Idézet és pár kép XII. - Alena Ježková – Cseh és morva regék és mondák

Mostani idézetünk Alena Ježková korábbi műveinek válogatásaként 2013-ban megjelent Cseh és morva regék és mondák című könyvből származik. A kötetben szereplő időnként izgalmas, máskor megmosolyogtató, de minden esetben érdekes történetek válogatását, szerkesztését és fordítását Balázs Andrea végezte.

Alena Ježková

Az idézett történet a „Lakoma a várban” címet viseli.

„A középkori hadjáratok komoly várostromokkal jártak együtt. A támadók igyekeztek, hogy betörjék a várkaput, hosszú létrák segítségével bevegyék a várfalakat, a védők nyílzáport, forró szurkot és nehéz köveket zúdították rájuk. A támadóknak az volt az előnyük, hogy folyamatosan biztosítani tudták az élelmiszer-utánpótlást. Nem úgy a védők, ők a vár készletére voltak utalva. Gyakran megtörtént ezért, hogy a védők az éhhalál veszélye miatt megadták magukat.

 
Hasonló helyzetbe kerültek egyszer Karlštejn várának védői is. A huszita háborúk idején történt, 1422-ben. Húszezer prágai huszita vonult Karlštejn alá, hogy bevegye a Zsigmond királyhoz hű várat. A támadók eleinte rohamot indítottak, de csakhamar rájöttek, hogy a vár bevehetetlen. Úgy döntöttek hát, hogy kivárnak, és kiéheztetik a védőket.

Teltek a hónapok, és a védők készletei rohamosan fogytak. Közeledett a csehek patrónusának, Szent Vencel a napja (szeptember 28). A két fél megállapodott, hogy aznap nem harcolnak. A husziták még ünnepi lakomára is meghívták a karlštejni lovagokat a táborukba.”

A husziták ezzel a trükkel próbálták az éhes védőket rávenni arra, hogy feladják magukat, de a hős védők vállalták, hogy elmennek a lakomára és úgy tesznek mintha tele lenne a bendőjük. Így is tettek, a husziták nagy csodálkozására. Távozásuk után a huszita táborban zavar támadt, és azt kezdték feltételezni, hogy a várat bizonyára egy titkos alagúton keresztül látják el elemózsiával. Szent Márton napján azonban már a védők a végüket járták, de úgy határoztak, továbbra is fenntartják a képzeletbeli alagút, és kimeríthetetlen készletek látszatát, ezért egy kitalált lakodalom ürügyén egy nap fegyverszünetet kértek a huszitáktól.

Ábrók Miklós rajza

„A husziták beleegyeztek. Másnap irigykedve figyelték a várból kiszűrődő zenét, a násznép díszes ruháit és táncát, ahogy korsóikat lengetik, miközben nekik a táborban kell várakozniuk, reszketnek a hidegtől rozzant sátraikban, és emészthetetlen katonai koszton élnek. Délután küldönc érkezett a várból. Egy hatalmas tálcán őzcombot hozott.

- A karlštejniek üdvözletét hozom – jelentette -, és nagyon köszönik, hogy illő módon megülhettük a lakodalmat. Ezért tisztelettel küldik ezt a kis ajándékot, egy friss őzcombot a kapitány úrnak!

Az őzcomb véglegesen meggyőzte a husziták kapitányát arról. Hogy létezik a titkos alagút, amelyen keresztül a vár védői friss élelem-utánpótlást kapnak. Úgy döntött, nem ostromolja tovább Karlštejn várát, és Szent Márton napján teljes seregével elvonult.

Vajon megtudta-e valaha, hogy Karlštejnben nem volt semmiféle lakodalom? És hogy a korsókban, amelyeket a védők látványosan emelgettek, egy csöpp sör sem volt, csak levegő. És vajon elárulta-e neki valaki, hogy az őzcomb kecske volt, és egy régi nyereg kikopott szőrével hintették meg?

Ezt már nem fogjuk megtudni. De az biztos, hogy Karlštejn várát egy vén kecske mentette meg a huszita seregektől. 

Alena Ježková – Cseh és morva regék és mondák, Móra könyvkiadó, 2013. Válogatta, összeállította, fordította Balázs Andrea.