|
Uherské
Hradiště |
Morvaország
zlíni kerületében, a szlovák határ mellett terül el a Slovácko
nevet viselő térség, melynek nem hivatalos „fővárosa”
Uherské
Hradiště, magyaros nevén Magyargradis, azaz Magyarvárhegy. A
városnév magyar jelzőjére többféle magyarázat is született.
Az egyik vélekedés szerint anno az Árpád korban határvédő
magyarokat telepítettek le ide, innen a névadás, de félő, hogy
ez az elmélet csupán a nemzeti büszkeségünk szüleménye. Egy
másik jóval inkább valószínűbb teória azt feltételezi, hogy
azért nevezték el a határvédő nagyobb városokat (Uherský
Ostroh, Uherský Brod, és Uherské Hradiště) magyarnak, mert
eleink rendszeresen betörtek a területre egy kis határ menti
villongás, vagy éppen „unaloműző” fosztogatás végett. A
közeli Kunovice falva is leginkább a rátámadó kunok miatt
kaphatta a nevét. Ami azonban biztos, hogy Uherské Hradiště-t
1587-ben említették először Uherské azaz Magyar néven.
|
Város makett: az 1700-as évek |
A
Morva és Olsava folyók találkozásánál fekvő, ma már több
mint harmincezer lelkes városka gazdag
története a távoli múltba nyúlik vissza. A folyók közelsége,
a termékeny talaj- és a kedvező éghajlati adottságok mind arra
predesztinálták ezt a területet, hogy itt egy gazdag település
születhessen. Ezért nem csoda, hogy már
a kora kőkor óta lakott itt ember. A
VIII-IX. században a Morva folyó addig lakatlan szigeteire, a
kereskedelmi utak védelme érdekében jelentős erődítményeket
építettek. A Szent György sziget és a körülötte lévő vidék
a Nagymorva Birodalom egyik központja lett, de a Birodalom
hanyatlását követően jelentősége visszaesett.
|
A Masaryk tér, a Szent Ferenc Xavér-templommal |
A
XIII. század folyamán a dél-kelet morva határvidéken rendszeres
összetűzések folytak a termékeny föld megszerzéséért, így a
terület és Velehrad, mint zarándok központ védelme egyre inkább
stratégiai fontosságúvá vált. 1257-ben II. Přemysl Otokár,
cseh-morva uralkodó úgy döntött, megalapítja Uherské
Hradiště-t. Ez kezdetben két, egymáshoz közel álló falu
létrejöttét jelentette amely ugyan a későbbiekben összeolvadt,
de a két település az egybekelés után is megőrizte viszonylagos
önálló arculatát. Ebből adódóan jellegzetes dupla település
szerkezet alakult ki, két különálló főtérrel. Ez a kettős
főterűség a mai napig fennmaradt, mintegy meghatározva a város
egyediségét.
|
Uherské
Hradiště, a dupla főterű város |
A
település a határ közeli fekvéséből adódóan már a
kezdetektől folyamatos támadások célpontjának számított, de a
védelmi rendszereit folyamatosan fejlesztették, és maga a
település is gyorsan fejlődött. Uherské
Hradiště a fénykorát a XIV-XV. században élte, amikor számos
királyi kedvezménnyel és szabadságjoggal rendelkezett. Ezt
követően még jelentősebb támadások érték a kunok, a török,
vagy éppen porosz hadak (egyedül nekik sikerült bevenniük a
várost 1742-ben) és más portyázó csapatok által. A XIX. század
végére a város már egyre kevésbé a védelmet szolgálta, inkább
átalakult a környék adminisztratív, politikai központjává. A
határmentiségből adódóan végig többnyelvű, több nemzetiségű
városnak számított. Nem véletlen, hogy a város egyik fő múzeuma
az 1914-ben alapított Szlovák Múzeum. Emellett az itt élők a mai
napig is lelkesen őrzik a helyi szlovák nemzetiség kultúráját.
|
A Mária tér, háttérben a ferences templommal |
|
Városháza |
|
Mária-oszlop |
Csehszlovákia
létrehozását követően is megmaradt a városka központi szerepe,
kiegészülve egy lassú ütemű iparosodással. A II. világháború
azonban már nem volt túl könyörületes Uherské Hradiště-vel,
és hatalmas károkat okozott. Ezt követően azonban újból ütemes
fejlődésnek indult, a környező települések lassan beolvadtak a
város területébe, és a lakosság száma is jelentősen megnőtt.
Mindez alapjaiban változtatta meg a város képét, de a
dupla-települési központú Óváros még mindig őrzi régi
szépségét.
|
A díszes vasútállomás |
A
város legfőbb turisztikai nevezetességei a XVII. századi barokk
jezsuita templom és szeminárium, a XV. századi ferences templom, a
Szent Ferenc Xavér-templom (1686), a Mária-oszlop (1721), a Szent
Erzsébet-kápolna, a Városháza (XV. sz.), és a zsinagóga (1875).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése