A
mostani csehországi hatalmas áradások során újabb és újabb
szomorú fényképek látnak napvilágot. Elöntött települések,
ipartelepek, összedőlt házak, elsodort gépkocsik. A felvételeken
felfedezhetünk egy kis falut is, amelyet csinos kastélyával, piros
malomépületével és tüneményes kőpavilonjaival együtt amint
víz veszi körül, illetve árasztja el egészen.
|
A kastély a 2013. évi árvíz idején |
Ez
Veltrusy,
a Prága központjától mindössze 30 km-re északra, a Moldva folyó
völgyében fekvő település, amely a környező lehangoló
látványt nyújtó iparterületek között valóságos zöld
oázisnak számít. Ám ez az oázis bizony a története során több
alkalommal és sajnos e pillanatokban is túlságosan sok vízzel
lett „megáldva”. A falu legfőbb nevezetessége a tőle északi
irányban álló már említett kastély és a körülötte elterülő
ártéri fekvésű parkterület.
|
Veltrusy kastélya a XIX. század elején |
A
kastély sorsa erősen összefonódik a Moldva vízjárásával. A
XVII. század elején a folyó egy nagyobb áradása során
Veltrusy-nál új vékonyka ágat hozott létre, és ezáltal egy
valóságos szigetet alakított ki, amelyet a falu lakói nemes
egyszerűséggel Ostroh-nak azaz Szigetnek neveztek el. Ez a fás,
ártéri legelős új szigetecske a természet által olyan szépre
sikeredett, hogy egy cseh nemesember, bizonyos Václav
Antonín Chotek
(1674-1754) teljesen beleszerelmesedett. A szerelem hatására úgy
döntött, hogy megépítendő új nyári kastélya számára nincs
is ennél ideálisabb hely.
|
Václav A. Chotek |
Chotek, mint cseh nemes a fehérhegyi
ütközetet követő időszakban páriának számított, de 1698-ban
elvette feleségül a bajor Marie Terezie Scheidlert, ami mondhatni
igen nagyot dobott az elismertségén. Az „üzlet” olyannyira
beindult, hogy a karrierlétrán való felfelé lépdelése során
előbb bárói, majd 1723-ban grófi címet is szerzett. Ahogy nőtt
a jóléte és a rangja úgy nőttek meg az igényei is, így a
XVIII. század negyvenes éveiben hozzáfogott nyári kastélya
megépíttetésének és a környező kastélypark kialakításának.
Mindkettő igen szépre sikeredett. A parkot elsősorban
vadasparkként használták a fácánok,
őzek, szarvasok pechére.
|
A kastély 1861-ben |
A
barokk stílusú kastély építésében ugyanaz a hírneves barokk
építész-szobrász álompáros, bizonyos Giovanni Battista
Alliprandi
és a tiroli Matthias Braun
vett részt, akik a korábbi cikkünkben már bemutatott csodálatos
kuksi kastély-kórházat-szoborparkot is megalkották. A kastély
mellé természetesen más kiszolgáló létesítmények megépítésére
is szükség volt. A birtok Václav Antonín halálát követően
fiára Rudolfra
(1706-1779) szállt, aki addigra már szintén jelentős tisztet
töltött be a császárság, egész pontosan Mária
Terézia
szolgálatában. Ő tovább bővítette a kastélyt méghozzá eléggé
egyedi apropó miatt! 1754-ben ugyanis korszakalkotó ötlettől
vezérelve kereskedelmi-ipari
vásárt
szervezett, amelyen maga a császárnő is a tiszteletét tette. A
vásár egyike volt a világ első ilyen jellegű eseményeinek! A
helyi legenda szerint ekkor épült a Mária Terézia pavilon is,
amelyet az uralkodó személyesen is megtekintett. A valóságban
azonban a pavilon csak jó negyven évvel később készült el, de
mi hagyjuk meg érintetlenül a falubeliek legendáját.
|
Mária Terézia pavilon |
Rudolfot,
férfi utód hiányában unokaöccse, Jan
Rudolf Chotek
követte, aki ugyancsak remek posztot töltött be a császári
hivatali rendszerben, így a kastély, a gazdaság nemhogy nem került
veszélybe, de még tovább is fejlődött. Az 1784-es árvizet
túlélve a korábbi inkább természetes árteret idéző tájból
egy igazi parkot hoztak létre, és e mellett malmot, szeszfődét,
sörfőzdét, juh aklokat, kis hidakat, kőpavilonokat (pl.
Egyiptomi, Dór stb.)
is építettek. Jan Rudolf fia Jindřich
Chotek
(1802-1864) már kevésbé sikeres, de annál csapodárabb életet
élt, így Veltrusy további fejlődésének vége szakadt. Innentől
kezdve inkább csak a családi birtok, kastély fennmaradásért
folyt a küzdelem az adósságot behajtani kívánó hitelezőkkel.
Ez a stabilan bizonytalan időszak egészen az 1945. évi
államosításig tartott, amikor a csehszlovák állam átvette a
kastély és a park kezelését. Csodák csodájára nem váltak az
ebek elemózsiájává az épületek és barokk berendezései,
bútorai sőt egy kis kiállítást is létrehoztak a kastélyban. Ez
a helyzet szerencsére nem változott meg a rendszerváltást követő
időszakban sem.
|
Vörös Malom (jelenleg nyugdíjas otthon) |
|
A kastély fő épülete |
Történelme során árvíz sokszor veszélyeztette a kastélyt,
de a komolyabb károk többnyire elkerülték. Azonban jött a
2002-ik év és éppen amikor az épületet országos szintű
műemlékké nyilvánították, lecsapott az évszázados vízözön.
Ez a katasztrofális esemény végigpusztította a kastély
környékét, borzalmas károkat okozva a 300 hektáros park
területén. Az elvonuló víz nem csupán nagy mennyiségű iszapot,
homokot, hulladékot hagyott maga után, hanem mérgező anyagokkal
teli hordókat is ideszállított. A csodás parkból így környezeti
katasztrófa sújtotta terület lett. A kastély sem úszta meg a
komolyabb károkat. Az értékes bútorokat ugyan sikerült
megmenteni, de a víz betört a földszinti helyiségekbe, és
teljesen eláztatta a falakat. A kastély három dolgozója, aki a
bútorokat és egyéb értékeket mentette, három napot az épület
első emeletén töltött. A kár mértéke meghaladta a 250 millió
koronát.
|
A 2002. évi árvíz |
Az
elkövetkező években folyó helyreállítási időszakban mindent
le kellett zárni a nagy nyilvánosság előtt. A cseh hadsereg
segített a szennyezett park újjáélesztésében, a kastélyban
pedig, - a maradandó károkat megelőzendő- hosszú éveken át
szárították ki a falakat. A kastély felújítási munkálatai a
mai napig sem zárultak le teljesen. A későbbi esetleges árvízi
károk megelőzése érdekében kisebb gátakat építettek, illetve
erősítettek meg, de ahogyan a mostani képeket látjuk, ezek az
intézkedések sajnos nem bizonyultak túl hatékonyaknak. Az
árterület, árterület marad, a természet ellen pedig igen nehéz
küzdeni. A park újra vízben áll, de talán a kastély most nem
vagy csak kevéssé károsodik. Bízunk benne, hogy nem kell hosszú
éveknek eltelnie, hogy ezt a Prága közeli kis gyöngyszemet újból
felkereshessük!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése