Az Idézet és pár kép sorozatunk
jelen részének főszereplője egy igazi kakukktojás. A bemutatásra
és ajánlásra kerülő regény írója nem cseh, és a témája sem
(csak) Csehország. Simon Winder ugyanis Londonban élő britként
vállalkozott arra, hogy hosszú éveken át összegyűjtött
információi és saját tapasztalatai alapján felvázolja
Közép-kelet Európa, pontosabban a Habsburgok kezében összegyűlt
területek és az ott élő nemzetek történetét, a kontinens
történelmét évszázadokon át sorsdöntően meghatározó család
históriáját követve. Winder Danubia című könyvének alcíme
(Személyes krónika a Habsburgok Európájáról) már előre jelzi,
hogy itt azért ne várjunk hosszadalmas, unalmas, tudományos
értekezést. A szerző szinte a lehetetlennel próbálkozva inkább
a humor eszközével, közvetlen stílusban ad olykor erősen
szubjektív betekintést a tragédiákban, háborúkban, etnikai
feszültségekben és más viszályokban gazdag évszázadokba. A
humor rész időnként ugyan eltűnik a számos komor, drámai
esemény ismertetése mögött, de az író összességében egy igen
szórakoztató és felettébb olvasmányos regényt alkotott, amely
akár a nyári szabadságunk alatt is a hangulatos társunk lehet.
A Danubia természetesen bővelkedik Csehországgal kapcsolatos, a cseh népre vonatkozó leírásokban, regény részletekben is, hiszen netmagazinunk téma országa három évszázadon át, a függetlenségétől megfosztva állt a Habsburgok közvetlen uralma alatt. Most ezekből a cseh vonatkozású történetekből ragadtunk ki egyet mintegy ízelítőként, kedvcsinálóként.
Simon Winder |
„Ferenc Ferdinánd főherceget, a
jelenkor rettentő kísérteteinek egyikét arra kárhoztatta
balsorsa, hogy évről évre visszajárjon, újra végigvergődjön
utolsó óráin, miközben libeg-lobog a temérdek strucctoll, dagadt
testén pedig képtelenül feszül az egyenruha. Szünet nélkül
úton van a téves kanyar felé, ahol egy szarajevói
csemegekereskedésnél szembekerül a lehangoltan várakozó
fiatalemberrel, aki tervezett merényletének szánalmas kudarcán
rágódik, ám váratlanul mégis hihetetlen lehetőség kínálkozik
előtte. A mihaszna biztonsági emberei által cserbenhagyott
trónörököst dülledt szeme, kackiás bajsza még inkább
feltűnővé teszi, mintha könyörögne, hogy ugyan gyilkolják már
meg, és tessékeljék át egy randa új világba. (…)
(…) Legendák keringtek a főherceg
lövésztehetségéről: ahhoz a visszataszító és nyomasztó
korszakhoz illett, amelyben a főúri vadászbuzgalom a modern
haditechnikával karöltve kibillentette egyensúlyából a vadász
és a vad egész kapcsolatát, úgyhogy a fogolyvadászatot a Space
Invaders meg a többi lövöldözős videójáték előképének
foghatjuk föl. Ferenc Ferdinánd mindösszesen elképesztő
létszámú, mintegy háromezer állat életét vette el. Csehországi
birtokainak szegény erdőlakó lényei tömegesen összepacsizhattak,
amikor hírül vették, mi történt Szarajevóban.
Ferenc Ferdinánd hírnevét kétszeresen is tönkretették – nemcsak ostoba, zűrzavaros, vészhozó halálával, hanem azzal a komikus szereppel is, amit Jaroslav Hašek regénye, a Švejk, Egy derék katona kalandjai a világháborúban legelején játszik. A történet indításakor a takarítónővel folytatott lesújtó diskurzus – amelyben Švejk feltételezi, hogy Ferdinánd, akinek a megölését az asszony épp bejelentette, vagy az a Ferdinánd lehet, aki a drogistánál szolgál, vagy pedig az a Ferdinánd, aki a kutyapiszkot szokta begyűjteni a környékbeliektől („Egyikért se nagy kár.”) - sok százezer olvasó számára végleg eltemette a főherceget. Az utolsó csepp a pohárban a takarítónő megsemmisítő helyreigazítása: „Na de Švejk úr, a Ferdinánd főherceget...azt a kövéret, aki olyan vallásos volt.”
Ferenc Ferdinánd hírnevét kétszeresen is tönkretették – nemcsak ostoba, zűrzavaros, vészhozó halálával, hanem azzal a komikus szereppel is, amit Jaroslav Hašek regénye, a Švejk, Egy derék katona kalandjai a világháborúban legelején játszik. A történet indításakor a takarítónővel folytatott lesújtó diskurzus – amelyben Švejk feltételezi, hogy Ferdinánd, akinek a megölését az asszony épp bejelentette, vagy az a Ferdinánd lehet, aki a drogistánál szolgál, vagy pedig az a Ferdinánd, aki a kutyapiszkot szokta begyűjteni a környékbeliektől („Egyikért se nagy kár.”) - sok százezer olvasó számára végleg eltemette a főherceget. Az utolsó csepp a pohárban a takarítónő megsemmisítő helyreigazítása: „Na de Švejk úr, a Ferdinánd főherceget...azt a kövéret, aki olyan vallásos volt.”
Ferenc Ferdinánd kevéssel a merénylet előtt |
Ferenc Ferdinánd nyári
rezidenciája a cseh köztársaságbeli Konopištěben ma rendkívül
népszerű idegenforgalmi látványosság, és a Habsburgok mint egy
jobb kor boldog uralkodói megújult kultuszának tengelyében áll.
Miután életem nagy részét közép-európai kastélyok körüli
lődörgésre fecséreltem, azt hiszem, számít valamicskét a
szavam, hogy ez mind közül a legérdekesebb. A konopištěi
enteriőr a nácik által véghezvitt pusztítás és rablás dacára
híven mutatja, hogyan festett, amikor a Boszniába induló Ferenc
Ferdinánd utoljára távozott innét családjával.”
Simon Winder: Danubia, Személyes
krónika a Habsburgok Európájáról, Park Könyvkiadó, 2015.
Fordította: Komáromy Rudolf
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése