Csehország természet-, tájvédelmi területei XIV. - Jizerské hory

Csehország északi részén az Óriás-hegység szomszédságában, a lengyel határ mentén fekszik a Jizerské hory tájvédelmi terület. Az itt található hegyvidéki-hegylábi vidéket már 1968-ban védelem alá helyezték. A maga 368 négyzetkilométer kiterjedésével egyike Csehország közepes méretű tájvédelmi területeinek. Déli határa Jablonec nad Nisou elővárosi részéig, illetve Tanvald városkáig tart egy nyúlfaroknyi kis kiöblösödéssel Zlatá Olešnice irányába. Keletről a Jizera folyóhoz igazított cseh-lengyel államhatár, északról Nové Město pod Smrkem és Hejnice települések, míg nyugatról főként a kerület fővárosa, Liberec külterületei határolják.

Erdők, mezők, rétek, virágok

A Jizerské hory közel 75%-ban erdővel borított, részben ezért, illetve a hozzá tartozó virágos rétek, tőzegmocsarak, és patakparti vizes élőhelyek védelme érdekében nyilvánították védett területté. A tengerszint feletti magassága 320 métertől (Smědá patak völgye), egészen 1124 méterig (Smrk-csúcs) terjed ki. Ez a vidék nem éppen a legbarátságosabb időjárásáról híres, legalábbis a meleget szerető turisták számára. A kisebb fennsíkokkal tarkított középhegységi vidék gazdag csapadékban, és gyakorta tapasztalhatók szélsőségesebb időjárási viszonyok is. Nem éppen aktuális hír, de például 1897 nyarán volt egy olyan 24 órás időtartam, ami alatt összesen 345 mm esőt mértek. A csapadék főként a vegetációs időszakban (tavasztól őszig) hull, de akad olyan tél amikor 2-3 méter magas hótakaró fedi a tájat.

Jizerské hory tájvédelmi terület

A sok esőnek-hónak köszönhetően igen gazdag vízhálózat, csermelyek, patakok, kis folyók sokasága szövi át a területet. A déli és keleti részről főként a Jizera és a Kamenice folyók (valamint mellék patakjaik) szállítják az Elbába a vizet, míg az északi és nyugati területekről a Nisa és a Smědá folyók az Oderát táplálják csapadékvízzel. A szeszélyes időjárás okozta időszakos árvizek elleni védelem érdekében a XX. század folyamán összesen 7 kisebb-nagyobb víztározót létesítettek, melyek közül a legnagyobb, a 7 millió köbméter víz befogadására képes Souš, a Černá Desná patakon. Ezek a víztározók sajnos súlyosan érintették, mondhatni pusztító hatással bírtak az eredeti hegyi ökoszisztémára.

Fenyvesek ölelte víztározó

A Jizerské hegyek alapkőzete jellemzően gránit, más átalakult kőzetekkel körülvéve. Nagyobb volumenű bányászat nem zajlott a térségben, de a Jízerka patak és a Safírový potok azaz a Zafír patak medréből egykor számos nemes ásványt (zafír, cirkon, rubint, spinelt stb.) mostak ki.

Erdőrengeteg

Ahogyan azt már említettük a tájvédelmi terület túlnyomó része erdő. Az eredeti bükkösöket, fenyveseket a középkorban az üveghuták működtetéséhez használták fel, és a helyére sokszor nem éppen a legmegfelelőbb fajokat telepítették. Ennek köszönhetően az erdők sokkalta sérülékenyebbek lettek, jobban kitéve a természeti erőknek. A XX. század második felében számos csapás érte az itteni erdőket. A nem túl távoli hőerőmű környezetszennyezése, a savas esők, és több rendkívül súlyos rovar invázió az erdőállományt katasztrofális állapotba juttatta. Szerencsére azóta a környezetkárosító ipar már nem, de legalábbis nem szennyező mértékben működik, és a helyes erdőgazdálkodásnak hála egyre nagyobb területeken láthatunk ismét természetközeli erdőket. Közülük a legszebbek az tájvédelmi körzet északi területén figyelhetőek meg. A Jizerské hory növényvilága is irigylésre méltó. A fennsíkok tőzeges rétjein sétálva számos értékes hegyvidéki, vagy éppen glaciális reliktumfaj példányaiba (pl. Scheuchzeria palustris), másutt akár gyönyörű orchideákba (pl. zöldes sarkvirág) botolhatunk.

Egy kis orchidea

Karmazsinpirók

Az erdők, rétek, mezők igen gazdagok növény és állatvilágban. Kiváló élőhelyet biztosít a vadak (vaddisznó, muflon, gímszarvas, őz) számára, emiatt a hatalmas állományuk bizony gyakorta jelentős károkat okoz a területen. Az itt élő kisebb emlősök közül a denevérek 12 faján kívül megemlítenénk még a havasi cickányt, a közönséges földipockot vagy éppen a csalitjáró pockot, az újonnan telepített ültetvények egyik fő ellenségét. A hegylábi területeken a patakok, folyók gazdagok hal fajokban, és az egész vidék bővelkedik ritka, védett rovarfajokban. Mindezek mellett természetesen a madárpopuláció is jelentős, olyan fajokkal mint például a réti pityer, a daru, a vándorsólyom vagy éppen a karmazsinpirók.

Varázslatos fakastély télen

Az ember a sűrű erdőkkel fedett vidéket a XIII. században kezdte el először felfedezni és hasznosítani, de az első jelentősebb településeket a hegyláb közeli völgyekben csak a XVII. században alapították, elsősorban a német telepesek. A magasabb térszínek a mai napig megmaradtak állandó lakos nélkül. A népi építészet számos remek példáját, a tradicionális faházak három fajtáját lehet megtekinteni elsősorban Jizerka nevezetű faluban, de az egész területen szétszórva is. Kivált érdemes megtekinteni a Nova Loukában álló csodás, szintén gerendából épített vadászkastélyt. A tájvédelmi körzet kiváló terep mind a bakancsos turisták, a kikapcsolódást kereső városlakók, vagy éppen a téli-nyári sportra vágyók számára.