Ostrava, a „kifehéredő” város

Virtuális csehországi utazásunk során most Észak-Morvaország (Morva-Szilézia) „fővárosába”, Ostravába, az egykori szén és acél központba kalauzoljuk el olvasóinkat. Ostrava nevéhez a magunk fajta „cocializmusban” felnevelkedett emberkéknek, - már ha egyáltalán még emlékszünk a földrajz órákon elhangzottakra - a nehézipar, a bányászat, és a kohászat kifejezéseket társították. Ez persze egyet jelentett az elviselhetetlen ipari szmoggal, korommal, füsttel. Ostrava ugyanis maga volt a tömény környezetszennyezés, a város ahol a mérgezett folyókba, patakokba lépni sem volt túl egészséges, nemhogy fürödni, a hely ahol az emberi tüdő gyors és biztos pusztulásnak indult. Jóllehet az iparosítás kártékony hatásairól (legalábbis a hazai fronton) a szocialista sajtó nem igazán számolt be, de pl. Ostrava esetében a probléma már igencsak átlépett minden határon. Így nem meglepő, hogy az 1970-es évek végén, a 80-as évek elején Csehországról, pontosabban Csehszlovákiáról írt Panoráma útikönyvekben sem próbálják túlzottan szépíteni a helyzetet. „Már a környéken sötét minden a füsttől és a pernyétől. Ahol az ég időnként vörösen villózik, arrafelé vannak a nagykohók.”

Ostrava - Városháza

„Ostravát a turisták elsősorban nem a műemlékek miatt látogatják, bár egy kevéske azokból is akad.”-írja Firon András, a Csehországi Utazások című könyv szerzője. Bizony, ebben az időszakban a turisták nem is igen látogatták a várost, hacsak nem azok akik valami elemi indíttatást éreztek a bányák, és kohászati üzemek meglátogatására, az ott folyó „szorgos munka” közeli megfigyelésére. Ostrava és környéke leginkább csak a mazochista hajlamú turisták vagy az életüket meguntak számára jelenthetett élvezetet. De természetesen nem volt ez mindig így. Emlékezzünk meg röviden a város törtéleméről.

Vitkovice (Ostrava része) a XX. század elején

Ostravát valamikor hajdanán, a XIII. század végén alapították (egyes források szerint 1267-ben már morva határerődítmény volt), de valljuk be őszintén, egészen a XVIII. századig a vásár tartási joga, a határ közeli elhelyezkedése ellenére sem töltött be igazán hangsúlyos szerepet. Az évszázadok során elsősorban az időnkénti kisebb-nagyobb tűzvészek, a háborúk valamint a járványok (1625-ben a lakosok felét vitte el a pestis) jelentették a főbb eseményeket. A huszita harcok alig voltak a településre befolyással, ugyanakkor a harminc éves háborúban a dán illetve később a svéd csapatoknak is sikerült elfoglalniuk a városkát.

Zsófia kohó a XX. század elején

A város lakosai nagyrészt német és lengyel nemzetiségűek voltak. Az Ostrava név előtt egészen a második világháború végéig állt a morva előtag (Morvaosztrava vagy németül Mährisch Ostrau), amely megkülönböztette az Ostravice (éles) folyó túlparti, sziléziai Ostrava nevet viselő vidéktől. A település a XV. században ugyan elnyerte a városi rangot, de egészen 1763-ig tulajdonképpen csak egyike volt a megannyi szürke, nem igazán, pontosabban hullámzóan fejlődő városkáknak. 

A trojicei bányatelep

Ekkor azonban a település közvetlen közelében kőszéntelepre, majd még további hatalmas kőszén készletekre bukkantak, és ennek köszönhetően Ostrava gyors tempóban alakult át a szürkéből valódi „fekete várossá”. Az első nagyobb kohót (Rudolf Vasmű) 1828-ban alapították a közeli Vitkovice nevű településen, majd sorra nyíltak az újabb bányák, épültek, az újabb és újabb üzemek, és hamarosan a kémények százai okádták a fekete füstöt.

Ostrava, ipartelepek

Az iparosodással együtt a lakosságszám is radikálisan megnőtt. A XIX. század eleji alig 2000 lakosú városkából az elmúlt csaknem 200 év során 300 ezer főt is meghaladó település jött létre, és ezzel a Cseh Köztársaság harmadik legnépesebb városává vált. Az eleinte inkább csak kaotikusan betelepülő környék az 1900-as évek elején fokozatosan kezdett beleolvadni Ostravába. Az egyre növekvő település a következő évtizedek során magába olvasztott minden körülötte lévő falut (1924-ben egyszerre hetet!) és így jött létre az ún. Velké (Nagy) Ostrava. Az egységes város lehetővé tette a tervszerű fejlesztést, ezért a városban más városokhoz képest hamarabb került sor áram, víz szolgáltatás bevezetésére, vagy éppen a szilárd útburkolat kiépítésére. Az ipari jelentőség miatt a városban igen korán épült ki vasúti közlekedés is. A jelenlegi város összesen 34 egykori önálló települést foglal magába.

Jarosláv Jicínský

Ostrava az Osztrák-Magyar Monarchia legfőbb bányavidékei, kohászati központjai között szerepelt, és az itt edződött szakemberek más monarchia-béli országokban, így Magyarországon is segítettek a helyi bányavagyon kiaknázásában. Jarosláv Jicínskýcseh-morva bányamérnök igen jelentős szerepet játszott a pécsi szénmedence 1913 és 27 közötti korszerűsítésében, aminek révén Horthy Miklós kormányzótól 1928-ban megkapta a magyar királyi bányaügyi főtanácsosi címet! Az ipari, és bányászati termelés a szocializmusban érte el a csúcsát, amikor is a város Csehszlovákia „acélszíve” lett, és persze mindeközben a természet és az ember egyaránt fulladozott az elképesztő mértékű légszennyezéstől.

A lakosai által „Fekete Ostravának” hívott városban a szocialista idők végeztével új idők következtek. A több mint 200 éves múltra visszatekintő bányászat egy évtizeden belül szinte teljesen megszűnt, és a közösség vezetői mindent elkövettek a város „kifehérítése” érdekében. A vaskohók, acélüzemek is bezártak, és Ostrava elsősorban a gépgyártásra állt át, és az ipari üzemek káros anyag kibocsátása meredeken visszaesett. Mindez természetesen a környezet minőségének alapvető javulását is hozta magával, így ma már bátran lehet ajánlani minden turista számára Ostrava és térségének felkeresését. 

Ostravai látkép, ipartelepek nélkül

A csúnyácska lakótelepek, ipari negyedek, meddőhányók mellett sok-sok szépet is láthatunk. Nézzünk körül a városban, látogassunk el a valóban kevés számú, de igen értékes műemlékhez (pl. a 75 méter magas üvegtornyos „új” ostravai Városháza épülete), tekintsük meg a helyenként ipari műemlékké öregedett egykori bányatelepeket, a szép templomokat, a múzeumokat (pl. bányászati) vagy éppen a környező természeti csodákat. És azt se feledjük, hogy Ostravában, mint egy igazi cseh munkásvárosban és környezetében igen szép számú sörfőzdére is bukkanhatunk!