Akkor és most 12. – Vyšehrad - Prága

Rendszeres olvasóink emlékezhetnek arra, hogy néhány cikkel korábban elmélyedtünk a cseh nemzet „ősanyja”, Libuše hercegnő legendás ténykedéseiben, amint törzsét a Magasvárról, azaz Vyšehradról irányította. Akkor és most sorozatunk jelen részében ide, Prága egyik legősibb részére, a Moldva fölé mintegy 40 méterre magasodó mészkőszikla tetejére látogatunk el, különböző időszakokból származó képek segítségével.

Vyšehrad dombja, mint ahogy a legendák is mutatják igen korán fontos stratégiai szerepet töltött be, és korán benépesült. A XI. században, mikor a Přemysl-házban komoly feszültségek támadtak II. Vratislav ide tette át a székhelyét, és a korábbi földvár helyén kővárat, templomokat (rotundák) építtetett. Utódai ugyan már nem maradtak itt, de Vyšehrad éppen a már említett kiváló stratégiai, megfigyelési helyzete miatt nem vált az enyészeté, sőt IV. Károly uralkodása alatt egyenesen a fénykorát élte. Ekkor a király koronázási menete innen indult a Hradzsinba.

Vyšehrad, 1420 - idealizált ábrázolás

A XIX. század második felében egy bizonyos A. Pokorný által készített litográfián elvben Vyšehrad látszik az 1420. évi állapotában. Azért csak elvben, mivel a művésszel mondhatni egy kicsit elszaladt a ló, és ezért a képe valójában csak túlburjánzott fantáziájának az eredménye. A Szent Péter és Pál-templom falán látható egy hasonló freskó, amelyre alapozva próbált a művész egy nagyon impozáns és nem kevéssé idealisztikus víziót felrajzolni a XV. század eleji Magasvárról. , Így kívánta ábrázolni, hogy Vyšehrad az őt csaknem teljesen romba döntő huszita harcokat megelőzően milyen csodálatos állapotban volt.

Vyšehrad a XVII. század elején

A XVII. század elejére a kétszáz évvel korábban mérhetetlenül súlyos háborús károkat elszenvedő Vyšehrad még nem nyerte vissza korábbi fénykorát. Erről tanúskodik az 1618-20-ból származó rajz is, amely már inkább a realisztikus ábrázolás jegyében készült, és ennek köszönhetően néhány romos fal- illetve épület maradványt is mutat. A grafikán jól látszik a domb tetején álló impozáns építmény, a mára csak maradványaiban létező gótikus Špička (Csúcs)- kapu. A kaputorony előterében feltűnik a XI. század második felében épített Szent Márton-körtemplom. Hozzánk még „közelebb” látható a királyi palota valamint a Szent Péter és Pál káptalani templom természetesen az akkori formájában.

Vyšehrad, 1683

A XVII. század második felében, a harmincéves háborút követően még többé-kevésbé megmaradt vyšehradi területnek kifejezetten katonai célokat szántak, és ezt igazolja az 1683-ban készített rajz is. A képen jól megfigyelhető a Vyšehradot teljesen körbevevő megerősített falrendszer, amelyet összekötötték a Prága városát védő erődítmény-rendszerrel, városfalakkal. Az is látható, hogy jóformán semmi sem maradt a korábbi házakból, mivel az új funkció miatt a polgári lakosságot elköltöztették a területről. Ugyanakkor megépült a Tábor-kapu, a Lipót-kapu, az egykori palota helyén a Fegyvertár és minden más olyan épület ami a védelmet, a katonai célú hasznosítást támogatta.

A régi Vyšehrad

Alig 200 évvel később azonban már teljesen megváltozott a világ, és ezzel együtt átalakultak az igények is. Az 1866. július 3-án a mai Hradec Králové város közelében lezajlott, és az osztrák csapatok súlyos vereségével zárult königgrätzi csatát követően rájöttek, hogy az erődöknek már nincs sok szerepük a modernebbé vált harcászatban. Már nem volt szükség Prága és ezen belül Vyšehrad várfalas védelmére sem. A lakosságszám növekedése inkább a város területének kibővítését igényelte. Így Prágában a középkori falak többségét, néhány egykori városkapu épület kivételével mind lebontották. Ez történt Vyšehrad esetében is, de azért szerencsénkre egy-egy részen a mai napig láthatóak a régi erődítmény fennmaradt tagjai, amelyek tágas termeiben többek között a Károly-híd eredeti szobrait is őrzik.

Vyšehrad, 1899 - a szürke erőd

A XIX. század végén, ahogyan ez az 1899-ben készült képen látszik Vyšehrad egy igencsak szürke, katonai barakk, erődszerű képet mutatott, amelyen az akkor még torony nélküli, de már neogótikus stílusban felújított Szent Péter és Pál-templom mutat egyedüli üdébb színfoltot. 

Vyšehrad, 1910 - már áll a két templom torony, és kész az alagút

Azonban a XX. század eleje jelentős változásokat hozott a domb életében és kinézetében. 1902-03-ban a káptalani templomhoz két csúcsíves tornyot építettek hozzá és ez a két magasba szökő torony a mai napig is messziről jelzi, hogy hol-merre is található az ősi cseh fészek, Magasvár. A XX. század elején a közlekedés fejlesztésével erős igény támadt arra is, hogy a Moldva partján végig lehessen haladni, de ennek az elképzelésnek mindaddig a vyšehradi sziklatömb útját állta. Ekkor azonban erős nekibuzdulással, a Libuše hercegnő fürdője elnevezésű középkori épületromok alatt átfúrták a kősziklát és mindkét végén szépen formált, kis bástyákkal díszített alagutat hoztak létre (1902-05).

Moldva-parti alagút

Végül érdemes összehasonlítani a szinte teljesen megegyező irányból fotózott 1949-ben készített és mai légi felvételeket:

1949

Napjaink (forrás: visitpraha)

A legfeltűnőbb változás a Szent Péter és Pál templom szomszédságában történt. A korábbi nagy alapterületű épületet, az egykori barokk Fegyvertárat a 60-as, 70-es években lebontották. Helyén ma egy szépen kialakított park látható. Vyšehrad egész területe a korábbiaknál sokkal impozánsabb lett, zöldellő parkok, szépen formált sétányok díszítik. A káptalani templom túloldalán csodás képet mutat a Nemzeti Temető, az 1889-ben hozzáépített árkádos építménnyel, a Panteonnal, azaz a Slavínnal (Dicsőség helye). Libuše hercegnő egykori lakhelye, a későbbi erődítmény mára a turisták igazi paradicsomává változott!