Ahogyan
azt a sorozatunk korábbi részében olvashattuk (ITT), a Vítkovci
család legendás, „rózsás” birtokfelosztásánál a mai
Rožmberk
nad Vltavou környéki területek III. (ifjabb) Víteknek jutottak.
1250-ben eme Rosenberg (Rožmberk) ág aktuális vezetője, I.
Wok
megalapította magát a kastélyt, valamint 1259-ben Vyšší
Brod kolostorát is.
1302-ben a Vítkovciak krumlovi ága utód nélkül kihalt és a
birtokokat a Rosenbergek örökölték meg. I.
Jindřich
(Heinrich) élt is a lehetőséggel, és a család központját az
előnyösebb helyen fekvő Krummauba (mai Český Krumlov) tette át.
Az elkövetkező három évszázad során Krumlov maradt a Rosenberg
urak családi fészke. Jindřich kibővítette a várkastélyt,
megépítette az első Szent Vitus-templomot, és neki köszönhető
a történelmi belváros (Parkán) főterének a kialakítása.
A Rosenberg (Rožmberk) család címere |
A
család igen hatékonyan építette ki gazdasági és vele
összefüggésben politikai hatalmát. I. Jindřich a Cseh Királyság
főkamarása lett, és ezt a tisztét fia, I.
Péter
(Petr) is megörökölte. Péter, Luxemburgi (Vak) János király
udvarában tovább erősítette a kapcsolatokat, és feleségül
pedig egyenesen a néhai III. Vencel király özvegyét Viola
Těšínskát vette el. A házasság azonban egy év múlva, Viola
halálával véget is ért. A rendkívül vallásos Péter második
feleségével Kateřina z Vartemberkával közösen számos
templomot, kápolnát építtetett, és a nevéhez fűződik a
krumlovi minorita és klarissza nővérek kolostorának (mai
Keresztesek kolostora) megalapítása. Mikor 1347-ben elhunyt, a
család vezetését a másodszülött fia I.
Oldřich
(Ulrich) vette át. Az idősebb gyermeke éppen egy évvel korábban
1346 augusztusában a Crécynél vívott ütközetben veszett oda, a
királlyal együtt. A crécyi csata a franciák és angolok között
dúló százéves háború egyik legfontosabb ütközete volt, ahol a
mindkét szeme világát korábban valóban elvesztő cseh király,
mint VI. Fülöp hűbérese seregével a vereséget szenvedő
franciákat támogatta.
III. Jindřich (Heinrich) |
De
térjünk vissza a Rosenbergekhez, ahol a következő jelentős
családfő I. Oldřich fia, III.
Jindřich
(Heinrich) volt. 1390-ben örökölte meg apjától a birtokokat és
a Cseh Királyságban ő is magas posztra küzdötte fel magát.
Ebben az időszakban az országban a feltörekvő cseh arisztokrácia
és az uralkodó, a Nepomuki Szent Jánost a Moldvába dobató
(Luxemburgi) IV. Vencel között kemény küzdelmek zajlottak,
amelynek élére III. Jindřich állt. Ő volt a vezetője annak a
nemesi uniónak, bárói ligának, amely 1394-ben elfogta, és
csaknem három hónapra börtönbe zárta a cseh (és német)
uralkodót. Sőt egy darabig a királyt a családi székhelyen, azaz
a krumlovi várban tartották fogva. 1402-ben újból bebörtönözték
az időközben a német trónról eltávolított IV. Vencelt és
megint csak Český Krumlov várbörtöne lett egy időre a kényszerű
otthona. III. Jindřich emellett még azzal is demonstrálta az
erejét és király ellenességét, hogy 1395-ben egyszerűen
leromboltatta a Kuklovban álló királyi várat.
II. Oldřich |
Mikor
1412-ben elhunyt, utóda II. Oldřich
lett, aki az egyre erősödő huszita fenyegetést látva Luxemburgi
Zsigmond király és a katolikus cseh arisztokrácia védelmezőjévé
vált, jóllehet nevelőjének köszönhetően korábban még a
huszitizmus felé hajlott. Számos alkalommal vett részt a husziták
elleni csatákban, többek között a huszita főváros, Tábor
hírhedten sikertelen megostromlásában. A kudarcok miatt érzett
dühét jobb híján otthon vezette le, többek között bezáratva a
neki nem engedelmeskedő helyi papot. A vélhetőleg nem teljesen
egészséges gondolkodása nagyúr azért, hogy minél ősibb, minél
nemesebb családot igazoljon magának még iratokat is bőszen
hamisíttatott. Podjebrád György országkormányzó, későbbi cseh
király azonban 1448-ban véget vetett ebbéli további
mesterkedéseinek. Ezt követően II. Oldřich teljesen elzárkózott
a külvilágtól és csak követte az eseményeket, attól félve,
hogy a huszitákat nincs aki megállítsa. A passzivitását látva a
katolikus egyház, aki feltétlen igényt tartott a dél-cseh úr
támogatására követet küldetett hozzá, és „finoman”
rábeszélték arra, hogy adja át a vezetést legidősebb fiának.
Ezt a végén meg is tette, de a fiú (Heinrich) a birtokok
irányítása helyett V. László király híveként elment harcolni
a törökök ellen Nándorfehérvárra, majd onnan már haldokolva
tért vissza, és rövidesen Bécsben el is távozott a világból.
II. Oldřich életéről szóló könyv |
II.
Oldřich az idősebb fia halála után visszavette a vezetést, de
hamarosan harmadik fiának (II. Jan)
részére adta át. A korát illetően soron következő fiú utóda,
Jost eddigre már egyházi pályára lépett, ahol magas karriert
futott be. II. Jan az apját nem sokra becsülte, és több mint
rossz viszony alakult ki közöttük ami még egymás – király
előtti - feljelentgetésében is megmutatkozott. A háttérbe
szorult apa ezután a haláláig napjait (1462) Dívci kámen (lásd:
ITT) várában vagy éppen a krumlovi kastélyban töltötte.
Perchta von Rosenberg |
II.
Oldřich egyik leányához, Perchta von
Rosenberghez
(1429-1476) fűződik (legalábbis a feltételezések szerint) Český
Krumlov, és egyben Csehország egyik leghíresebb legendája, a
Fehér Asszony
története. A Fehér Asszony története szerte Európában, és még Csehországban is sok
helyen megtalálható, itt a helyi változata leledzik. Nos Perchát,
ezt a jólelkű hölgyet tizenkét éves korában, akarata ellenére
hozzáadták a gazdag, de annál faragatlanabb, nem túl régen
megözvegyült, korosodó Liechensteni Jánoshoz. A törékeny
Perchta életét férjének korábbi anyósa és sógornője alaposan
megkeserítette, sőt a panaszaira süket fülekkel reagáló ura is
mind fizikailag, mind lelkileg folyamatosan kínozta, zaklatta. A
hányatott sorsa egészen János haláláig tartott, amikor is
sikerült kikerülnie a fogságából és visszaköltöznie a
krumlovi családi fészekbe. De addigra már teljesen megviselték a
viszontagságai, így soha nem látták mosolyogni többé. Fehér
ruhájában csak csendesen járta a kastély termeit és udvarát,
mint afféle jó szellem, s emellett gondját viselte a szegényeknek
is. A nép szerette ezt a megtört lelket ezért is volt hatalmas
trauma számukra mikor Perchta, mindössze 49 éves korában meghalt.
Perchta a Fehér Asszony |
Halálát
követően szinte rögvest szárnyra kaptak a hírek, hogy
éjszakánként egy Fehér Asszonyt látnak megjelenni, és nem
csupán a krumlovi, hanem a Rosenberg családhoz tartozó többi
kastélyokban, várakban is. A fehér ruhát viselő, dereka körül
kulcsot hordozó törékeny hölgy mosollyal az arcán, békés
szándékkal jár, kel. A legenda szerint a Rosenberg családban jól
ismerték a szellemet, aki rendszeresen meglátogatta a született
kisgyermekeket. Utoljára az utolsó Rosenberg fiú, Petr Vok
gyermekágyánál látták. Más legendák szerint a várható
házasságkötést, gyermekáldást megelőzően is megjelent, sőt
haláleset előtt is, ez utóbbi esetben a fehér helyett fekete
színű kesztyűt viselve. A Rosenbergekről szóló sorozatunkat
folytatjuk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése