A Becherovka története II. - Napjainkig

Gustav Becher

 A Becherovka történetét előző cikkünkben Johann Bechernél fejeztük be. Ő 1871-ben átadta a cég irányítását fiának Gustavnak, aki apja 1895-ben bekövetkezett halálát követően a családi vagyon fő tulajdonosa is lett. Gustav vezetése alatt eltelt években a cég elsősorban az értékesítés terén igen ért el komoly sikereket. Egységesítette a korábban használt English Bitter és a Becher Bittert márkaneveket, és helyettük apja tiszteletére bevezette az egységes Johann Becher megnevezést (csehesen Jan Becher). Gustav főként a kisebb vásárlókat célozta meg, és előszeretettel szállított nekik a megrendelt mennyiségnél kevesebb italt, így is fokozva a Becherovka utáni keresletet. Ő vezette be azt az értékesítési szokást is, hogy az áru mellé kis porcelán csészét, mint ajándékot mellékelt. És ő volt az aki levédette a márkanevet, amivel megvédte a vállalatot a későbbi jogviták során. Gustav azonban – egy általa hőn szeretett hölgy hatására - mégsem tervezett élethosszig tartó karriert az italgyártában. 1900-ban eladta a prosperáló gyárat két mostohatestvérének Rudolf Antonnak és Johann Michaelnek.

XX. század eleji magyar nyelvű reklám

Johann Michael

Rudolf Becher

A testvérpár csaknem egy évtizeden át tulajdonolta közösen a gyárat, majd Rudolf átadta az irányítást Johannak, kiszállt az üzletből és Drezdában telepedett le. Johann Michael, aki bevezette azt az újítást, hogy kis úti flaskában is elkezdte árusítani az itókát, a visszavonuló Rudolf tulajdonrészét fiának, Alfred Johannak adta. Alfred az I. világháború kitörésekor belépett a hadseregbe, de 1915-ben sérülés miatt leszerelték, és innentől fogva életét a cég prosperálásának szentelte. Amikor édesapja 1917-ben elhunyt, a cég háromnegyedét birtokolta. 

Alfred Johann

A fennmaradó egynegyed tulajdonrészt Rudolf veje (egy nem vér szerinti Becher!), Hans Klapka kapta. Mindeközben a Becherovkát már nagy mennyiségben termelték exportra is, és csakhamar a világkiállításokon szerzett díjainak köszönhetően Bécs, Párizs, München egyik kedvenc italává vált. Az osztrák császár olyannyira megkedvelte, hogy elnyerték a Császári-Királyi Udvari Szállító címet, és havi ötven liter Becherovkára szólt a megrendelés. 1907-ben a gyár, a fennállása századik évének tiszteletére új, zöld színű palackban, - amely időállóvá teszik az ital színét -, továbbá sárga-kék címkével dobta piacra termékét.

A Becher gyár 1919-ben, a felújítás előtt

A sikerrel együtt természetesen megjelentek a versenytársak is, akik elkezdték árusítani az általuk fabrikált Becherovkához hasonlító, és a design elemeket illetően megtévesztésre alkalmas utánzataikat. Közel 40 éven folytak ez ügyben a különféle perek, amelyek minden esetben a Becherovka sikerével zárultak. Ugyanakkor akár még manapság is belefuthatunk egy-egy Becherovka-szerű műtermékbe, de csak addig vezethetnek félre minket, amíg meg nem kóstoljuk az italt, hiszen a Becherovkát nem lehet hitelesen utánozni. Egy igazi hamisítatlan termék, amelynek így hamisíthatatlannak is illik lennie. Ez a feltétel maximálisan teljesül a Becherovka esetében, hiszen a receptúráját, pontos összetételét az évszázadok során is csak alig maroknyian, a mindenkori cégtulajdonosok, a család egy-egy tagja ismerte. Ma is csupán ketten ismerik.

De térjünk vissza történetünkhöz. Alfred munkájának köszönhetően a cég teljes modernizáción esett át. A korosodó, elavult gépeket újakra cserélte, modernebb nyilvántartási-könyvelési rendszert vezetett be, 1929-ben kibővítette a gyárat és ezzel együtt a termék palettát is kiszélesítette új italok bevezetésével. A gazdasági válság miatt elsősorban a Becherovka külföldi jelenlétét próbálta erősíteni. 

Hedda Becher

1941-ben hunyt el, élő fiú örökös nélkül (a fia a lengyel hadszíntéren esett el 1939-ben), így a céget megöröklő lánya, Hedda személyében először került a gyengébb nem kezébe az irányítás, és egyben ő volt az utolsó Becher aki birtokolhatta a családi gyárat. A fiatalasszony nem éppen a legideálisabb körülmények között vette át a cég vezetését. A II. Világháború még nagyban folyt, majd azt követően jött az államosítás és Heddának, mint szudétanémetnek távoznia kellett Csehországból. A titkos receptet még a háború kaotikus utolsó napjaiban elásta a családi nyaraló (Olšanka) kertjében, de ki tudja pontosan milyen indíttatásból (valószínűleg néminemű zsarolás hatására) a végén felfedte a kincset érő papírlap rejtekhelyét a csehszlovák állam tisztviselői előtt. De mivel a megelőző évtizedek során számtalanszor helyettesítette a súlyos asztmában szenvedő apját a Becherovka titkos alapanyagának elkészítésében, így a kotta örökre bevésődött az emlékezetébe. Ezért nem is volt túl nagy meglepetés, hogy új lakóhelyén Cologne-ban, majd Kettwigben újból elkezdte gyártani (egy ideig) a családi italt.

A smaragd üveg

Emellett a kommunista-szocialista érában sem állt le az állam kezébe került karlovy vary-i gyár termelése. 1958-ban a központi kommunista vezetés ugyan megpróbálta felszámoltatni a bűnös, alkoholos ital, azaz a Becherovka előállítását, de mindez olyan erős ellenállásba ütközött, hogy a végén visszahátráltak. A gyár ugyanakkor elkezdte az alkoholmentes italok palackozását is ami még inkább erősített a pozícióján. A recept birtokában így továbbra is ontották a Becherovkát, amely sorra nyerte a különféle díjakat a rangosabbnál rangosabb versenyeken, kiállításokon. A bársonyos forradalmat követően a cég még hosszú éveken át állami tulajdonban állt, majd 2001-ban négy éven át tartó folyamatot követően privatizálták, és végül a francia Pernot Ricard, a világ egyik legnagyobb szeszes italgyártó és forgalmazó vállalata vásárolta meg. A Becherovka ugyan ma már nincs cseh tulajdonban, de a gyártása továbbra is Karlovy Varyban folyik. Pár éve egy vadonatúj üzembe költözött át az italgyártás, a régi üzemből pedig a Jan Becher Múzeumnak, éttermeknek, üzleteknek is helyet adó modern BecherPlatz-ot alakították ki. De ez már egy másik történet.

Ismét hosszúra nyúlt a mesénk, közben beesteledett. Mit is kortyoljunk hát a zimankós esti sétánk előtt? Ugye kitalálják...

A cikkünk elkészítéséhez segítséget nyújtott a Pernot Ricard Hungary és a prágai Czech Tourism. Köszönjük!