Idézet és pár kép XIX. - Kateřina Tučková: Gerta Schnirch meghurcoltatása

Csehországban az elmúlt években egyre inkább kezdenek szembenézni a múlt árnyékos oldalaival, a történelem sötét, feldolgozatlan történéseivel, amelyek közé tartozik a szudétanémet lakosság kollektív bűnössé nyilvánítása, majd áldozatoktól sem mentes kitelepítése is a második világháborút követően. Kateřina Tučková, a cseh ifjú író generáció egyik kiemelkedő tagja a 2009-ben megjelent Gerta Schnirch meghurcoltatása című regényében a hírhedt brünni halálmenet (20-30 ezer brünni német kiüldözése a városból) egyik túlélőjének történetét, életét beszéli el. Egy felemelő, érzelemben gazdag történet a cseh-német viszályról, a háború és az azt követő időszak kegyetlenségéről, a huszadik század történelmi viharairól, a bűnről, a bosszúról és a megbocsátásról. Idézetünk Brno (Brünn) szovjet csapatok általi „felszabadításának” napjairól szól. 


   

„Az utcákon lassan guruló, hangszórós kocsikból orosz dalokat játszottak. A felszántott járdák peremén fáradt katonák üldögéltek, cigarettáztak és valami harapnivalót készítettek szerény készletükből a tábortüzeknél. Az a néhány brünni, aki csatlakozott hozzájuk, hogy legalább az utolsó pillanatban hozzájáruljon a város felszabadításához, a környező házak között szaladgált. Lementek a légópincékbe, a pincékbe, és kivezették a bentlevőket, ahogy az idős férfi is tette velünk. Aztán az utcán felhangzott Leviatan, a moszkvai rádió bemondójának ismert, mély hangja: Moszkva govorit, govorit Moszkva! A főparancsnokság jelenti...Malinovszkij marsall és a II. ukrán front hadserege ma, április 26-án, folytatta a támadást, és egy mesteri bekerítő hadművelettel, majd frontális támadással elfoglalta Brünn, Csehszlovákia nagy ipari központjának jelentős csomópontjait, és a német ellenállás legfőbb gócpontjait...”(...) 

(...)„A város, amely most tucatnyi kráterből vérző utcatorzók szövevényére emlékeztetett, megrokkant, és a belsejében tragikus színházat játszottak a legkülönbözőbb csoportok. A Kounic-kollégiumból kiözönlöttek a Gestapo vallatásait túlélt cseh házigazdák. A tépett, fáradt idegenek csoportjaira, amelyek tagjai éhes szemmel újra és újra szlivovicéért könyörögtek, cseh anyák vetették rá magukat gyermekeikkel euforikus hangulatban. A férfiak fontoskodva szervezték a forradalmi gárdát és a nemzeti bizottságokat. Rohamsisakos sihederek rajai töltényeket és fel nem robbant gránátokat gyűjtöttek. És ott voltak a helyi németek, legyengült asszonyok és gyerekek, akik szintén a törmelék felett görnyedtek. Felettük kezdték meghúzni a lélekharangot. Ha maradt is férfi köztük, azt a városon túli táborok valamelyikébe vitték, ahol állítólag szinte a bőrüket is lenyúzták, viszonzásképpen. A háttérzenét mindehhez a Vörös Hadsereg tagjai és azok a románok szolgáltatták, akik elszakadtak Schörner csapatától és nem mentek tovább Prága irányába, a szólót pedig a táborokból és a bevetésekről visszatért „hősök” játszották, kalandorok és aranyásók, akik a romokban német vagyon után kutattak, olyan múlt nélküli emberek, akik szabadon járkáltak a városban, majd eltűntek új, ígéretes kincsek reményében.

A város átcsoportosult, mozgott, a lakott épületek kiürültek, az üresek benépesültek, a periférián új fogolytáborok alakultak. Brünn a háború utáni összevisszaságban örvénylett, napról-napra alakulva. Most már nem a cseh-német lakosság viszálykodása és versengése osztotta meg a várost. Egyik napról a másikra idegenebb lett.”

Kateřina Tučková: Gerta Schnirch meghurcoltatása, Kiadó: Kalligram Könyvkiadó, Pozsony, 2012, Fordította: Csoma Borbála 

 A kötet megvásárolható itt: http://www.kalligram.com/index.php?cl=kniha&iid=1270

Kateřina Tučková