Ahoj! – Egy köszöntés története

Csehországban járva az udvariasság jegyében érdemes megtanulni az alapvető köszöntéseket. A dobre ráno / dobrý den / dobrý večer hármason, azaz a jó reggelt / jó napot / jó estét trión kívül még a dobrou noc (jó éjszakát) kifejezést is vegyük fel a repertoárunkba. Távozáskor pedig vagy a kissé nyelvtörő Na shledanou (Viszontlátásra) kifejezést használjuk vagy annak a rövidített nashle (naszhle) formáját. Ám ha már otthonosabbá válik számunkra a cseh föld és kezdünk összemelegedni, összebarátkozni a szállásadónkkal, szomszédunkkal, a sarki kocsmárossal akkor jöhet az addigra már oly sokat hallott köszöntés: Ahoj! Nem, természetesen nem tévedtünk el és nem hagytuk el a szárazföldet, nem szálltunk tengerre. Ez a hajós köszöntés az informális cseh SZIA! De honnan is ered az ahoj szó, és mikor is terjedt el Csehországban? Íme egy kis háttérinformáció.

Az ahoj köszöntés a holland hoi, az olasz oi, a dán ohøj, a német ahoi vagy akár az angol hi/hey szavak mellett az angol ahoy vagy hoy szavakból eredeztethető. Alapvetően az angol tengerjáró hajókon használták üdvözlési célból a tengerészek. Az ahoy valódi eredete a homályba vész, ám az biztos, hogy jó néhány évszázada használják. A legkorábbi írásbeli dokumentum melyben ez a szó szerepe 1751-ből maradt ránk, Tobias Smollet regényéből. A XIX. század során a szó megkezdte a terjedését és legelőször 1843-ban írták le németül egy svéd regény fordításakor, amely mutatja, hogy addigra Skandináviában is elterjedt a használata, legalábbis a hajósok között. De miért, mikor és miként is lett egy tenger nélküli ország általános köszöntése?

Erre „természetesen” többféle magyarázat is a rendelkezésünkre áll. Az egyik szerint az Elba/Odera folyókon hajózó vállalat hajósai hozhatták magukkal a kifejezést Hamburgból ebből a hatalmas, nyüzsgő kikötőből. A hamburgi kikötőben van egy Moldauhafen nevű rész, melynek használatára anno a cseh, csehszlovák kormányok hosszútávú bérleti szerződést kötöttek. A versaillesi szerződéskor született megállapodás 2028-ban jár le. De számunkra most csak az a lényeg, hogy ezen teória szerint vélhetően a cseh hajósokra itt ragadt rá ez a köszöntés. Más eredettörténet szerint az ahoj szót a hajózásban jártas evangélikus morva egyház tagjai honosították meg, egy harmadik szerint szimplán a tengereken szolgáló cseh hajósok „vitték” a szárazföldre. És akad egy pikánsabb eredettörténet is, amelyben a cseh örömlányok „A hoj! Kdo nehojil, tomu upad” köszöntéssel búcsúztatták a hajós ügyfeleiket. Egy további cseh szó torzításával született szójátékkal élve a hölgyek arra figyelmeztették az urakat: gyógyíttassák ki magukat, különben elveszíthetik nemes tagjukat. Ezek a kreatív megoldásokat azonban sajnos a Cseh Nyelvtani Intézet nem fogadja el, ők mint jó tudósok, csak a tényeknek hisznek.

Így az biztos, hogy először a cseh földön bizonyíthatóan 1888-ban használták, mint tengerész köszöntést, még a németes ahoi alakban. 1935-re pedig, mikor már szótárban is rögzítésre került ez a szó már nem csak a tengerjárók, hanem a csónakosok, vízituristák, sportolók szókincse részévé vált. Azaz a múlt század első harmadában vált a cseh nyelv részévé, jóllehet a jövevényszóval szemben pl. a korabeli Sokol gimnasztikai mozgalom is küzdött a nazdar köszöntést próbálva előnyben részesíteni. Az ahoj szó időközben továbbterjedt és a szlovákoknál is általánossá vált a használata.

Az ahoj szó a történelemben több alkalommal is kiemelt szerepet töltött be. Csehszlovákia német megszállását követően az Ahoj, mint mozaikszó egyet jelentett az "Adolfa Hitlera oběsíme jistě" felkiáltással, azaz „Adolf Hitler lógni fog!” A kommunista érában a szlovák területeken pedig Jézus dicsőítésének egyik mozaikszava lett (Ad HOnorem Jesu – dicsőség Jézusnak), melyet a papok még a szószéken is mertek használni. Az Ahoj persze még további „karriert” is befutott. A „The Simpson” sorozatban utaltak arra, hogy a telefon feltalálója Alexander Graham-Bell a később győzedelmeskedő Hallo szó helyett az ahoy-hoy szó használatát javasolta, és az ahoj a Škoda cég egyik prototípus autójának is nevet adott. Ezek után mit is mondhatnánk mást, így búcsúzóul (is)! Ahoj!