A prágai Károly híd és elődeinek története

Az elmúlt „ünnepi” hosszú hétvége kiváló alkalmat nyújtott honfitársaink sokaságának, hogy felkeressék Csehország szépséges fővárosát, bejárva annak belvárosát, megtekintve a fontosabb látványosságokat, vagy éppen meglátogatva a nevesebb és kevésbé ismertebb sörforrásait. Ahogyan az szokott lenni, az utcákat járó majd valamennyi turista átkelt a prágai hidak egyikén, felkeresve a szemközti „pesti” oldalt (Óváros, Újváros, Vyšehrad stb.) vagy éppen a „budait” (Kisoldal, Vár stb.). A lágyan hömpölygő Moldva folyót átszelő prágai hidak közül természetesen most is a legszebb, legrégebbi, legpatinásabb vonzotta leginkább az embereket. Ez nem csoda, hiszen aki Prágában jár annak szinte kötelező áthaladnia a Károly hídon, mely nélkül szinte már elképzelhetetlen lenne maga a város is. Mostani cikkünkben ezen csodás emberi alkotás és elődeinek történetével foglalkozunk.

A csodás Károly-híd

A Judit híd építőjének a fejszobra

A mai Prágában az első, ekkortájt még fából készített Moldva hidat a mai Károly hídtól kissé északabbra valamikor a X. század harmincas éveiben építették meg. Természetesen csak idő kérdése volt, hogy a törékeny hidat mikor éri utol a végzete, és ez a pillanat 1157-ben következett be, mikor egy komolyabb árvíz csaknem az egész építményt elsodorta. A stabil átkelési lehetőség azonban felettébb hiányzott az embereknek, ezért három évvel később II. Vencel király, elsősorban felesége, Judit sürgetésére egy új, immáron kőhíd megépítése mellett határozott. Az 1172-re felépült, 514 méter hosszú, 7 méter széles, 27 alacsony boltíves hidat az elkészítését forszírozó királyné után Judit hídra keresztelték el. Az új híd, amely Európa második kőből készült hídja volt, egészen 1342 februárjáig maradt fenn, ekkor azonban egy hatalmas árvíz szinte teljesen megsemmisítette. Kisebb maradványai fennmaradtak néhány épület alapzatánál, egyik hídtornyát részlegesen felhasználták a mai Károly híd múzeumnak helyet adó kolostori épület építéséhez, néhány hídpillért pedig még mindig a Moldva medre rejt. A későbbi Károly híd falában pedig, afféle vízszintjelzőként egy szakállas ember feje is látható, amely faragvány a legenda szerint az egykor volt Judit híd építészét ábrázolja.

IV. Károly király

A Judit híd megsemmisülését követően egy fahíddal próbálták a város két része közötti összeköttetést megoldani, de mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy ez csupán egy ideiglenes megoldás lehet. Luxemburgi János király ugyan elsősorban a Judit híd helyreállítását támogatta, de a távollétében az uralkodást ellátó fia, a később IV. Károly király inkább egy új híd megépítésében gondolkodott, egy olyan építményben amely tükrözi királyságának nagyságát. Pénz azonban nem volt a királyi pénztárban, ezért Károly a korábban a Judit hidat is „üzemeltető”, hídpénzt szedő keresztes lovagrendtől szerzett tőkét a híd építéséhez, valamint megszerezte Arnošt pardubicei érsek hathatós támogatását is.

Alapkőletétel

1357. július 9-én az immáron királlyá választott IV. Károly jelenlétében tették le a híd alapkövét, és a hosszú, fáradtságos munka a kezdetét vette. A király a valaha volt negyedik legnagyobb cseh híd (518 méter hosszú, 9-9 és fél méter széles, 16 pillérrel) első főépítészének egy bizonyos Ottó mestert nevezett ki, majd 1360-ban Petr Parléř, kedvenc építésze is csatlakozott a munkához, egészen az 1397-ben bekövetkezett haláláig. A híd természetesen védelmi, stratégiai célokat is szolgált ezért a két végére hídtornyokat is megálmodtak, közülük elsőként a ma is megcsodálható Óvárosi hídtornyot. A híd építése nem ment könnyedén, hiszen sorra jöttek a menetrendszerű árvizek, amelyek mind-mind kárt okoztak az épülő műben. Végül 1402-ben az ekkortájt Szent Vitusnak hívott híd munkálatai befejeződtek, az elkövetkező évszázadok azonban korántsem hagyták békében állni a művet.

A huszita csapatok harca a hídon

Mindössze harminc évvel később, 1432-ben, az Óvárost is elöntő hatalmas áradásban a híd öt pillérje megsérült, három helyen átszakadt. Szinte hihetetlen, de csak 71 évvel később sikerült a hidat teljesen helyreállítani. Pogyebrád György király 1464-ben faragtatta az első szobrokat a hidakra, és letette a Kisoldali kettős hídtorony alapjait.

A Prágai-híd az 1636-os rajzon

1496-ban és 1655-ben újabb áradások okoztak nagyobb károkat, de mindegyik alkalommal rögvest nekiláttak a helyreállításnak. A hídon ma is látható 28 barokk szobor túlnyomó többsége 1683 és 1714 között készült el. Elsőként a mártír halált halt Nepomuki Szent János szobrát helyezték el. Pontosabban ma már az eredeti szobrokat a vyšehradi vár fala rejti, a hídon ezek replikái láthatók. A cél egy szabadtéri szoborgaléria létrehozása volt, és ami azt illeti ez sikerült is.

A szobrokkal ékesített híd az 1845-ben készített festményen

1723-ban már olajlámpák fényénél lehetett átkelni a hídon, majd 1788-ban az országban egyedülálló módon szabályozták a közlekedést, előírva a jobb oldalon haladást. 1794-ben azonban egy soron következő, jeget és uszadékfát is magával hozó árvíz eltömítette a hídpilléreket, így a víz a híd fölött csapva át, magával vitte a hidat őrzőket is. 1829-ben Prága első tömegközlekedési eszközei, az omnibuszok is birtokba vették a Károly hidat, amely egészen 1841-ig az egyedüli híd volt a fővárosban. 1848-ban Windischgrätz birodalmi katonái számos barokk szobrot meglőttek, ezeket 1853 és 1861 között pótolták. A híd, amelyet addig leginkább Prágai-hídnak, vagy Kőhídnak hívtak végül 1870-ben kapta meg a ma is használt Károly híd nevet.

1872 - ezt még kibírta a híd

1890-ben következett be az eleddig utolsó katasztrófa, melynek során a híd nem bírta az uszadékfa és a jég együttes nyomását, három pillére súlyosan károsodott, maga a híd pedig több helyen is beszakadt. De ahogyan a múltban számos alkalommal, ekkor is a helyreállítás mellett döntöttek. Ennek során a pilléreket acél „kofferbe” helyezték, amelyek jóval inkább ellenálltak az uszadék és a víz nyomásának.

1890 - ezt már nem

1905-ben a ló vontatta járművek helyett villamos kezdett el járni rajta. A villamosokat 1908-ban egy évre, majd 1932-től újra buszok váltották fel. 1938-ban felkerült a hídra a legfiatalabb szoborcsoport Szent Cirill és Szent Metód alakjával is. 

1939 - az Óvárosi hídtorony

A híd a II. világháborút szerencsésen átvészelte, majd 1962-ben műemlékvédelem alá helyezték. Három évvel később kitiltották a járművel történő közlekedést, így innentől kezdve teljesen birtokba vehették az egyre sokasodó számú turisták. A Károly híd legutolsó nagyobb rekonstrukciójára 1965 és 78 között került sor, amelynek során homokkőről a jóval ellenállóbb gránitra cserélték ki a híd burkolatát. A híd utolsó próbájára 2002-ben került sor, amikor az ország történetének legnagyobb jegyzet árvizét is sértetlenül vészelte át.

1960 - itt még jártak autók a hídon

A Károly híd az idők során számos fontos történelmi eseménynek is a színtere volt, de erről és a hidat övező számos legendáról, történetről egyszer külön értekezünk. A híd ma már a prágai várral és történelmi városrésszel egyetemben az UNESCO Világörökség részét képezi, egyike a világ legszebb folyami átjárónak.