Csehország Morva-sziléziai
kerületének ötödik legnagyobb városa, a közvetlenül a
cseh-lengyel határ mellett, az azonos nevű folyó mentén fekvő
Opava, A közismert Szombathy Viktor-féle Panoráma útikönyvben
„fehér városnak” nevezett települést a XIII. században
alapították. A királyi város a történelme során meghatározó
szerepet töltött be a térség gazdasági, társadalmi és
kulturális életében. Az egykor németül Troppaunak hívott
település lakossága évszázadokon át többségben német
nemzetiségű volt, de lengyel ajkú lakosok is nagy számban éltek
itt.
Az opavai Szűz Mária-templom 1890-ben |
Sorozatunkban most Opava főterét, az alapítás óta központként működő Felső-teret (Horní náměstí) mutatjuk be. Első képünkön a tér dél-nyugati részén álló Szűz Mária-templom, préposti székesegyház épülete látható a jellegzetes aszimmetrikus tornyaival. A jobb oldali, jelenleg barokk tetejű régebbi torony 1260-ból származik, míg a csonkán maradt bal oldalit eredetileg 1420-ban húzták fel.
1904 |
A következő, 1904-ben készült képen
az Oberringnek hívott tér nyugati része látható balra a
sziléziai gótikus stílusban emelt templom három hajós épületével
és mellette jobbra a Városi Színházzal. Ahogyan említettük
Opavában gazdag kulturális élet zajlott, s már a XVIII. század
dereka óta színházi központként tartották számon. Ezért a
város vezetése úgy döntött, hogy egy impozáns állandó
kőszínházat alapít. A Sziléziai Nemzeti Színház épületét
Eduard Kusche, bécsi építész tervei alapján 1804-ben építették
és az első előadásra 1805 októberében került sor.
1911 |
Az 1911-ben készített képen
látszólag ugyanazt az épületpárost látjuk mégis, ha
tüzetesebben megvizsgáljuk a felvételt a színház esetében
néhány számottevő változást figyelhetünk meg. Az épületről
hiányzik a tető és az óra is feljebb „csúszott”. Ennek a
módosult képnek az oka egy kisebb tűzvész, amelynek a színház
épület 1909-ben esett áldozatul. Az építmény azonban nem sérült
meg komolyabban és helyreállítási munkálatokat (ha nem is teljes
mértékben) még ugyanabban az évben elvégezték.
1915 |
Az 1915-ös képeslapon a tér másik,
keleti vége látható annak meghatározó elemével a Hláska-val. A
60 méter magas kilátótorony és toronyház története
egybefonódott a város történelmével. Egykoron a szorgos őrszemek
innen figyelték a város felé közelítő ellenséges csapatokat,
Opava első kereskedelmi központja, raktárépülete volt, később
a rajta elhelyezett város órája mutatta a lakosoknak az időt, és
persze szemtanúja volt oly sok vidám és tragikus eseménynek. Az
utolsó teljes átépítésére 1902-1903 között került sor. Ma a
toronyból csodálatos panoráma nyílik a városra, és az épületben
állandó történelmi kiállítást is megtekinthetünk.
1928 |
Az 1928-ban készült fotón ugyancsak
a toronyház látható, de a lényeg a kép két szélen látható. A
teret ekkortájt még jellemzően két-három emeletes jobbára
barokk lakó- és kereskedő házak szegélyezték, és itt állt a
Régi Városháza épülete is. Ezt a ma már nem látható házat
1580-ban egy helyi mészáros építette, és tőle vásárolta meg a
város vezetése. Itt működtek a központi hivatalok, helyet adott
a Sziléziai Kereskedelmi Kamarának, városi kincstárnak, banknak
és két börtöncellának is.
1934 |
Az 1934-ben készült kép jól tükrözi
Opava nyüzsgő életét, de mindössze négy évvel később a békés
polgári életnek vége lett. 1938-ban, a Müncheni
egyezményt követően szinte a teljes morva-sziléziai vidéket a
Német Birodalomhoz csatolták. A fejlett ipar és bányászat
stratégiai fontosságúvá tette a térséget a II. Világháború
folyamán, és Opava is kulcsszerepet játszott a hadiipari
termelésben. Ezért nem csoda, hogy 1945-ben az Opava-Ostrava
vonalában a német csapatok a végsőkig próbálták az
előrenyomuló szovjet csapatokat megállítani. Ez a reménytelen
próbálkozás csupán egy dologhoz vezetett, mégpedig a hatalmas
pusztításhoz.
1945 |
Ahogyan az a fenti
képeken is látszik 1945 április végére az Opava belvárosában
zajló ádáz harcok csak puszta romokat hagytak maguk után. A
Felső-tér polgári házainak, üzleteinek többsége is, a Régi
Városháza épületével, az egykori hercegi pénzverdével együtt
teljesen megsemmisült, de szerencsére néhány kiemelt műemlékek
még menthető állapotban marad fenn.
1949 |
Az 1949-es fotón a
Várostorony épület csaknem magányosan áll, a teret szegélyező
házak javát a romeltakarítás során eltávolították. A
szocialista-kommunista időszakban a teret Május 1.-re keresztelték,
és csak a rendszerváltás követően nyerte vissza a Felső-tér
nevét. Opava kiérdemelte a cikkünk elején már leírt “fehér
város” jelzőt, mivel itt a közeli “fekete” Ostravával
ellentétben nem a fekete füstöt eregető nehézipar és
kőszénbányászat vetette meg magát, hanem a jóval kevésbé lég-
és zajszennyező könnyűipar, gyógyszergyártás és
élelmiszeripar.
1960 |
A háborút követően
a helyzet csak lassacskán rendeződött, az 1960-ban készült fotón
a színház épülete is még csak a részlegesen helyreállított
állapotában erőteljesen szocialista stílusú képet mutat.
Ugyanakkor szerencsére az épület belseje sokkal jobb állapotban
maradt fenn.
Opava főtere ma |
A 60-as években a tér
egyik oldalára hat emeletes panelházat húztak fel, míg a másikra
egy nem túlságosan szép bevásárló központot, a Slezanka-t
emeltek. Ez látható az utolsó, napjainkban készült fénykép
felvételen is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése