Akkor
és Most sorozatunk legújabb tagjaként készült cikkünk során
Plzeň-be, a „cseh sör fővárosába” utazunk. Most
mégsem a folyékony kenyér utáni éhség, hanem a szó szerinti
„magas” kultúra iránti érdeklődésünk vezetett minket ide.
Magas, méghozzá csaknem 103 méteres, ugyanis a város főterén
(Köztársaság-tér) álló Szent Bertalan-katedrális
(Katedrála sv. Bartoloměje) hosszan elkeskenyedő tornya ekkora
csúcsra tör. A távolról is jól látszó egy tornyú épület
kiemelkedik a környezetéből, és egészen 1981-ig a Csehország
legmagasabb épületének számított. Azóta ugyan ketten beelőzték,
és mára leszorult a dobogó harmadik fokára (megőrizve az
élpozíciót a templomok körében), de ez a bronzérmet érő
helyezés is megér nem egy misét.
301 lépcsőn felfelé |
A ma mintegy 165 ezer lakossal rendelkező Plzeň (valójában Új Plzeň ) története, jóformán a Szent Bertalan-templommal egyidős, hiszen a főterén, az Óváros központjában álló épületet a várossal együtt valamikor a XIII. század vége felé alapította II. Vencel király. A gótikus stílusú templomot a feljegyzések szerint 1295-ben kezdték el építeni, majd a mai alakját a XVI. század elejéig, többszöri átépítés alkalmával nyerte el. Néhány főbb paramétere a következő: 58 méter hosszú, 30 méter széles, és egész pontosan 102,26 méter magas. Aki hajlandó a 301 (!) lépcsőfokot megmászni, az a torony tetejéről, pontosabban a 62 méter magasan kialakított kilátó rámpáról gyönyörű panorámában részesülhet, szemét végigfuttathatja egész Plzeň városán és a környező vidéken.
A
templom eredetileg két tornyú volt, de a déli tornyát az 1524.
évi tűzvészt követően eltávolították, pontosabban nem
építették vissza, hanem csupán tetővel borították. A
helyreállított tetőszerkezet faanyagának kormeghatározása
alapján megállapították, hogy a felhasznált fákat 1524 és 1531
között fokozatosan vághatták ki a Šumava
erdeiben, és használhatták fel az újraépítés során.
Plzeň 1602-ben, középen a Szent Bertalan-templommal |
Templom és főtér 1804-ből |
Az 1835. évi tűzvész |
1835-ben
egy hatalmas villámcsapás felgyújtotta a templom északi tornyát,
amely azon nyomban le is égett. A két évvel később visszaépített
torony a korábbinak már csak egy leegyszerűsített mása lett,
igaz alakja még karcsúbbá vált és még magasabbra nyúlik. Ezt
követően nem igazán törődtek az épület karbantartásával,
aminek köszönhetően 1870-ben az egyik falrész összedőlt. Tíz
évvel később, 1880-ban vette kezdetét az újabb templom
rekonstrukció.
Ennek során Josef Mocker építész
elképzelései alapján „újragótizálták” az épületet, és
el akartak távolítani mindent ami nem gótikus stílusú volt.
Ennek a kissé túlzott stílus módosításnak az áldozatává
váltak többek között a barokk oltárok, valamint a reneszánsz
templom orom is. Szerencsére az újjáépítésre szánt pénz még
időben elfogyott ahhoz, hogy ne tudjanak mindent „újragótizálni”.
1907 |
1907-ben
új építész, a prágai Szent Vitus-katedrálist építő Kamil
Hilbert lépett
a színre, és 1924-re a Šternberk
kápolna is helyreállításra került.
A templom 1935-ben, a téren zajlik a piac |
A XX. század folyamán
szerencsére elkerülték a templomot a háborús események, így
nagyobb károk nem keletkeztek benne. 1987 és 1995 között
elvégezték a külső falak javítását és a torony
stabilizálását. 1993-ban II.
János Pál pápa
püspökségi címet adott Plzeň városának és így nyerte el a
templom a katedrális „rangot”. A
három hajós épületben a varázslatos főoltáron, és színes
ablakokon kívül a legfőbb értéket a XIV. századból származó
Szűz
Mária a
kisdeddel szobrocska, illetve a XV. században épített Šternberk
sírkápolna
jelenti.
2012-ben
egy izgalmas pályázatot írtak ki, a katedrális
„újra-kéttornyúsítása” céljából. A pályázat nyertes
munkáját ugyan nem fogják a valóságban megépíteni, de
mindenesetre egy nagyon izgalmas, mérnöki versenyt hirdettek, ahol
ha csak tervi szinten is, de vissza lehet „építeni” az
évszázadokon át meghatározó második tornyot.
Jakub Slovacek katedrális fotója |
A
Szent Bertalan-katedrális körüli tér, ugyancsak rendkívül
impozáns méretekkel rendelkezik. A gigantikus, 168 x 191 méteres
alapterületen anno hatalmas vásárokat tartottak, ma a vásárok
mellett különféle fesztiválok, kulturális, zenei és gasztro
rendezvények ideális színhelyének számít. A főteret határoló
reneszánsz, barokk, empire és neogótikus épületek homlokzatán
csodálatos sgrafitto díszítéseket láthatunk, amelyek közül jó
néhány a hírneves Mikoláš
Aleš
nevét dicséri.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése