Idézet és pár kép XXXI. - Hrabonszky Dávid: Utazási rajzok... (1837-ből)

A minap kezembe akadt egy 1837-ben kiadott könyv, melynek pontos címe a következő: „Utazási rajzok Némethonban 's keleti tenger körül látott 's érzett életképek szerint”. A két kötetes művet egy bizonyos Hrabonszky Dávid úr írta és Kassán Ellinger István betűivel nyomtatták ki. (Érdekességként megjegyeznénk: a Magyar Elektronikus Könyvtár címjegyzékében és Richard Pražák Cseh-Magyar párhuzamok című könyvében Hrabowszkiként illetve Hrabovszkiként hivatkoznak a szerzőre, de hogy miként is sikerült az n betűt v-nek, vagy w-nek olvasni azt mi fel nem foghatjuk.) Mindenesetre ez az alkotás azért is lehet érdekes a számunkra, mert az író, a hangulatos útikönyve első részében Csehországgal (és Szászhonnal) foglalkozik. A régies megfogalmazású szövegeket olvasva izgalmas kép tárul fel előttünk a XIX. század eleji cseh földekről, emberekről. De minden további időhúzó bevezető helyett álljon itt néhány idézet a műből.

Brno (1850 körül)

„Brünnben (mai Brno) négy napot töltöttem. Közel érvén Óbrünnt, első éjjel ott szállásoltam. De más nap Offerman erőmív-gyárnokhoz költöztem, engedvén szives meghívásának. Hegyen, a' belváros' kellő közepén vala lakása e' szives igaz szivű férjfiunak. Igy tellyes kényelemmel megesmerkedhettem a' jeles várossal. Az egésznek arczképe általjában, mint minden másé, hol szorgalom, nem fényűzés következése a' város tetemes nagysága. Igen csendes 's majdnem pusztának látszanék, hogyha nem emlékeztetné az idegent a' mozgonyok' munkás zörejje arra, hogy igen is vagynak lakosai, hasznosan élők.” (…) „A' nyilvános felirások, p.o. utszajelelések Brünnben is többnyire németül 's csehül tétetnek, ámbár a' lakosok többnyire Németek. Felsóhajtottam, Budánkra gondolkozván, hol még 1829-ben igen kevés nyilvános magyar czimet vala látható. Morvának mint egy ¼ része német, Csehországnak egy-harmada.”

Jihlava főtere az 1920-as években

„Oct. 10-kén jöttem el Brünnből. Utamat nem mint eleinte szándékozám, Leutomischelnek (Litomyšl), hanem Iglaunak (Jihlava) irányoztam. A' táj itt szemlátomást vadul, 's majdan csupa fenyvesekkel lepetik-el agyagos földön.” (…) „Itt-ott Cseh- 's Morvahonban is makadamizált utak vagynak, - utászoknak, - töltésre használható anyagot készítni, a 'kövek szétverése által.” (…) Iglau Morvának harmadik városa. Nagy-piaczán szemlélve sokat mutat, 's a' valóságnál még nagyobbnak képzelteti magát. Tetszetősnek minden esetre mondható. Szépt tére négyszögöt képez, csupa magas házaktól záratik be, 's nagyobb, mint a' pesti Ujpiacz.” (…) „Ide még Prága 21 mérföld, 's épen feleutja Bécsnek, ha Znaymnak (Znojmo) jövünk.”

Čáslav (a felső képen, alatta a mai Chomutov)

„Standorfon (Kámen), Jenikaun (Golčův Jeníkov) álthaladván, reggel napkölte tájban Csaszlau (Čáslav) várost értük. Ziska' (Jan Žižka huszita vezér) sírját szerettem volna megnézni, de rövidre vala szabva időnk. Már itt ben vagyunk azon roppant bögre' fenekletén, mellyhez a' hegyektől kerekítve körülvett Csehország' alakja hasonlít. Elbe' (Elba) völgyében esik már Csazlau alkalmas sikságon. Meg is pillantottuk déltájban a' föld ' fő folyamát, Elbét, melly Csehek honján szintugy, mint Duna a' mienken nagy kanyarodással áltfut. Pardubiczhoz (Pardubice) által ellenben közelítettünk feléje, azonban csak rövid időre.” (…) „

Kolín a XIX. században

Colin (Kolín) is nem sokára felbukott a' látkörön, jó távolságban, minthogy téren emelkedő dombon fekszik. Déltájban értük el, 's itt ebédeltünk. Megemlékeztem vitéz népünknek itt nyert győzödelmére. (Kolíni csata: 1757. június 18.) Nem veretett meg Fridrich (II. (Nagy) Frigyes porosz király) sehol is olly erősen, mint itt, hol legtöbb részek vala huszárainknak a' harczi szerencséhez juthatásban. Az ütközet tulajdonképpen egy mértfölddel Prágához közelebb, Planian (Plaňany) helység körül történt.”A szerző ezek után a Prágában eltöltött egy hetét mutatja be, amely megéri, hogy egy külön kis cikkben megemlékezzünk majd róla. Most inkább a cseh fővárosból való távozásával folytassuk.

A terezíni erőd alaprajza

"Sürüsödött már az esti homály, midőn Therezsiaváros (Terezín) erősséget elértük. Nem állapodtunk benne meg, azért képét csak homályos vonatokból szőhettem emlékezetembe. Több hidakon dobogott ált kocsink, az itten egyesülő Elbe 's Mulda folyamakból telő várárkok felett. Félig meddig láttuk sok bástyáit, felvonó hidjait, 's characterének némelly más külső jeleit. Mintegy rémalak lebegett az esti homályban a' kapu felett járkáló őr, midőn sétálása' helye alatt kocsink áltment.” (…)

Teplice

Másnap már délelőtt 11 órakor Töpliczbe (Teplice) értünk. Örömest megeggyeztünk a' délestnek e' hires ferdőhelyen töltésében. Ben vagyunk már a' kellő hegységben Csehország' magas bérczkoszoruinak éjszaknyugati roppant füzérében. Megváltozik az egész vidék, valamint a' lakosok is, kik itt már csupa Németek, többnyire polgári jólétet mutató csinos városi öltözetű vagyonos falusiak. Itt van a' cseh vászonkészítés' honja. Messze széthordozzák szorgalmok' mivét a' lakosok mint hirlelik, még Spanyolországban is. Ennek köszönik jóvoltokat, melly azonban újabb időben csökkent; legvirágzóbb 1813 körül volt.”