2013.
február 27-én a Cseh
Centrum,
a CzechTrade
és az HBO
Magyarország
szervezésében került sor az Olthatatlan
(Hořící keř – Égő csipkebokor) című három részes
drámasorozat első részének magyarországi premier előtti
vetítésére. A filmet a nagyközönség március
3-án, 10-én és 17-én,
21:45-ös
kezdettel a magyar HBO csatornán tekintheti meg. A film vetítését
megelőzően Michal
Černý
a
Cseh Centrum igazgatója, Helena
Bambasova nagykövet
asszony és Benda Gergely az HBO Magyarország kereskedelmi és
értékesítési igazgatója köszöntötte a jelen lévőket, majd
Mitrovits
Miklós
történész adott betekintést a film történelmi hátterébe.
Jelenet az Olthatatlan című filmből |
A film maga illeszkedik azon alkotások sorába, amelyek a cseh társadalmat szembesítik a közel múlt történelmi eseményeivel, vélhetőleg nem kevés társadalmi vitát gerjesztve. Magáról a filmről nehéz mit írni, megrázó, és mélységesen elgondolkodtató. A film készítői törekedtek az 1969-es események minél realisztikusabb ábrázolására, de természetesen a művészfilm adta lehetőségek kiaknázásával.
Agnieszka Holland |
Štěpán
Hulík,
fiatal cseh forgatókönyvíró művét Agnieszka
Holland
neves
lengyel filmrendező (három alkalommal jelölték a filmjeit
Oscar-díjra) filmesítette meg, aki a film cselekményének idejében
maga is Prágában tanult a prágai filmfőiskola (FAMU)
növendékeként, így őt magát is közvetlenül érintették a
történések. A filmsorozat cseh és szlovák főszereplői között
említhetjük Igor
Bares, Jan Budar, Martin Huba, Adrian Jastraban,
valamint Tatiana
Pauhofovánevét.
A filmről szóló rövid bemutatónk után foglalkozzunk a mű alapjául szolgáló történelmi esemény főhősével, Jan Palach-hal.
A filmről szóló rövid bemutatónk után foglalkozzunk a mű alapjául szolgáló történelmi esemény főhősével, Jan Palach-hal.
Jan Palach (1948-69) |
Jan
Palach 1948-ban született Prágában. Családjának egészen az
50-es évekig cukrász üzeme és boltja volt a főváros közelében,
de mindezeket a kommunista érában államosították. Apja 1962-ben
elhunyt, és mivel bátyja addigra már kirepült a családi
fészekből, így Jan-t az édesanyja nevelte tovább. Az átlagos
elemi és középiskolai éveket követően felsőoktatási felvételt
nyert a fővárosba. A prágai gazdasági egyetemen eltöltött két
év után 1968-ban kezdte el újabb tanulmányait, ezúttal már az
érdeklődéséhez közelebb álló Károly Egyetem filozófia
szakán. Az alapvetően csendes, művelt, társai körében kedvelt
fiú az év folyamán részt vett egy Szovjetunióbeli egyetemista
nyári tábor megszervezésében. Jutalomból kiutazhatott
Franciaországba, egy igazi nyugati, kapitalista országba, ahol szőlő szüretelésen vehetett részt.
A hazaérkezését
követő napon fogadta el a csehszlovák nemzetgyűlés a szovjet
csapatok „ideiglenes” állomásozásáról szóló egyezményt,
ami egyben a reform mozgalmak teljes lezárulását, az idegen
nagyhatalom testközeli ellenőrzését is jelentette. Jan ugyan az
év során lelkesen politizálgatott, többször részt vett kisebb
diák megmozdulásokon, tüntetéseken, különféle tiltakozási
akciók terveit szövögetve (főként különböző intézmények
elfoglalását), de valójában senki sem sejtette, hogy milyen
sokkoló véget szán magának.
Prága megszállása |
1969.
január 16-án, Jan Palach a
prágai Vencel-téren a Nemzeti Múzeum lábánál magára öntött
két műanyag vödör benzint, gyufát vett elő, és lángba
borította magát. Az ekkor mindössze 21 éves fiú testének több
mint 80 %-a összeégett. Az orvosok három napon át küzdöttek a
fiatalember életéért, de az életben maradásra esélye sem volt.
A helyszín ahol Palach felgyújtotta magát (forrás: ABS) |
Végtelenül
megrázó, önkéntes halálának tisztán politikai célja volt. Így
kívánt tiltakozni az 1968-as „Prágai
tavasz”
azaz a „csehszlovák 1956” leverése, a Varsói Szerződés
haderejének (köztük a Magyar Néphadsereg csapatai)
Csehszlovákiába történő bevonulása ellen. Tettével megpróbálta
felrázni az Alexander
Dubček
nevével
fémjelzett gazdasági - szociális reformok, az átmenetileg nagyobb
fokú szólás szabadság és más demokratizálódási kísérletek
nyers erővel történő elfojtásába lassan beletörődő cseh és
szlovák társadalmat, és egyúttal felhívni a világ figyelmét a
csehszlovákiai eseményekre.
Palach a halála reggelén három búcsúlevelet adott fel a postán, amelyben az alábbiakat írta: "Tekintettel arra, hogy nemzeteink a reménytelenség szélére sodródtak, a következő módon fejezzük ki tiltakozásunkat, hogy ezzel is felrázzuk népeinket: egy önkéntesekből álló csoport ügyünkért kész felgyújtani is magát. Engem ért az a megtiszteltetés, hogy az első levelünk megírjam és az első fáklya legyek."
Palach a halála reggelén három búcsúlevelet adott fel a postán, amelyben az alábbiakat írta: "Tekintettel arra, hogy nemzeteink a reménytelenség szélére sodródtak, a következő módon fejezzük ki tiltakozásunkat, hogy ezzel is felrázzuk népeinket: egy önkéntesekből álló csoport ügyünkért kész felgyújtani is magát. Engem ért az a megtiszteltetés, hogy az első levelünk megírjam és az első fáklya legyek."
A politikai tüntetés ezen végzetes módja ekkor már nem számított újdonságnak a világban, hiszen az 1960-as évek elejétől kezdve a tibeti szerzetesek sorozatban gyújtották fel magukat az országukat megszálló kommunista rezsim elleni tiltakozásul. Thich Quang Duc vietnami buddhista szerzetes 1963. június 11-én Saigon belvárosában gyújtotta fel magát és az erről készült képsorok bejárták a világot. A haláláról készített eredeti filmfelvétel megtekintését (YouTube) csak felnőtteknek és erős idegzetűeknek ajánljuk! Az elmúlt 50 évben a tibeti szerzetesek már több mint 100 alkalommal folyamodtak a tiltakozás ezen megdöbbentő változatához. Talán épp az önégetés világméretű publicitása serkentette a cseh fiatalembert arra, hogy maga is a protestálásnak ezt a mérhetetlen fájdalmas módját válassza.
Tibeti szerzetes a lángokban |
A
cseh állambiztonsági erők, kommunista hű „pártkatonák”
döbbenetükből felocsúdva rögvest megpróbálták az esemény
hírértékét csökkenteni, bagatellizálni. Ezen igyekezetükben
addig mentek el, hogy Vilém Nový kommunista parlamenti
képviselő Palach tettét csak egy háborodott elme szerencsétlen
balesetének állította be. Nový cinikus véleménye szerint Palach
merő tévedésből gyújtotta fel magát, mert tévesen azt hitte,
hogy az edényekben lévő folyadék csak „hideg tüzet” okoz,
azaz lángol, de nem éget. A kommunista propaganda emellett mindent
megtett az esemény „eltemetése”, mielőbbi elfejtése
érdekében.
Palach temetése (Miroslav Martinovsky felvétele) |
Amit
csak lehetett mindent elkövettek, hogy a kialakult forrongásokat
mihamarabb megfékezzék, és a megmozdulásokon az emberek ne
vehessenek részt. Agnieszka
Holland, az említett film rendezője Palach
tette idején éppen téli iskolai szabadságon volt
Lengyelországban, és őt magát is csak a temetést követően
engedték vissza Csehszlovákiába.
A hatóságok próbálkozásai ellenére Palach tette mégis igen komoly nemzetközi visszhangot kapott, halála miatt részvétét fejezte ki többek között IV. Pál pápa, vagy éppen Indirá Gándhi indiai miniszterelnök is.
A hatóságok próbálkozásai ellenére Palach tette mégis igen komoly nemzetközi visszhangot kapott, halála miatt részvétét fejezte ki többek között IV. Pál pápa, vagy éppen Indirá Gándhi indiai miniszterelnök is.
Palach halotti maszkja |
Az
„egyes számú fáklyát” elhunyta után 6 nappal temették el
Prágában, és óriási tömeg kísérte el útjára, de nem az
utolsóra. A temetés előtti napokban Olbram Zoubek és
Antonín Chromek szobrászok a tetem arcáról gipsz
lenyomatot készítettek, és a maszkot közszemlére tették,
mindaddig amíg a titkosrendőrség el nem távolíttatta. Palach
halotti maszkját azonban a mai napig megőrizték.
Palach halála ugyan felszította a cseh és szlovák nép „harci kedvét”, átmenetileg újból felerősödtek a társadalmi ellenállási mozgalmak, de mindezek csak igen rövid életűnek bizonyultak. Palach szándékával ellentétben a társadalom nem forradalmi, hanem jóval inkább sokkos állapotba került. Megkezdődött a társadalmi hangulat „normalizációja”, azaz az emberek a félelem, beletörődés, és rezignáltság állapotába jutottak, amiből 20 éven át ki sem verekedték magukat. A csehszlovák nép kapitulált, beletörődött a megváltoztathatatlanba, a kompromisszum keresés igen magas fokára jutva.
Palach halála ugyan felszította a cseh és szlovák nép „harci kedvét”, átmenetileg újból felerősödtek a társadalmi ellenállási mozgalmak, de mindezek csak igen rövid életűnek bizonyultak. Palach szándékával ellentétben a társadalom nem forradalmi, hanem jóval inkább sokkos állapotba került. Megkezdődött a társadalmi hangulat „normalizációja”, azaz az emberek a félelem, beletörődés, és rezignáltság állapotába jutottak, amiből 20 éven át ki sem verekedték magukat. A csehszlovák nép kapitulált, beletörődött a megváltoztathatatlanba, a kompromisszum keresés igen magas fokára jutva.
Azonban Jan Palach továbbra is a civil ellenállás egyik szimbólumának számított, és sírját az emlékezők, a rendszer ellen háborgók sokasága kereste fel. Ez persze kiverte a csehszlovák titkosszolgálatnál (StB) a biztosítékot. 1973 októberében „finom módszerekkel” elérték, hogy kihantolhassák Palach sírját, a maradványokat elhamvasszák. A hamvakat pedig egyszerűen elküldték az elhunyt édesanyjának Všetaty-ba, ahol csak egy bő fél évvel később engedélyezték az újratemetését. 1990. októberében, a bársonyos forradalmat követően a hamvakat újból Prágába szállították, ahol ismét az Olšany temetőben került immáron végső nyughelyére.
Folytatjuk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése