A
Radhošť-hegy lábánál, a Bečva folyó völgyében fekszik Rožnov
pod Radhoštěm a zlíni kerület legnagyobb népcsoportja után
Wallach-földnek is nevezett régió egyik központja. A mai városka
első írásos említése (Rosenow néven) 1267-ből maradt fenn
alapítójának Shaunburgi Bruno olomouci püspök végrendeletéből.
A település maga évszázadokon át csupán egy kis falunak
számított, nagyobb jelentőségre nem tett szert. 1548-ban a
Žerotín
grófi család birtokába került, és ők egészen a XIX. századig
nem is váltak meg tőle. A település lakosai elsősorban
szántás-vetésből, állattenyésztésből és kereskedelemből
szerezték meg a mindennapi betevőre valót, és persze fizették be
az uraságnak az adót. A XVIII. században azonban felfedezték a
közvetlen környékén felbukkanó gyógyvizeit is, és ez már egy
komolyabb fellendülést, kisebb népesség növekedést idézett
elő. Az 1820-ban épített fürdőbe Európa szinte minden tájáról
érkeztek ide gyógyulni vágyók, köztük gyakorta itt kezeltette
nyavalyáit Gregor Mendel a genetika atyja és Sigmund Freud is.
1870 |
A
városka ma Masarykról elnevezett főteréről az első képünk
1870-ből származik, és a délnyugati végét mutatja meg. Jól
megfigyelhető, hogy itt még a teret alkotó házak közül jó
néhány nem kőből épült, hanem a hagyományos vlach (wallach)
gerendaházak közé tartozik. A tér hátsó részén Nepomuki Szent
János és Szent Flórián szobra áll, míg a háttérben az 1745 és
1764 között emelt Mindenszentek-templom épülete figyelhető meg.
Ekkortájt a piac funkciót is betöltő tér közepén még egy
nagyobbacska faépület is állt.
1876 |
A
következő képünkön, amely 1876-ban készült, éppen a tér ezen
sarka látható. Szinte irigylésre méltó az a nyugalom, ahogyan a
városka lakói vagy éppen fürdőlátogatói állva vagy éppen a
zene pavilonban ücsörögve vártak a kép elkészülésére. A
templom tornyát éppen renoválják, a kép jobb oldalán pedig jól
láthatóak az egykori faszerkezetű házak.
1876 |
Ugyancsak
1876-ban került lencsevégre a tér egy másik, észak-nyugati
sarka, ahol a faépülettől jobbra a modern gyógyszertár épülete
látható.
Óvárosháza |
A
szintén az 1800-as évek végéről származó fotón is egy ilyen
népi építészeti remekmű látszik, méghozzá talán nem kis
meglepetésre maga az 1773-ban épült egykori Városháza!
1903 |
Az
1903-ban készített fotón a tér azon dél-keleti sarka látható,
ahol a régi Városháza is áll.
1905 |
Az
1905-ből származó képeslapon jól látható, hogy időközben
szépen parkosították a tér közepét, és hangulatos zenepavilont
állítottak fel a csinos úri és polgári hölgyek nagy örömére.
1929 |
Ezt
a szép parkot jól mutatja az 1929-ből származó fotó is.
1932 |
1932-ben
a tér eleddig még nem mutatott észak-keleti sarkának titkára is
fény derül. Itt működött ugyanis egykor a városka legnagyobb
szállodája, a Hotel Radhošt.
1935 |
Időközben
azonban a téren alapos változások kezdődtek el. A régi
gerendaházak többségét lebontották, hogy új, kevésbé
izgalmas, de ellenállóbb és modernebb épületeket húzzanak fel a
helyükre. De szerencsére nem mindegyik ház lett az enyészeté.
1925-ben megnyílt a helyi skanzen, (amely azóta turisták tízezreit
vonzza) és a tér szép régi házát, köztük a már említett
Városháza épületét nemes egyszerűséggel áttelepítették az
utókor legnagyobb örömére. Az 1935-ben készített fotón jól
látszik a lebontott épület ekkor még üresen maradt helye a
szobor mögött.
1953 |
1949-ben
óriási változás állt be a település életében. A vasútállomás
melletti mocsaras területre települt a TESLA nevet viselő
elektronikai gyár, amelyet természetesen nem a szerb származású
Nikola Tesla feltaláló, hanem a gyengeáramú technika cseh
elnevezésének (Technika Slaboproudá) rövidítése után
kereszteltek el ilyetén módon. A gyár hamarosan a KGST-n belül
egy igazi gyáróriássá nőtte ki magát, rádió és TV tornyait
szinte valamennyi szocialista országokban és jó néhány arab
államban is telepítették. A városkában ennek köszönhetően
hatalmas változások mentek végbe, emberek ezrei települtek be a
város újonnan felhúzott lakásaiba, az addig csöndes vidéki
életből pezsgő, hangos városi világ jött létre.
1960 |
A
település főtere is ennek megfelelően alakult át tovább. A régi
gerendaházak végképp eltűntek, és ahogy az az 1960-as fotón
látszik a fazonírozott park közepén egykoron álló zenepavilon
helyére egy impozánsnak igazán nem nevezhető, igazi szocialista
emlékművet pakoltak.
Napjainkban |
A
későbbiekben Masaryk szobra került felállításra, majd az
1990-es évektől kezdve a teret szépen felújították. Az új díszburkolatok mellett további fák is telepítésre kerültek.
Szerencsére a tér nem alakult át parkolóvá, jóval inkább
megmaradt egy kis nyugalmat árasztó, pihentető hellyé, ahová
örömmel járnak ki az itt élők és az idelátogató turisták
egyaránt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése