Pár évvel ezelőtt egy forró nyári
napon a közép-morvaországi Tovačovból elindulva, Prostějovon át
bicajjal felküzdöttük magunkat Plumlov városkába, ahol
Csehország egyik legfurább várrom – kastély párosa fogadott. A
kis Hloučela
folyó felduzzasztásával nyert Podhradský azaz magyarul
Váraljai tó fölötti sziklára érve ugyanis egy olyan gazdasági
épületekkel csaknem teljesen körbevett klasszikus kastélyudvar
található, ahol középen egy nagyobbacska sziklatömb, míg attól
vagy tíz méterre a tó fölé magasodva, három szintes, téglatest
alakú kastélyépület meredezik. Első ránézésre rögtön
eszünkbe jut az irodalom órákon a tanár által sokszor feltett
kérdés: „vajon mire gondolt a költő?” Azaz miként is
sikerült ezt a furcsa párost összehozni? Ennek jártunk utána.
Plumlov |
Persze nem várjunk hatalmas rejtélyeket, hiszen egy picit is tüzetesebb vizsgálódással és belegondolással rögtön kitalálható, hogy az udvar közepén álló sziklatömbön egykor egy kisebb méretű erődítmény állhatott. És valóban, még a XIII. század elején II. Přemysl Ottokár király a Drahany felföld határán, a már említett folyó fölé, egy a királyi birtokokat örző-védő feladatokat ellátó kis váracskát emeltetett. Pontosabban ez volt sokáig a hivatalos verziója a plumlovi vár építésének, de manapság inkább azt pedzegetik, hogy a király balkézről született fia, Mikuláš kapta meg az apjától a jogot, hogy egy kis erődöt építhessen ide. Akár így, akár úgy a váracska felépült, egy torony, egy épület, pirinyó várudvar és falak, ennyi fért el a területen.
Ám a XIV. században a vár tulajdonjoga pár évenként
megváltozott. 1311-ben Luxemburgi János királyhoz került, majd
nagyrészt a Kravař nemesi család birtokolta, de volt egy rövid
idő amikor az egész az innen igen távol élő dél-cseh
Rosenbergek birtokainak részét képezte. Végül a Kravařok
kihalásával a plumlovi birtokok előbb a tavat kialakító Kunštát,
majd 1495-ben a neves Pernštejn család kezére jutottak. A XVI.
században az eredetileg gótikus váracskát a Pernštejnek
komfortosabb reneszánsz kastélyocskává igyekeztek átalakítani,
ám még így sem vált a számukra túlzottan tetszetősebbé. Így
nem is nagyon látogatták, az épület állaga pedig ennek
megfelelően egyre romlott, majd egy tűzvész végképp megrongálta.
A kastélyudvar bejárata kívülről.. |
...s belülről |
1599-ben egy új tulajdonos lépett a
színre, a Liechtenstein hercegi család, akik ugyan helyreállították
a várat és megerősítették a falakat, négy bástyát is építve,
de még ezek a védelmi beruházások sem tudták visszaverni a
harmincéves háborúban errefelé is portyázó svéd csapatokat.
Így három éven át ők uralták a helyet, majd elvonulásuk után
visszakerült a Liechtenstein családhoz. A cseh nemességgel szemben
a Habsburgokat támogató katolikus család a hirtelen jött hatalmuk
és pénzük mellett ekkortájt még rangjukhoz méltatlanul kevés
rezidenciával, kastéllyal rendelkeztek. Így jött a gondolat, hogy
Plumlov legyen az egyik fő tartózkodási helyük. Az idősebb
Liechtenstein, Karl Eusebius ugyan alig hagyta el Valtice kastélyát,
ám úgy vélte, hogy Plumlov a fiának, Jan Adamnak pont jó lesz.
Ám az apuka és a gyerek elképzelései az új kastélyról teljesen
eltértek, mely véleménykülönbség a későbbiekben a kastély
sorsát meghatározó drámai fejleményekhez vezetett. A kezdeti
elképzelés még arról szólt, hogy a korábbi várra emelnek egy
újabb szintet, de aztán az apa azt tanácsolta a fiának, hogy egy
teljesen új kastélyt építsen fel. Az új kastély grandiózus
elképzelés szerint három szintig magasodó négy szárnyból állt
volna, dupla szoba sorral, kívül hatalmas monolit oszlopokkal,
gazdag díszítésű homlokzattal, pompa, pompa hátán.
Pompás kőfaragások |
A fák mögött megbúvó kastély |
1680-ban kezdetét vette az építkezés,
ám egy évvel később a munkálatokat szemügyre vette az épp a
mézesheteit töltő fiatalabb Liechtenstein, és apja
elképzeléseivel szemben erős változtatásokat eszközölt. Az
öreg herceg ezen kissé kiakadt, mert ő Morvaország
legpompázatosabb kastélyát akarta megépíteni, de a gazdasági
szempontokra érzékenyebb fiának nem ez volt az elképzelése.
Olyannyira összetűztek, hogy Adam otthagyta Plumlovot, „csináljon
az apám amit akar” felkiáltással. A munkálatok így
továbbfolytatódtak egészen 1684-ig mikor is Karl Eusbius
elhalálozott. A szponzor, egyben a kastély megálmodójának
halálával a munkák lelassultak, részben a munkaerőhiány miatt,
részben pedig azért mert az egész beruházás olyan horribilis
mennyiségű pénzt emésztett volna fel, melynek kigazdálkodásához
Adamnak nem volt sok kedve. Így a négy szárny közül csupán
egyetlen egy épült fel, igaz az gazdagon díszítve, ám ezzel a
további munkálatoknak örökre vége is szakadt. A kastély ebben a
befejezetlen, torzó formájában nem volt túl kapós így lakatlan
és berendezés nélküli maradt.
A csonka kastély épülete |
1801-ben a kastélyt egy vihar súlyosan
megrongálta, melyről az aktuális Liechtenstein családfő tudomást
szerezve annak lebontása mellett döntött, a vár megtartása
mellett. Ám a helyiek éppen ellenkezőleg gondolták a helyzetet és
„félreértve” az utasítást a várat 1803 és 1806 között a
sziklatömbig lebontották, csak egy kis faltöredék maradt meg, míg
az adminisztratív feladatok ellátására jóval alkalmasabb
kastélyt helyreállították.
A kastély, előtte a várától megfosztott sziklatömb |
A XIX. század közepétől a XX.
század derekáig a kastély és a gazdasági épületek helyi
adóhivatal, börtön és bíróság szerepet töltötték be. A
kastély a II. világháborút követően állami tulajdonba került,
és ma számos kiállítás tekinthető meg benne. A kastély a maga
csonkaságával is népszerű a turisták körében, hiszen csodás
panorámát nyílik a folyóvölgyre és számos remek rendezvényt
tartanak a sziklatömbbel színesített kastély udvarban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése