Sušice városát a netmagazinunkban
sűrűn emlegetett Šumava hegység kapujának is hívják, hiszen
Nýrsko, Vimperk és Kašperské Hory mellett egyike a hegyvidéket
körülvevő nagyobb településeknek. Ez az egykor aranyban gazdag
medrű Otava folyó partján fekvő város a maga több mint 11 ezer
lakosával, a környék egyik központja, és egyben a kerékpáros,
bakancsos továbbá télen a síturisták kiinduló helye. Az Akkor
és most sorozatunkban ezen csodás városka főterével
foglalkozunk, miközben szokásunkhoz híven sok-sok képet mutatunk
be.
Sušice – főtér a levegőből |
Sušice-t a legenda szerint i. sz. 790
környékén alapították, de a valóságban inkább a XIII.
századot képzelhetjük el születése idejeként. 1273-ban II.
Přemysl Otakar uralkodó a környéket, így a települést is
meghódította és Bohémiához csatolta. Mivel fontos kereskedelmi
megállóhelynek számított Bajorország felé, továbbá része
volt az ún. Arany-ösvénynek is, így Luxemburgi János király
masszív falakat emeltetett köré. Sušice a kiemelt szerepe miatt
virágzó várossá fejlődött egészen a cseh szuverenitás végét
jelző fehérhegyi ütközetig. Ezt követően azonban a gazdagságnak
vége szakadt, főként azután, hogy a svéd csapatok bevették,
kifosztották és felégették az egész települést, amely nem is
tért magához évszázadokon át.
1908 |
A város főtere, amelyet ma
Szabadság-térnek hívnak (náměstí Svobody) csaknem egyidős a
településsel. Az Otava-folyó mentén, attól egy épületsáv
távolságban nyugatra húzódik. Az 1908-ból származó
képeslapunkon a tér délkeleti sarka látható. Balra, a kút
mögött az impozáns homlokzatú épület ma a Városi (Šumava)
Múzeum. A Hotel Fialka napjainkban is szállodaként – étteremként
üzemel, de jelenleg felújítás alatt áll.
1912 |
A második, 1912-ből származó képünk
pont itt a hotel előtt készült. Északi irányba tekintve a
főteret és a középen elhelyezkedő magas tornyú Városházát
ábrázolja. Ez az épület 1592 után (ebben az évben csaknem az
egész város leégett egy tűzvészben) épült eredetileg
reneszánsz stílusban. 1707-ben egy újabb tűzvészt követően
barokk stílusúvá alakították át, majd később, a XIX.
században klasszicista formát nyert.
1924 |
Az 1924-ben készített fényképen
ismét a déli sarok látható a mai Múzeummal és a napjaikat
csöndes, de szorgos munkával töltő helyi lakosokkal.
1927 |
Az 1927-es felvételen pedig a Hotel
Fialka tetejéről tekinthetjük át a teret, és az azt övező
városrészeket. Impozánsan nyúlik a magasba a Városháza 31 méter
magas óratornya, amelyre a kíváncsi turisták is felmászhatnak,
hogy csodálatos panorámában részesüljenek.
1930 |
1930-as képünkön már
megfigyelhetjük az átalakított köztéri kutat és környezetét,
továbbá az első gépkocsikat. A kép jobb oldalán előbukkan a
tér közelében álló, XVIII. századi Szent Vencel-templom épülete
is.
1945 |
Sušice és főtere a második
világháborút szerencsére súlyos károk nélkül vészelte át.
Erre bizonyság az az 1945-ben készült kép is, amelyen a bevonuló,
felszabadító amerikai csapatok és az őket köszöntő, de
legalábbis fogadó helyiek láthatók.
1953 |
8 évvel később, 1953-ban a városka
ismét egy nyugodtabb képét mutatta. A főtéren szaporodik a
gépkocsi állomány, jobbra a dombtetőn szépen mutat az Őrangyal
Kápolna, amelyet a XVII. század végén egy helyi család
emeltetett hálából fiúk csodás megmeneküléséért. A történet
szerint a kisfiú miközben járta az erdőt egy kígyóra lépett,
amely hangos sziszegéssel kísérve meg akarta marni. Azonban
hirtelen megjelent egy angyal, mire a lábatlan támadó letekeredett
a fiú lábáról és csöndben eliszkolt.
1966 |
Az 1966-os légifotón a magasból
pillanthatunk le a főtérre, amelyhez számos helyi legenda fűződik.
Az egyik szerint a téren a szökőkút mellett van egy kő, amelyre
ha rálépünk, balszerencse ér minket. Ezért csak óvatosan
sétáljunk a környékén!
1960-as évek |
Ugyancsak ekkortájt készülhetett a
következő felvétel, amelyen a Városháza egy kissé elferdült
vörös csillagot visel a homlokzatán. Csoda, hogy a helyi
pártfunkcionáriusoknak nem tűnt fel ez az „ideológiai”
elferdülés.
Napjainkban |
Végezetül nézzünk meg egy utolsó,
napjainkban készült fényképet a főtér legszebb részéről. Hát
nem csodálatosak a homlokzatok, a sgraffito díszítésű házak, és
a távoli Šumava? Dehogynem, csak az a fránya sok kocsi ne rontaná
el a képet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése