Oldalak

Uherské Hradiště - Magyarvárhegy

Uherské Hradiště
Morvaország zlíni kerületében, a szlovák határ mellett terül el a Slovácko nevet viselő térség, melynek nem hivatalos „fővárosa” Uherské Hradiště, magyaros nevén Magyargradis, azaz Magyarvárhegy. A városnév magyar jelzőjére többféle magyarázat is született. Az egyik vélekedés szerint anno az Árpád korban határvédő magyarokat telepítettek le ide, innen a névadás, de félő, hogy ez az elmélet csupán a nemzeti büszkeségünk szüleménye. Egy másik jóval inkább valószínűbb teória azt feltételezi, hogy azért nevezték el a határvédő nagyobb városokat (Uherský Ostroh, Uherský Brod, és Uherské Hradiště) magyarnak, mert eleink rendszeresen betörtek a területre egy kis határ menti villongás, vagy éppen „unaloműző” fosztogatás végett. A közeli Kunovice falva is leginkább a rátámadó kunok miatt kaphatta a nevét. Ami azonban biztos, hogy Uherské Hradiště-t 1587-ben említették először Uherské azaz Magyar néven.
Város makett: az 1700-as évek
A Morva és Olsava folyók találkozásánál fekvő, ma már több mint harmincezer lelkes városka gazdag története a távoli múltba nyúlik vissza. A folyók közelsége, a termékeny talaj- és a kedvező éghajlati adottságok mind arra predesztinálták ezt a területet, hogy itt egy gazdag település születhessen. Ezért nem csoda, hogy már a kora kőkor óta lakott itt ember. A VIII-IX. században a Morva folyó addig lakatlan szigeteire, a kereskedelmi utak védelme érdekében jelentős erődítményeket építettek. A Szent György sziget és a körülötte lévő vidék a Nagymorva Birodalom egyik központja lett, de a Birodalom hanyatlását követően jelentősége visszaesett.

A Masaryk tér, a Szent Ferenc Xavér-templommal
A XIII. század folyamán a dél-kelet morva határvidéken rendszeres összetűzések folytak a termékeny föld megszerzéséért, így a terület és Velehrad, mint zarándok központ védelme egyre inkább stratégiai fontosságúvá vált. 1257-ben II. Přemysl Otokár, cseh-morva uralkodó úgy döntött, megalapítja Uherské Hradiště-t. Ez kezdetben két, egymáshoz közel álló falu létrejöttét jelentette amely ugyan a későbbiekben összeolvadt, de a két település az egybekelés után is megőrizte viszonylagos önálló arculatát. Ebből adódóan jellegzetes dupla település szerkezet alakult ki, két különálló főtérrel. Ez a kettős főterűség a mai napig fennmaradt, mintegy meghatározva a város egyediségét.

Uherské Hradiště, a dupla főterű város
A település a határ közeli fekvéséből adódóan már a kezdetektől folyamatos támadások célpontjának számított, de a védelmi rendszereit folyamatosan fejlesztették, és maga a település is gyorsan fejlődött. Uherské Hradiště a fénykorát a XIV-XV. században élte, amikor számos királyi kedvezménnyel és szabadságjoggal rendelkezett. Ezt követően még jelentősebb támadások érték a kunok, a török, vagy éppen porosz hadak (egyedül nekik sikerült bevenniük a várost 1742-ben) és más portyázó csapatok által. A XIX. század végére a város már egyre kevésbé a védelmet szolgálta, inkább átalakult a környék adminisztratív, politikai központjává. A határmentiségből adódóan végig többnyelvű, több nemzetiségű városnak számított. Nem véletlen, hogy a város egyik fő múzeuma az 1914-ben alapított Szlovák Múzeum. Emellett az itt élők a mai napig is lelkesen őrzik a helyi szlovák nemzetiség kultúráját.
A Mária tér, háttérben a ferences templommal
Városháza
Mária-oszlop
Csehszlovákia létrehozását követően is megmaradt a városka központi szerepe, kiegészülve egy lassú ütemű iparosodással. A II. világháború azonban már nem volt túl könyörületes Uherské Hradiště-vel, és hatalmas károkat okozott. Ezt követően azonban újból ütemes fejlődésnek indult, a környező települések lassan beolvadtak a város területébe, és a lakosság száma is jelentősen megnőtt. Mindez alapjaiban változtatta meg a város képét, de a dupla-települési központú Óváros még mindig őrzi régi szépségét.

A díszes vasútállomás
A város legfőbb turisztikai nevezetességei a XVII. századi barokk jezsuita templom és szeminárium, a XV. századi ferences templom, a Szent Ferenc Xavér-templom (1686), a Mária-oszlop (1721), a Szent Erzsébet-kápolna, a Városháza (XV. sz.), és a zsinagóga (1875).

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése