Visszatért a vadmacska // Buszjegy gyűjtemény // Spórolási szokások // Ünnepi mise // Uherčice kastélya belső felújítása
Pár
hete adtuk hírül, hogy a farkasok visszatértek Csehországba. Most
egy újabb, több mint 60 éve eltűnt állatfaj, a vadmacska
felbukkanásáról számolhatunk be. Ugyan 2011-ben már látták egy
pár példányát a Šumava hegységben, de tavaly a Beszkidekben is
megjelent. A vadmacska egykor teljesen közönséges állatnak
számított a cseh-morva vidéken, de állománya fokozatosan
lecsökkent, utolsó példányát 1952-ben az Érchegységben lőtte
le egy túlbuzgó vadász. Az alapvetően rejtőzködő életet
folytató macskaféle végzetét nem csak a szőrméért folytatott
vadászat, az emberi félelem, hanem az életterének átalakítása
(a korábbi kevert erdők helyett erdő monokultúrák létrehozása)
jelentette. A Nemzeti Parkok felelős területkezelése azonban
esélyt adott arra, hogy ez a szép vadállat újra élhessen
Csehországban, feltéve ha a lakosok és a vadászok is úgy
akarják.
Vadmacska a Beszkidekben
Az
emberi gyűjtőszenvedély határtalan, gyűjteni bármikor, bármit
lehet. Erre ékes élő bizonyíték a lanškrouni Ladislav Šejnoha,
aki a legnagyobb buszjegy gyűjteménnyel rendelkezik a világon. A
most 37 éves úrnak 22 éve tartó gyűjtése során nem kevesebb
mint 400 ezer buszjegyhez sikerült hozzájutnia, összesen 57
országból. A legöregebb buszjegye 1929-es dátumozású, a
legértékesebb jegyei, menetrendjei pedig Kínából, Ecuadorból és
Nepálból származnak.
Egy szép ázsiai buszjegy
Közvélemény
kutatások szerint a csehek elsősorban az ételeken és a ruházaton
spórolnak. A spórolási szokásaikról megkérdezettek 27%-a
mondta, hogy elsősorban az étkezésen spórol, 19%-uk a szabadidős
tevékenységükön, ugyanakkor 20%-uk nem foglalkozik, pontosabban
nem kell foglalkoznia ezzel a kérdéssel. Itt is, mint az élet más
területén is eltérés mutatkozik a városi és a vidéki ember
között. Míg a városiak elsősorban az ennivalón, addig a
vidéken élők a szabad idejükön spórolnak.
Idén
ünnepi misét celebráltak a prágai Szent Vitus katedrális épülete
befejezésének 85-ik évfordulóján. Talán sokak számára
meglepő, de ez a Prágai Várban álló híres-neves templom,
amelyet még 1344-ben Luxemburgi vagy más néven Vak János kezdett
el építtetni, csak lépésről-lépésre, nagyon hosszadalmas úton
nyerte el a ma is látható formáját. Sok-sok évszázadon át
tartó építése elsősorban az anyagi források szűkössége miatt
csaknem 600 évvel később, egész pontosan 1929-ben fejeződött
be, Szent Vencel halálának ezredik évfordulóján. Az igen lassú
munka ellenére a templom megőrizte igazi gótikus stílusát.
A Szent Vitus katedrális
A
brit székhelyű, a „Cseh történelmi épületek, kertek és
parkok barátai” elnevezésű csoport 900 ezer koronát (több mint 10 millió forint) ajánlott
fel a dél-morvaországi Uherčice kastélya
belső felújításának elkezdésére. Az alapvetően igen impozáns
épület egyike az ország talán legrosszabb állapotban lévő
állami tulajdonú kastélyainak. A cseh Nemzeti Örökségvédelmi
Intézet már 1995 óta próbálkozik a munkához szükséges
források felkutatásával, de mindez idáig csak csekély
eredménnyel járt. Ugyan 2009 és 2013 között már sikerült
kisebb állagmegőrzési, ablakfelújítási munkálatokat
elvégeztetni, de csak most, brit pénzügyi segítséggel nyílik
majd lehetőség a nagyterem teljes felújítására. A kastély
utolsó magántulajdonosa egy olasz nemesi család, a Collato et San
Salvadore família volt, majd az államosítást követően az épület
a csehszlovák-osztrák határt védők kaszárnyája, és egyben az
enyészeté lett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése