Ahogyan azt már sokszor
megállapítottuk, a határvidékek szinte valamennyi országban
mondhatni különálló életet élnek. Csehországban a határvidék
túlnyomó része szudétanémet terület volt, ahol a többségi
lakosok kitelepítését követően szinte újra kellett kezdeni az
életet. Számos helyen ez könnyebben működött, de akadtak olyan
vidékek (sajnos jelentős számban), ahol a település
újranépesítése, a korábbi gazdasági élet megújítása nem,
vagy csak évtizedekkel később sikerült.
 |
Vidnava, 1916
|
Morvaország Olomouci kerületének
északi részén, a cseh-lengyel határ mentén fekvő
falvak-városkák az utóbbi hátrányos helyzetűek közé
sorolhatók. Egy jellemző példa közöttük Vidnava, az a csodás
városka, ahol az utcákon járva még a mai napig is érezhető,
hogy itt az 1940-es évek végén egyszerre megállt az idő, és az
óramutató azóta is csak lassabban halad előre. Csodás régi
kapualjak, félig lefestett egykori falfeliratok, impozáns de hosszú
évtizedek óta fel nem újított polgári házak, az egykori
fényesebb múlt megmaradt tanúbizonyságai. Akkor és most
sorozatunk mostani részében ide kalauzoljuk el olvasóinkat régi
képeslapok, fényképek és mai felvételek segítségével.
 |
| Kisvárosi kastély |
Vidnava település kedvező fekvése
miatt hosszú történelmi múltra tekinthet vissza, hiszen már
1291-ben említést tettek létezéséről, mint a térség fontos
kézműves és adminisztratív központja. Nevét a Widna/Vidnávka
folyójáról kapta. A XIV. században német telepesek érkeztek a
vidékre, és a település neve is német, Weidenau lett. Mivel a
Jeseník hegységtől északra helyezkedik el, ezért jóval inkább
összekapcsolódott a gazdasági-társadalmi élete a mai
Lengyelországhoz tartozó területekkel. A huszita harcok alatt a
felkelő csapatok gyakorlatilag porrá zúzták a települést, és
ezt a csapást egészen a XVI. századig nem is heverte ki. Az
1500-as években hosszabb ideig ugyan újra virágzásnak indult, de
a néhány tűzvész, a pár járvány, majd a harmincéves háború
során a többször is átvonuló svéd csapatok megint csak holtakat
és romokat hagytak maguk után. Vidnava a későbbiekben sem lelte
meg a nyugalmát. A Sziléziáért vívott harcok végét jelentő
békeszerződés következtében a határon túlra került, így a
település a XVIII. század végén gyakorlatilag elszigetelődött.
Jóformán teljesen megszűntek az addig virágzó kapcsolatai a tőle
keletre fekvő falvakkal, városokkal. Ennek ellenére a település
tartotta magát, vasút épült ki, kaolint bányásztak, ipar
települt be, így ha lassan is, de fokról fokra fejlődött. De
ennyit a száraz történetmesélésről, most lássunk néhány
képet is.
 |
| 1900 |
Az 1900-ból származó képeslapon jól
látszik, hogy a városka a római katolikus egyház szoros befolyása
alatt, vele szerves együttműködésben élt. A bal felső sarokban
látható a wroclawi püspök által 1899-ben alapított Papi
Szeminárium, középen a német nyelvű Gimnázium, jobbra az
említett tanintézmény saját Assisi Szent Ferenc-templomával,
valamint lent a papi nyugdíjas otthon.
 |
| 1906 |
Az 1906-os levelezőlapon Vidnava
főtere, a Ringplatz figyelhető meg. A barokk, klasszicista és
empire stílusban épült házakkal szegélyezett tér jobb szélén
a Városháza épülete áll, míg balra a tértől egy kicsit
hátrább az eredetileg XIII. századi gótikus alapokon nyugvó
Szent Katalin-templom látható. A templom előtt a XVIII. század
végéről származó szobrok – Nepomuki Szent János, Szűz Mária,
Szent Flórián – helyezkednek el.
 |
| 1908 |
Az 1908-ban készült felvételen egy
szép panorámát láthatunk a városkáról, bal oldalt a
Szeminárium épületegyüttesével, ahol annak fénykorában nem
kevesebb mint 370 papnövendék élt és tanult.
 |
| 1924 |
Az 1924-es képen újból a tér
tekinthető meg, de ezúttal egy másik, északi vége látható. Az
épületek nagy része ma is áll.
 |
| 1940 |
Az 1940-ben készült fotó már
Vidnava háborús éveiben készült. A felvételen szinte még
idillikus a látvány, de ebben az évben a papi szeminárium már
bezárt, a Szudétavidéket megszálló német csapatok vették át a
város, és persze az épület irányítását, amelyet a
későbbiekben tiszti börtönné és koncentrációs táborrá
alakítottak át. Előbb lengyel, majd francia, angol és szovjet
foglyokat szállítottak ide. A sebesült katonák gondozása
érdekében katonai kórház épületet és gyógyszertárat is
építettek hozzá. 1945 legelején néhány brit katona megpróbált
megszökni, de elfogták őket és hat katonát fejbe lőttek.
 |
| 1940 |
A szintén 1940-ben készített fotón
a városka legnevezetesebb épülete a XVI. század közepéről
származó reneszánsz kastély látható, amelynek kertjét teljesen
fal vette körül. Ennek egy szakasza ma is áll, egy gótikus,
szamár hátat formáló portállal.
 |
| 1942 |
Az 1942-ből származó fénykép jól
mutatja, hogy a többségében német nemzetiségű lakosság
számottevő része kit-mit is támogatott. De ez korántsem volt
igaz mindenkire. Pár évvel később a kollektív büntetés
részeként kitelepítésre került számos békepárti professzor és
neves szemináriumi tanár is.
 |
| 1969 |
Az 1969-es fotón újból a főtér
(Mírové, azaz Béke), az 1867-ben épült Városházával látható.
 |
| Az egykori szemináriumi épület |
A fenti fotó az egykori szemináriumi
épületet mutatja a mai, erősen lepusztult állapotában. A II.
Világháború után, a kommunista hatalomátvételt és a lakosság
változást követően a Szeminárium, mint oktatási egység bezárt.
Egy darabig raktár volt, majd egészen 1997-ig mint gyermek
szanatórium üzemelt. Ezt követően azonban már végleg lakó
nélkül maradt, állaga folyamatosan leromlott. Mostanában gyúlt
csak valami halvány fénysugár, ami a sorsának jobbra fordulásával
kecsegtet, de még semmi sem biztos, az sem kizárt, hogy állami
börtön lesz belőle. És végezetül tekintsünk meg még néhány
mai képet Vidnava város nevezetességeiről.
 |
| Szent Katalin-templom |
 |
| Városháza |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése