Csehország természet-, tájvédelmi területei V. – Šumava Nemzeti Park

Sorozatunkban eddig Csehország három Nemzeti Parkját mutattuk be. A soron következő negyedik, egyben az utolsó is, de ez nem azt jelenti, hogy a legkisebb, a legkevésbé látványos-fontos területről lenne szó, sőt ennek épp az ellenkezője igaz. A dél-nyugat cseh határ vidéken elterülő Šumava Nemzeti Park ugyanis alapterület tekintetében messze kiemelkedik a többi nemzeti park közül, és egyéb vonatkozásban is felveszi velük a versenyt.

Šumava Nemzeti Park

Az 1990-ben védetté nyilvánított park 681 km2-en terül el, és egy 944 km2 kiterjedésű tájvédelmi terület veszi körül. Ez a mintegy három Budapest méretű térség Železná Ruda városától egészen a Smrcina hegytömbjéig tart, elsősorban a Šumava erdő borította hegyi területeit foglalva magába. Egy rövidebb szakaszon a cseh-osztrák, illetve a hosszabb szakaszán a cseh-német határ mellett fekvő Šumava Közép-Európa legnagyobb összefüggő erdőterületének számít, ezért előszeretettel hívják Európa Zöld Szívének is. 

 

Legmagasabb pontja a Plechý, amely 1378 méter magasra nyúlik a tenger szintjétől számítva. A Šumava Nemzeti Park a német oldalon a Bajor Erdő Nemzeti Parkként folytatódik, amely már 1970 óta védelmet élvez. A közel 80%-ban erdő borította hegyvidéket a Moldva felső szakasza, forrásvidéke és a Vydra, illetve Křemelná folyók mellett kialakult rétek, mocsarak tarkítják. A hegyi területeken pedig három gyönyörű jégkorszaki eredetű tóval, tengerszemmel (Plešné, Laka és Prášilské) is találkozhatunk, amelyek varázslatos atmoszférát teremtenek az idelátogató turisták számára. A Nemzeti Park teljes területén mindössze 66 hektár helyet foglal el az ember alkotta vidék, egy-egy kis falucska formájában.

A Plešné-tó

Hiúz

A Šumava állat- és növényvilága tipikusan közép-európai középhegységre jellemző flóra és fauna elemekből tevődik össze. A közel 40 védett növényfaj közül feltétlen megemlítendő a szibériai nőszirom. Az állatfajok tekintetében is meglehetős bőség tapasztalható a Nemzeti Parkban. A fenyvesek madár világából csak néhány fajt kiragadva megemlíthetjük a siketfajdot, a háromujjú harkályt, a gatyás kuvikot, vagy éppen az örvös rigót. Az erdőszéleken pillangók sokasága repdes, közülük kiemelendő a szerecsenlepke. A kevert erdőkben még több állatfajt figyelhetünk meg. Ugyan ritkán de akár a hiúz, a nagyfülű denevér, vagy az uráli bagoly egy-egy példányával is összefuthatunk. De nem folytatjuk tovább a Park területén élő számos védett gerincesek felsorolását, és meg se kíséreljük mindazon védett gerinctelen állat faj számbavételét, amelyeknek a Šumava ad otthont.

Hegyek-völgyek

A Nemzeti Park erdőterületein ugyanakkor eredeti (nem ember által telepített) erdőterület nem, vagy csak nyomokban fordul elő. A középkorra jelentősen lepusztított erdők helyén különböző természetességi fokon újratelepítések történtek. A jelenleg is folyó intenzív erdőgazdálkodás árulkodó nyomai helyenként még a Nemzeti Park területének közvetlen közelében is megfigyelhetők.

Vizes élőhelyek

Mindettől függetlenül az erdőrengetegek rendkívüli élménnyel ajándékozzák meg az idelátogató turistákat, akik évente igen nagy számban keresik fel a nemzeti parki területeket. Bakancsos, kerékpáros turisták járják végig a hegyláncokat, hegyi utakat, ösvényeket, keresik fel többek között a hírneves faúsztató mesterséges csatornát, a Schwarzenberg-csatornát. A magasabban fekvő térszíneket évente mintegy 120-150 napon át hó fedi, ami pedig kiváló lehetőséget biztosít a téli sportok kedvelői számára.