Az én kis falum – Křečovice: A falu a film mögött

Vannak falvak, vannak kis falvak és van „az én kis falum”, amely maga az élő fogalom, hiszen említésekor valamennyi filmkedvelő olvasónak rögtön Jiří Menzel 1985-ben készült filmtörténeti remekműve jut az eszébe.

 

Bán János azaz Otik forgatás közben

Aki csak egyszer is látta ezt a pazar alkotást (Az én kis falum - Vesničko má středisková) annak egész életére az agyába, és legfőképp a szívébe vésődött a félnótás Otikot alakító Bán János együgyű, de szívet melengető mosolya, mókás bakugrásai. Ugyancsak rögtön felidéződnek a film további szereplői is, köztük Otik főnöke, mentora, önmaga számára se bevallott barátja, a kicsi, köpcös Pávek/Karel (Marián Labuda), valamint a közismert Rudolf Hrusínsky által alakított Doktor úr. Az a doktor aki inkább életbölcsességekkel, mint gyógyszerrel gyógyított, és aki miközben elmélázott az élet szépségén, a természet csodáján rozzant Škodájával egy-egy árkot, kaput, vagy éppen fát „választott” úti céljaként.

 

Rudolf Hrusínsky

Bán János

 

Ha Menzel filmről beszélünk óhatatlanul is felmerül Bohumil Hrabal neve, az íróé akinek remekműveit oly sokszor vitte filmre a napokban ismét Budapesten járt hírneves rendező. Így talán sokakat meglephet, hogy a filmbéli kis falu lakosainak életéről szóló filmjéhez nem egy Hrabal alkotás szolgált alapul, még ha a film stílusa alapján a szövegkönyvet akár ő is írhatta volna. A film forgatókönyvének írója azonban ezúttal Zdeněk Svěrák (1936), a cseh humor 20. századi mestere volt, aki színészként, humoristaként és persze sikeres forgatókönyv íróként a hazájában az 1970-es évek óta örvend nagy népszerűségnek. Svěrák maga is eljátszott egy kisebb szerepet (Ryba) ebben az Oscar-díjra is jelölt filmben.

 

Zdeněk Svěrák

 

De hol is található ez a falu, merre is forgatták ezt a szívünknek oly kedves filmet? A megfejtéshez bizony messze kell utaznunk, ugyanis Prágától 50 km-re délre, a főbb turista útvonalaktól viszonylag távol fekszik filmünk színpada, Křečovice falva.

 

Křečovice központja

 

A kis falu története egészen a XIV. század közepére nyúlik vissza. A cseh függetlenség végét jelentő fehérhegyi ütközetig az egész vidék, így maga Křečovice is a névadó Křečovických nemesi-lovagi család tulajdonában állt. Ekkor azonban a birtok a tloskovi kastély urának, vacínovi Václav Mincha birtokába került. A település a XIX. században élte fénykorát, amikor is több mint 1800 embernek adott otthont. A falu ezt követően csendes és egészen viharos évtizedeket is átélt. Mindkét világháború igen nagy komoly veszteségeket okozott a településen. Az I. világháborúban igen sok falubeli vett részt és csak kevesek tértek vissza a véres harcokból, a II. világháborúban pedig a helyieknek a megszálló német csapatok brutalitását kellett valahogy túlélniük. 1943-ban az SS tisztek a falut is magába foglaló vidéket katonai célból lefoglalták, és az ott élőket erőszakkal kitelepítették. A háború végéig számos halálos áldozata volt az SS esztelen brutalitásának.

 

Szent Lukács-templom (ahaonline.cz)

 

A háborút követően lassacskán visszatértek az egykori lakosok (legalábbis egy részük) és az élet a romladozó falak között újból indult. A szocializmus idején, egészen a 80-as évek közepéig Křečovice nem volt több egy átlagos falunál, mezőgazdasági termelőszövetkezetével, impozáns Szent Lukácsnak felszentelt templomával. „Az én kis falum” című film forgatása azonban új színt költöztetett a település életébe, és túlzás nélkül nemzetközi hírűvé tette a falut. A filmesek olyannyira rákaptak erre a kis településre, hogy még számos más film forgatási helyszínéül is választották.

 

Josef Suk

 

Křečovice persze nem csupán az itt készített filmekről nevezetes, hiszen a komoly zene ismerői számára bizton ismert Josef Suk, a település leghíresebb szülöttének neve. Az 1875-ben született zeneszerző édesapja a falu tanítója valamint a templomi kórus vezetője volt, a család zenei tehetsége azonban fiánál csúcsosodott ki igazán. Az ifjú Suk remek zenetanárok mellett tanult meg orgonálni, zongorázni és hegedülni, akik között megemlítenénk Hanuš Wihant, valamint a világhírű Antonín Dvořákot. Dvořákkal olyannyira szoros és baráti volt a kapcsolata, hogy a későbbiekben még a világhírű zeneszerző Otilie nevű lányát is feleségül vette. Suk zenei munkásságáról most nem szólnánk bővebben, de érdekességként megemlítenénk, hogy Suk a Los Angelesben megtartott 1932. évi nyári olimpiai játékokon a művészeti versenyek zenei számában (ekkoriban még ilyen is volt) ezüst érmet szerzett (az arany és bronz érmeket nem is ítélték oda senkinek). Ezen az olimpián amúgy ugyancsak második helyet ért el a magyar Manno Miltiades, a szobrászati művek kategóriájában. Suk mester 1935-ben bekövetkezett halála után a szintén a Josef nevet viselő fia a családi épületet emlékházzá alakíttatta át, amely az Antonín Dvořák Múzeum részeként a mai napig is megtekinthető. Az emlékházban az eredeti bútorok mellett a mester életéről és munkásságáról szóló kiállítás fogadja a látogatókat.

 

A Josef Suk emlékház

 

De akármilyen történelmi múlttal is rendelkezik a falu, bármilyen neves emberek is születtek itt, nekünk mégiscsak az a település marad, ahol „egykor” Otík, és Pávek járta az utcát, ahol a templom-temető oldalában iszogatják a hetedik lépcsőn behűtött sört, és eszik hozzá a frissen sült kolbászt. Nosza vegyünk is elő egy finom cseh söröcskét, és nézzük meg ismét a legnagyobb videó megosztón is megtalálható örökifjú filmet! A jó hangulat a továbbiakban garantált!