Az
alábbi idézetünk Jiří
Hájíček,
az Idézet és pár kép sorozatunkban már korábban bemutatott
dél-cseh író 2001-ben írt regényéből származik. Egy kis
értelmezésként elöljáróban annyit, hogy Csehország igen gazdag
varázslatos ásványokban, melyek közül az egyik legnevesebb és
legegyedibb a világon csak a névadó Moldva folyó környékén, és
Dél-Morvaország nyugati szélén megtalálható moldavit.
„- Igen Karlina, a moldavit. Régebben holdkőzetnek hívták, de ez butaság, a valóságban semmi köze a Holdhoz, itt található minálunk Dél-Csehországban, egy bizonyos Mayer professzor fedezte fel, ő nevezte Tynből való krizolitnak, mert zöld színű. Manapság nagyon keresik az ékszerészek. Brosstűkhöz, függőkhöz, fülbevalókhoz. Egyedi és különleges ásvány. Ha értesz hozzá, jól kereshetsz a moldavittal. Márpedig én otthon vagyok a dologban. (...)”
-
Találtál valamit, Kača? - kiáltott oda neki élesen Martin. (…)
-
Várj, Kača! Ne bánkódj amiatt, hogy semmit sem találtál. Aki
először keres, általában semmit sem talál. Meg kell tanulnod,
hogy hogyan nézz, úgy nagyobb az esélyed.
-
A földet kell néznem, nem igaz? - kérdezte sértődötten Kačmar.
-
Persze. De tudnod kell, hogy mit láthatsz meg a földön, és hogy
mire kell koncentrálnod. Figyelj, ha a szántóföldön keresel
moldavitot, akkor elsősorban az alakra, a felszínre kell figyelned.
A moldavitok alakja különleges, egészen más, mint az itt
tonnaszámra heverő kavicsoknak. És a felszínük is eltérő,
olyan recés, rovátkolt. Ez alapján kell kutatnod. Ne zöld követ
keress, úgy legföljebb zöld sörösüveg-cserepeket találsz,
amiket a téeszesek hajítottak ide.
Kačmar
bizalmatlanul hallgatott, s közben folyton a földet figyelte. A
zsebembe nyúltam, és megmutattam neki két moldavitszilánkot.
-
Ide figyelj, a moldavit csak akkor zöld, ha a nappal szemben nézed.
Máskülönben, hacsak nem mosta le tökéletesen az eső, fekete
kavicsnak látszik. Egyes darabok nagyon sötétek, még a nappal
szemben is szinte teljesen feketék, alig áttetszők. A moldavit
gyakran összeszáradt szilvára vagy nyúlbogyóra hasonlít vagy
más ilyesmire. Idővel elég gyakorlottá válik majd a szemed.”
Jiří
Hájíček: Zöld
lókötők, Tempera sorozat, Mágus Kiadó, 2003. Fordította: Beke
Márton
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése