A
morva „főváros”, Brno (Brünn) óvárosa telis-tele van
szebbnél szebb épületekkel, templomokkal, utcákkal és terekkel.
Ez utóbbi történelmi terek egyik szép példánya a Zelný Trh,
avagy a Zöldségpiac (Káposztapiac), más néven Felső Piac. Már a nevéből is
könnyedén megfejthető egykori és részben mai funkciója, azaz
itt bizony az elmúlt évszázadok során rendszeresen gyűltek össze
a portékájukat eladni kívánó árusok, cipészek, fazekasok,
kovácsok, kofák stb. és persze a városka lakói.
|
Zöldségpiac panoráma |
|
1748 |
Maga
a tér lényegében egy idős Brno-val, hiszen már a XIII. századi
városalapítás során kialakították. Az első általunk talált
képi ábrázoláson a tér az 1748. évi arcát mutatja. A kép
közepétől kicsit bal kéz felé esően jól látszik az 1690 és
1695 között épített szobor, pontosabban a Parnas, avagy
Parnasszus díszkút, amelyet Erlachi Johann Bernard Fischer nevű
építész alkotott barokk stílusban. Kicsit homályosan ugyan, de
szintén látható a képen az Anton Schweigel által alkotott
Szentháromság-szobor is.
|
1770 |
A
XVIII. század 70-es éveiből származó rajzon a Petrov-domb
irányában (nyugat - délnyugat felé) emelkedő tér keleti, alsó
fele látható, a közeli kis ferences templommal.
|
1770-es évek |
Az
ugyanebben az időszakban készült másik rajzon, a tér ellentétes
oldala látható. A szemközt, bal felé álló domináns épület az
1613-16 között emelt Dietrichstein-palota (kormányzói palota),
amely ma a Morva Honi Múzeumnak (Moravské Zemské Muzeum) ad
helyet. Mögötte a Petrov-dombon magasodik a Szent Péter és Pál
katedrális, de még nem a mai két tornyú, impozáns formájában.
Jobb szélen látható a szomszédos utcában álló brno-i
Óvárosháza magas tornya, valamint mellette két kis tornyocska,
amely a Szent Mihály-templomhoz tartozik.
|
1827 |
Az
1827-ben készült képen az eredetileg a XVII. században épített,
de a tűzvészek pusztítása miatt sokszor újjáemelt Reduta
(Redoute) Színház épülete látható. 1870-ben a színház épülete
újra leégett, majd a későbbi helyreállítást követően nem
színházként, hanem piaci vásárcsarnokként üzemelt egészen
1918-ig.
|
1898 |
A
több mint egy fél évszázaddal későbbi, 1898-ban készült
levelezőlapon a növényzettel teljesen befuttatott
Parnasszus-díszkút, és a tér északi oldala látható. A kép
közepén lévő házakat ma már ne keressük, a sorsukról később
szólunk.
|
1901 |
1899-ben
a Régi Városháza utcájának sarkán álló épületet a mellette
lévővel együtt két szinttel megtoldották. Ez jól látszik az 1901-ben készült képeslapon.
|
1899 |
A
másik 1899-es felvételen pedig a még mindig toronytalan Szent
Péter és Pál katedrális alatti palota, a hátsó kisebb terecske
rész és attól jobbra a Špalíček
ház,
valamint a már említett, azóta lebontott épületek láthatók.
Megfigyelhető, hogy a tér egészét piaci árusok népesítik be.
|
1900 |
Az
1900-as felvételen a tér alsó (keleti) oldala tekinthető meg, a
növényektől mentesített Parnasszus mögötti házak már
ugyancsak eltűntek.
|
1903 |
Az
1903-as levelezőlapon látható az igazi múlt század eleji városi
piac képe. Deszka fabódék, asztalok, napernyők, kofák és városi
polgárok a díszkút körül.
|
1908 |
1908-ban
a palota épülete felett a barokkos stílusból újra gótizált
Szent Péter Pál katedrális immáron büszkén hordozza az August
Kirstein által 1904-05-ben épített tornyait.
|
1915 |
Az
1915-ben készült képen újból a Reduta színház épülete
látható, ekkor még mindig piaccsarnokként. Pár évvel később,
az első Csehszlovák köztársaság kikiáltása után újból
visszakapta színház funkcióját.
|
1917 |
Személyes
kedvencünk ez az 1917-ben készült kép, amely az akkor még Vilmos
császár nevét viselő tér igazi piaci életét mutatja meg,
háttérben a színházzal, a Kapucinus-templommal és a ma szintén
részben múzeumi épületekként üzemelő egykori kereskedő
házakkal.
|
1930 |
Az
1930-as felvétel már egy jelentős átalakulást mutat be. A régi
házak lebontásával, azok helyén egy új épületet emeltek a tér
alsó oldalán.
|
1930-as évek |
|
1952 |
Ugyancsak
a 30-as években készült képen az egykori palota némileg
megváltoztatta a külsejét. 1911-től kezdve az épület már
kiállítások színtere volt, fokozatosan átvéve a múzeumi
szerepet.
A
második világháborút a tér nagy része szerencsésen átvészelte,
de jöttek az 1950-es évek és ennek elején a szocialista
várostervezők egy pár (már említett házat) ledózeroltak, hogy
egy új, büszke áruházat húzhassanak fel a helyükre. Ez a
„szépség” látható az 1952-ben készült kép jobb oldalán,
és még ma is. Amint az látszik, a tér még mindig piacként
működik, de már az út szélén fel-felbukkan egy-egy autó is.
|
1965 |
Az
1965-ben készült felvételen végre jól látható a Szentháromság-szobor is, csinos kis kocsik társaságában. Az Óvárosháza
tornya, és az új áruház épülete nem igazán hordoz egységes
stílusjegyeket. Ebben az időszakban a teret Február 25-e térnek
hívták, de a bársonyos forradalmat követően a funkciója miatt
megkapta a Zöldségpiac nevet. A nevéhez hűen délelőttönként
manapság is rendszeresen itt gyülekeznek a friss zöldség-gyümölcs
portékájukkal az árusok.
Ezt
mutatják az alábbi fényképek is, amelyeken az is jól látszik,
hogy a Múzeum épületének tetejét miként is építették át,
miközben az egész épületet felújították. És persze időközben
a tér egy részét ellepték a parkoló gépjárművek.
végre valaki, aki a 'zelňákot' nem káposztapiacnak fordítja :)
VálaszTörlés(hantecül meg, ha már brünnben vagyunk, zelný rynek ;) )