Mátyás király csehes tükörben II. rész – Mátyás a magyarok királya és a csehek ellenkirálya

1458-ban Mátyás, az ifjú magyar király még mindig küzdött az előde által országkormányzónak kinevezett Jiškra ellen, aki időközben a magyar trónt IV. Kázmér lengyel királynak ajánlotta fel. A vele folytatott csatározások, akárcsak Mátyás apósának a huszita Podjebrád György királynak a Cseh Királyságban zajló huszita zsoldoscsapatok elleni harcai csak jó pár év múlva fejeződnek be, de ez már más történet. Mátyás egészen első felesége, Podjebrád Katalin igen korai, 1464-ben bekövetkezett haláláig jóban volt apósával, ezt követően a helyzet azonban hamarosan megváltozott. A mindössze 15 éves királyné, aki egy évvel korábban lett királyné, fiú utódot szült a királynak, de mind ő, mind a gyermek belehalt a gyermekágyi lázba.

Podjebrád György és Mátyás

Mátyást bosszantotta, hogy az apósa nem támogatja a II. Frigyes császár elleni küzdelemében, sőt a csapatai be-be törnek Felvidékre, a Magyar Királyság területére. A pápai udvar csőrét pedig igencsak bökte, hogy a Cseh Királyságban „eretnek” uralkodó ül a trónon, ezért Isten földi helytartója előbb a vallás ellenségévé nyilvánította a huszita Podjebrád György királyt, majd két év múlva ki is közösítette. Ez persze önmagában még nem nagyon hatotta meg Podjebrádot, de II. Pál pápa egyúttal felszólított a csehek elleni keresztes hadjáratra. Az apósához hasonlóan gyakran kétkulacsos politikát folytató magyar király 1468-ban engedelmeskedett a pápa felszólításának, s a cseh trón megszerzése reményében harcba a Cseh Királyság ellen indult. A háború apropójaként az szolgált, hogy épp cseh csapatok portyáztak osztrák területeken és a magyarok a korábban kötött békeszerződés értelmében az osztrákok védelmére kelt. Persze ez csak egy kamu érv volt, de a célnak megfelelt. A keresztes hadjárat tervét a később éppen a sikertelen nyugati hadjáratok miatt elégedetlen és összeesküvést szító Vitéz János esztergomi érsek és Csezmicei János (Janus Pannonius) pécsi püspök lelkesen támogatta.

Vitéz János

Kezdetben minden jól is alakult. Mátyás Fekete Serege májusban elfoglalta Třebič városát, június végén Brno-t, júliusban Olomoucot (Olmütz). A király 1469 februárjában bevette Špilberket, sőt benyomult cseh területekre is, ahol egy kis időre fegyverszünetet kötött a volt apósával. A Mátyást lelkesen, tevőlegesen támogató olmützi püspök és cseh-morva katolikus rendek Olmütz, Boroszló (a mai lengyelországi Wrocław), Brünn és Iglau (a mai Jihlava) városok nevében hűségesküt tettek neki, majd május 3-án királlyá is koronázták. A későbbiekben a cseh területekről ugyancsak Mátyást (csehül Matyáš Korvín) támogatták a dél-cseh Rosenbergek, a Jindřichuv Hradec városának urai, a nyugat-cseh Švamberkek, valamint többek között a közép-cseh Šternberkek is.  

Mátyás küzdelmei a cseh földeken és az elfoglalt területek

Ezzel beköszöntött egy hosszabb időszak, amikor a megosztott Cseh Királyságnak két uralkodója is volt, persze térben elkülönülve. Morvaország túlnyomó többségében, Szilézia, Alsó- és Felső Lausitz egy részében Mátyás volt a király, míg Bohemia (a cseh részek) nagyobb részén továbbra is Podjebrád György uralkodott.

Podjebrád György

A korai győzelmeket, és olyan sikereket, mint a legitim cseh király fiának, Viktorínnak elfogását (az akkori magyar ellenzék a cseh herceget szerette volna a trónon látni) azonban hamar kudarcok követték. A hadseregét rendbe szedő Podjebrád György még 1469 novemberében, Magyarbródnál (Uherský Brod) csapást mért Mátyás seregeire, sőt egy időre benyomult a Magyar Királyság területére, bőszen fosztogatván a Vág folyó völgyében lévő magyar településeket. Az elkövetkező időszakban hol a magyar, hol a cseh uralkodó (pl. Tovačovnál) nyert egy-egy csatát, miközben sorra utasították vissza egymás békeajánlatait.

Mátyás (Rubens festménye)

Az egymás elleni küzdelemnek azonban egy időre hirtelen véget vetett Podjebrád György 1471-ben bekövetkezett halála, de ezzel persze nem zárultak le Mátyás morvaországi és az ugyancsak Cseh Királysághoz tartozó sziléziai küzdelmei. A magyar király a cseh katolikusok segítségével továbbra is a „teljes” cseh trónt szerette volna megkaparintania, de a háborúskodás már egyre kevésbé kecsegtetett pozitív befejezéssel. Mindenesetre az após elhunytával a katolikus cseh rendek által legitimált címét megerősítették, sőt IV. Sixtus pápa is elismerte ebben. De a Cseh Királyság nagyobb részét vezető huszita cseh rendek ugyanebben az évben uralkodójukká választották a pápa ellen küzdő német-római császár, valamint a lengyel király támogatását élvező II. Jagelló Ulászlót, aki szűk 20 esztendő elteltével Magyarország trónját is elfoglalta. Addig azonban még sok víz lefolyt a Dunán – Morván.

Mátyás birodalmának címerei

A csehországi eseményekkel párhuzamosan Mátyás ellen a korábbi hívei, Vitéz János, Szapolyai Imre, Janus Pannonius, Ujlaki Miklós összeesküvést szerveztek, mert a trónon a reménytelen harcot vívó magyar király helyett inkább IV. Kázmér lengyel uralkodó másik fiát, ifjabb Kázmért szerették volna látni, ezzel teremtve meg azt a lengyel-magyar-cseh szövetséget, amely megvédi Magyarországot a töröktől. Amikor az éppen hadjáraton lévő Mátyás értesült a fejleményekről sietősen Budán termett, és leszerelte, mondhatni lekenyerezte az ellene fordulók egyikét-másikát, és lényegében újból a híveivé tette a többségüket. 

A feltehetőleg Jannus Pannoniust ábrázoló Mantegna kép

Kázmér és a lengyel sereg ugyan az ősz kezdetével bevonult a Magyar Királyságba, bízva a tömegek támogatásában. Nem kapott arról időben értesítést, hogy Mátyás időközben a maga felé fordította a lázadókat, így meglepetésére a magyar hadakkal találta magát szemben. Mátyás nem támadott rájuk, de árnyékként követte őket, amíg a kissé megszeppent herceg visszavonulót nem fújt. A magyar király Vitéz Jánost lefogatta, aki ezt követően az őrizet alatt meg is halt. Unokatestvére Janus Pannonius pedig elmenekült a magyar király haragja elől, de a menedékül választott Medvevárban szintén elhalálozott. Cikkünket folytatjuk!