Akkor
és most sorozatunk mostani része egy kicsit rendhagyónak
nevezhető. Egy teljes településről írunk, amely egyszer volt,
majd nem volt, hiszen esztelen módon lakosaival együtt alig több
mint 72 évvel ezelőtt elpusztították, de hamarosan újból
feléledt hamvaiból. A cikkünkben most elsősorban nem a sokak
által jól ismert végzetes történelmi eseményre és a település
lakosainak sorsára koncentrálunk, csupán azt mutatjuk be, hogy
miként is változott meg az itteni tájkép a világ ezen őrült
korszakában.
Liditz a XIX. század közepén |
A
Prágától alig 20 kilométerre fekvő kis falucska, Lidice nevét
először 1300 körül említették. Az egykori templomát az
évszázadok során több alkalommal is lerombolták, de
mindannyiszor újjáépítették (utoljára barokk stílusban). A
falu iskolájáról már 1713-ban írtak, feljegyezvén, hogy anno
127 tanulója volt, és az iskolát az országban is egyedülálló
módon egy sajátos, kezdetleges központi fűtéssel tartották
melegen. Az első képünkön is egy a XIX. század közepén
készített térképet láthatunk, amelyen régi, német nevén
Liditz-ként szerepel.
Lidice a múlt század fordulóján |
A
második képen a faluközpontot láthatjuk, a dombtetőn a szép
templomával. A település a XX. század elejére lakosságában
tovább gyarapodott. Az akkortájt mintegy 500 fős falu lakosai
főként a közeli Kladno városába jártak dolgozni, és közülük
sokan a fellendülés korát élő szénbányászattal foglalkoztak.
A munkás-bányász családokkal teli falu élete viszonylag csendes
kerékvágásban haladt tovább, és még a II. világháború
kezdete, az ország német fennhatóság alá kerülése sem jelezte
előre a szinte elképzelhetetlenül tragikus véget.
1938 |
Az
1938-ban készített légi fotón jól látszik Lidice egésze. A
képen északkelet-délnyugat irányban, a valóságban inkább
északi-déli tájolású főút keresztezi a Lidicei-patakot, és a
főtér közelében áll, pontosabban csak állt a templom, amelyet
kívülről és belülről az alábbi korabeli képeslapon tekinthetünk
meg:
Az egykori lidicei templom |
A
német megszállás során a munkások-bányászok lakta Kladno
környékéről ugyan sokan részt vettek az antifasiszta
ellenállásban, de maga a Lidice települése nem számított e
tekintetben sem kiugró példának. 1941-ben a cseh-morvaföldi
növekvő németellenes tevékenység megfékezésére SS
Obergruppenführer Reinhard Heydrichet küldték, aki gyors ütemben
és kíméletlenül nekifogott feladata elvégzésének. Rövid idő
alatt több mint 5000 vélt vagy valós ellenállót fogatott el,
kínoztatott meg és börtönözött be. Egyértelmű volt a cél,
minél hamarabb lelkileg megtörni a cseh lakosokat és kialakítani
a félelem légkörét a megszállt területeken. Kegyetlenkedéseire
válaszul a londoni emigrációban élő cseh kormány egy ejtőernyős
különítményt küldött a német hóhér meggyilkolására. 1942.
március 27-én sikeres merényletet követtek el Heydrich ellen, nem
is sejtve, hogy ezzel aláírták Lidice halálos ítéletét. A
fasiszta bosszúvágynak, megtorlásnak ugyanis a Gestapo hamarosan
megtalálta a célpontját, méghozzá Lidice és lakosai
személyében. 1942. június 10-én a falu 15 év feletti
férfilakosságát kivégezték, a nőket munkatáborba szállították,
a gyerekek túlnyomó többségét pedig koncentrációs táborban
elgázosították. A gyerekek közül tizenheten élték túl a II.
világháborút. Megjegyeznénk, hogy a lidicei tragédiához vezető
és azt követő történet természetesen jóval összetettebb, de
ahogyan azt már említettük most cikkünkben nem erre fókuszálunk.
Lidice helye 1946-ban |
Hiszen
nem csupán a lakosokat végezték ki, hanem az egész települést
is megsemmisítették. 1943-ra a XVIII. században épített barokk
templomot, a XIX. századi iskolaépületet, a temetőt, és
valamennyi épületet elpusztítottak, felégettek-felrobbantottak, a
teljes falut szó szerint a földdel egyenlővé téve. A német
precizitás eredménye a fenti 1946-ban készített légi felvételen
is jól látszik.
A már félig lerombolt település |
Az
1942-ben készített fotón jól látszanak a romok között
álldogáló német SS tisztek. Hamarosan itt már semmi sem maradt,
még a területre sem volt szabad belépni.
Lidice a rombolás előtt és után |
A
következő fényképfelvételen pedig felül látható a település
1942 előtti, majd azt követő állapotában, azaz a hűlt helye.
A lidicei emlékmű |
A háború után a csehszlovák kormány gyorsan döntött arról, hogy
a kataklizmát túlélő nők számára újjáépíti Lidicét, de
nem a régi a helyre, hanem a korábbi határában található új
területre. Hatalmas nemzetközi és belföldi támogatással,
önkéntesek segítségével 1948-ban tették le a ma is látható
házak alapjait. Templomot ugyan nem építettek (ez a kommunista
érában igen szokatlan lett volna), de egy mintegy 150 házból álló
modern falut varázsoltak a semmiből. A régi Lidice helyén
emlékművet emeltek az itt nyugvó lidicei férfiak közös sírja
felett, számos további szobrot állítottak, többek között az
elhunyt gyermekek emlékére, valamint az újfaluban egy az ófalu
múltját és tragédiáját bemutató múzeumot is emeltek.
Az új Lidice, mellette a régi helye |
A
mostanában készített műholdfotón jól látható az új Lidice, a
településről jobbra az emlékmű felé vezető fasoros útpár. Az
emlékműtől délre fekvő ma fás, füves területen állt egykor a
régi falu.
A mai Lidice |
Az
utolsó légifelvételen ismételten az új Lidice látható, a régi
falu helyének szomszédságában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése