Ember az AIDS ellen – Antonín Holý munkássága

A budapesti Cseh Centrum épületében szeptember hó végéig tekinthető meg a pár évvel ezelőtt elhunyt cseh kutató vegyész életét bemutató különleges kiállítás, amely egyetlen 3 méter magas installációból áll. Már maga ez a rendhagyó látványú, „A cseh tudomány harca a vírusok ellen” címet viselő mini kiállítás (szerzője: Jáchym Šerých) is jelzi, hogy itt egy valóban nem mindennapi személyiségnek, mondhatni igazi „koponyának” állít emléket. Nézzük hát meg kicsit részletesebben, ki is volt Prof. Antonín Holý, és mit is köszönhet neki a világ.

Prof. Antonín Holý

Antonín Holý 1936. szeptember elsején látta meg a napvilágot a mai cseh fővárosban, Prágában. Saját bevallása szerint egy jó barátjával még gyermekkorában bukkant egy biológiáról és fizikáról szóló poros, illusztrált könyvre. Ez az olvasmány meghatározó lett mindkettőjük számára, így nem csoda, hogy a barátja a fizika, míg ő maga szintén egy alap természettudomány, a kémia felé fordult. 

A vírust imitáló installáció egyik oldala

Tanárai a legvadabb kommunista érában a számára „legmegfelelőbbnek” vélt pálya, a szénbányászat felé próbálták orientálni, de valahogy ez a kis Antonínnak nem volt egy túlságosan vonzó életpálya. Így inkább sikerrel felvételizett a prágai Károly Egyetemre, ahol a Matematikai-Fizikai Intézetben (ekkor még külön kémiai nem volt) 1954 és 1959 között vegyészetet, azon belül is elsősorban szerves kémiát tanult. Sikeres egyetemi tanulmányait követően a Csehszlovák Tudományos Akadémia Szerves és Biokémiai Intézetében képezte tovább magát. Lényegében ebben a kutatóintézetben dolgozott egészen a haláláig. 1963-ban előbb kutatói státuszt szerzett, majd 1967-ben már vezető kutatóvá nevezték ki. 

A hangyaszorgalmú kutató

Az Intézet nem volt egy az „ifjúság neveléséért felelős” tanítóintézet, és így a keményebb kommunista időkben sem „érdemelt” ki az állambiztonság részéről fokozott figyelmet. Ennek köszönhetően a kutatók „nyugati” tudományos lapokhoz, cikkekhez is hozzájuthattak, sőt a „kapitalista” országokban dolgozó kollégákkal is értekezhettek, dolgozhattak, utazhattak, legalábbis korlátozott mértékben. 1976-ban egy gottingeni konferencián találkozott a leuveni Rega Intézetben dolgozó Erik De Clercq belga fizikus-biológussal, és innentől kezdve már nemzetközi együttműködés keretében együtt kezdte kifejleszteni a különféle vírus ellenes szereket. Előbb a herpesz vírus elleni Duviragel nevű gyógyszerrel jártak sikerrel, majd következett a korszak legrémisztőbb vírusa, a HIV.

Az életre szóló tudós páros

Együttesen fedezték fel és fejlesztették ki a Tenofovir „művésznevet” viselő új retrovírus ellenes szerüket, amelyet sok évtizednyi kutatás és kísérletezést követően 2001 óta használnak az AIDS betegségben, és 2008 óta a krónikus Hepatitis B kórban szenvedő betegek kezelésére, illetve a betegségek megelőzésére. A gyógyszerkutatás nem egyszerű voltát mutatja, hogy magának a hatóanyagnak a felfedezése és pirulaként beszedhető változata között 16 évnek kellett eltelnie. Időközben a sikereinek köszönhetően 1983-ban a nukleinsavakkal (az élőlények örökítő anyaga) foglalkozó kutatócsoport vezetését bízták rá, amely pár évvel később már különálló osztályként működött az intézeten belül. 1994 és 2002 között pedig a teljes Intézet vezetését is ellátta.

A De Clercqel kifejlesztett hatóanyagokból készült gyógyszerek (AIDS: Viread, Truvada, Atripla; Hepatitis B: Hepsera, Viread azóta emberek százmilliói életét mentették meg. Sikereinek hátterében a hatalmas elméje mellett részben hangyaszorgalma, és részben a mindenhez szükséges szerencse állt. Tény, hogy jó időben, jó helyen talált megfelelő embereket (elsősorban De Clerq), akikkel sikerekre juthatott, de Fortuna istennő mégsem elsősorban őt, - hanem éppen Holý által - a kétségbeesett, önmagukat már halálra ítéltnek hívő betegeket jutalmazta meg.

Holý 2005-ben

Az 1990-es évek második felétől kezdve hazai és nemzetközi szinten is sorra ismerték el munkásságát, számos kutatóintézet és egyetem választotta tiszteletbeli tagjának. Holý egészen 2011-ig folytatta szakmai munkáját, még azt követően is, hogy a 2000-es évek közepén elgázolta egy autó. Élete során kutató kollégáival közel 650 publikációt írt, és 60 szabadalmat nyújtott be. Visszavonulását követő egy évvel, 2012. július 16-án, életének 76. évében hunyt el, hatalmas űrt hagyva a tudományos világban.