Az emberi fáklyák emlékezete II. – Jan Palach követői, égő magyar fáklyák

Emberi fáklyákról szóló cikkünket Jan Palach követőivel folytatjuk: 

A Jan Palach búcsúlevelében említett, öngyilkosságra is képes önkéntesek csoportja ugyan nem létezett, de példáját mégis sokan követték, és nem csak Csehszlovákiában, hanem számos más szocialista országban is.

Ryszard Siwiec

A legjobban dokumentált, de a maga idején semmilyen hírverést nem kapó, politikai tiltakozás szándékú önfelgyújtás hőse - áldozata Ryszard Siwiec, egy 60 éves lengyel közhivatalnok volt. Ha már Palachot hívja az egyes számú fáklyának a közemlékezet, akkor Siwiec tekinthető a nulladiknak, ugyanis ő hónapokkal korábban, 1968. szeptember 8-án borította lángba magát Csehszlovákia katonai megszállása elleni tiltakozásul. Tettét nem kevés szemtanú jelenlétében, egy zsúfolt stadion lelátóján követte el. Habár majd százezer ember nézte végig döbbenten a tettét, mégis a lengyel állambiztonsági szerveknek sikerült az esetet teljes homályban tartani, magyarán eltussolni. A hazugság-gépezet rendkívül hatékonyan működött, a hír nem szivárgott ki, így szinte kizárt, hogy Jan Palach róla vett volna példát. Ugyanakkor éppen az állambiztonságiaknak „köszönhetően” fennmaradtak a lángoló protestálásáról szóló filmfelvételek. 

A filmfelvétel megtekintését csak erősebb idegzetű felnőtt olvasóinknak ajánljuk!

Jan Zajic

Palach példáját követte Jan Zajic, 18 éves sumperki középiskolás is, aki ugyancsak a szovjet megszállás ellen kívánt tiltakozni. 1969. február 25-én Zajic, Palach-hoz hasonlóan szintén a Vencel-téren, pontosabban a tér 39. számú házának előcsarnokában gyújtotta fel magát. Lángoló testtel nem sikerült kifutnia magára a térre, így tettére senki sem figyelt fel.

Az elkövetkező hónapokban számos önégetéses öngyilkosságra került sor (amelyekből az Index minap megjelent cikkében, a Terror Háza honlapja alapján fel is sorolnak néhányat), de esetükben a politikai tiltakozás kísérlete csak járulékosan jelent meg a családi problémáktól való végső menekülés szándéka mellett. A palachi példa követhetősége Inkább csak az amúgy is öngyilkosság szándékú emberek számára adott egy plusz érzelmi töltetet.

Ez alóli kivételt jelentett Evžen Plocek, negyven éves szerszámkészítő, aki 1969. április 4-én Jihlava főterén gyújtotta fel magát, ő kifejezetten a kommunista rezsim ellen protestálás szándékával. Mivel ekkor már életbe lépett a tüntetésekkel kapcsolatos hírek sajtó stop-ja, a „jó öreg” cenzúra, így tettéről csak kevesen szereztek tudomást.

Bauer Sándor a tettét követően

De ahogy említettük, még más szocialista blokkba tartozó országokban is sorra gyúltak újabb és újabb emberi fáklyák. Magyarországon még ma is kevéssé ismert, hogy mindössze 4 nappal Jan Palach tettét, és egy csupán egy nappal a halálát követően, 1969. január 20-án Bauer Sándor, 17 éves tanuló, teste köré nemzeti lobogót csavarva a Nemzeti Múzeum kertjében lángba borította magát. 

Szüleinek, barátainak írt búcsúleveléből idézve: „Tűzhalált halok, akárcsak az a csehszlovák fiatal, aki 19-én gyújtotta fel magát. Így tiltakozva az orosz megszállás ellen. Ne gyűlöljétek az orosz népet, nem az orosz proletariátus nyom el minket, hanem az orosz nacional bolsevik vezetés. Lenin elvtárs nem így gondolta. Kommunista üdvözlettel Sándor”

A magyar hatóságok számukra természetesen módon öngyilkosságnak állították be a tettét, és önként választott kínhalála semmilyen hatást sem gyakorolt az akkori magyar társadalomra. 

Egy másik magyar, a sepsiszentgyörgyi születésű Moyses Márton fiatal költő egy évvel később követte Palach példáját, és 1970. február 13-án a brassói pártszékház előtt gyújtotta fel magát a kommunizmus elleni tiltakozásul. A román titkosszolgálat eltiltotta tőle az orvosi segítséget, és Moyses szörnyű kínokat átélve néhány hónap múlva hunyt el. A sort még természetesen folytathatnánk, hiszen Palach tettére való hivatkozással azóta is sokan követtek el az elmúlt évtizedekben önfelgyújtást. Emberi fáklyaként égni, önmagunkat felgyújtani. Eszement cselekedet, vagy hősiesség? Felesleges hősködés, vagy egy adott pillanatban az ország kollektív lelkiismeretének megnyilvánulása? Elfogadható-e egyáltalán az öngyilkosság, még ha a szándékok tiszták is? Ítélje meg, ki ki maga.

Palach emlékmű (B. Guillochon)

De térjünk még egy kicsit vissza magához Jan Palachhoz, akinek emlékét ma már számtalan műalkotás (köztük pl. Donáth Péter: J. P. emlékezetére című festmény) és emlékmű őrzi. A Compagnia dell'Anello nevű olasz zenekar a 70-es évek elején egy dallal emlékezett meg Jan Palach tettéről, Luboš Kohoutek emigráns cseh csillagász pedig 1969-ben egy aszteroidát keresztelt el Palach-ra. Pár évvel ezelőt a prágai Károly Egyetem projektjeként egy kizárólag Jan Palach életével, halálával, és hatásával foglalkozó honlapot hoztak létre a www.janpalach.com címen! Tekintsék meg!

Igen sokáig folytathatnánk a Palach tettével kapcsolatos kulturális vonatkozásokat, de már csak egyetlen egyet emelnénk ki. 2009-ben avatták fel a cseh-francia és magyar összefogással emelt szobrot Mělník városában (Jan Palach itt járt középiskolába, és egy a városhoz közel eső településről, Všetaty-ból származott). A szobor felállításához a francia állam és a helyi önkormányzat biztosította az anyagi támogatást, és magát a művet 1956-ban idegenbe szakadt hazánk fia Beck András szobrász művész készítette.

Palach emlékmű a Vencel-téren

A Jan Palachról szóló megemlékezések sorába illeszkedik a cikkünk első részében említett film, az Olthatatlan is, amelynek a megtekintését szívből javasoljuk. Egyúttal reméljük hogy egyszer mi, magyarok is képesek leszünk objektív módon szembenéz a közelmúltunkkal és lesz erőnk a megfelelő, konstruktív konzekvenciák levonására is, a mindenkori politikai erők eltorzított múltidézése helyett.