Akkor és most 7. – Templom a tó közepén- Mušov és a Szent Lénárt-templom

Csehországba utazó honfitársainkat gyakorta buzdítjuk arra, hogy ne rohanjanak egyenest a főváros felé a nem túl izgalmas és köztudottan "egyedi" minőségű D2-es autósztrádán, hanem válasszanak alternatív útvonalakat. Például térjünk le a szlovák autópályáról Kúty-nál Břeclav felé, ahonnan irány a varászlatos Valtice, majd a csodálatos Mikulov. Innen folytassuk utunkat észak felé az 52. számú úton. Mikulovtól 12 kilométerre, elhaladva a Pálava festői dombvidéke mellett egy, már első pillantásra is mesterségesnek tűnő tavacskához jutunk. Itt, a tavon át vezető útszakasz közepén ne feledjünk el jobbra tekinteni, majd hevesen csodálkozni, ugyanis egy kis tavi szigetről szép kis templom tekint vissza ránk.

Templom a kis szigeten

De hogy kerül a templom a tó közepére? Hova lett a falu? Használják-e még az épületet? Vagy ha nem, akkor egyáltalán miért is építették? Számos kérdés merül fel, amire itt az ideje választ adni!

Nos, a megoldás már ismerős lehet a blogunk rendszeres olvasói körében, ezért egy kis önálló gondolkodásra serkentünk mindenkit. Adva van egy folyóvölgy, és a víz mint tudjuk kincs, akár öntözési, halászati, árvízvédelmi célból tározzuk, akár vízerőművel hasznosítjuk. No vajon mi történhetett? A válasz helyes, a völgyet elöntötték, és a falu területe víz alá került, nyomát már csak az egykori Mušov falu árva Szent Lénárt-temploma jelzi.

Mušov, 1920-ban

Emlékezzünk meg egy kicsit erről az egykori virágzó kis faluról. Mušovot a régészeti leletek tanúbizonysága szerint valamikor a XIII. században alapították. A Brno felé vezető fő kereskedelmi út egykor a településen keresztül vezetett, így a falu és piaca az évszázadok során fontos szerepet játszott a környék gyümölcs- és zöldség termésének értékesítésében. A lakosság mindezeken túl halászattal és erdőgazdálkodással is foglalkozott oly sikerrel, hogy Mušov 1570-ben egy időre városi jogot is szerzett.

Képek a XX. század elejéről

Mušovban (német nevén Muschau) a XX. század elején több mint 742 lakos élt, 90%-ban német nemzetiségű többséggel. A második világháborút követően, 1946-ban szinte a falu teljes lakosságát kitelepítették, és helyükre új lakosok érkeztek. A következő évtizedekben ismét benépesült, és a lakosságszám lassan újból meghaladta a 600 főt. A történelme folyamán pusztított itt kolera, háború, és minden más nyavalya, de a falu állta a sarat. Azonban hiába élte túl Mušov az évszázadok drámáit, megpróbáltatásait, a XX. század második felében mégis utolérte a végzete.

Muschau területe a XIX. század közepén

A korábbi blogbejegyzéseinkben (Akkor és most 3. - Zvíkov vára és az Orlíki tó illetve Most, a bányászat oltárán feláldozott város) már említettük, hogy a kommunista érában a természetvédelem, a kulturális örökségvédelem igencsak a háttérbe szorult, mondhatni az akkori elvtársak körében a kutyát sem érdekelte. Az időről időre kétség kívül jelentős problémákat okozó Dyje folyó árvizei elleni védelem (és még ki tudja milyen más egyéni érdekek) felülírt minden más érvet, így a falu sorsa megpecsételődött. A folyó völgyében egy új, nagyjából Velencei-tó méretű víztározó létrehozásáról döntöttek és Mušov, a legalacsonyabban fekvő falu a tervek útjában állt.

Mušov vízzel borított területe

A lakossági tiltakozások ellenére a falu épületeit 1975-ben elkezdték fokozatosan bontani, 1980-ban a települést hivatalosan megszüntették, majd 1988-ig elárasztották, így hozva létre a Nové Mlýny-víztározót. A lakosok választhattak: vagy egy „jó kis” szocialista lakáshoz jutottak vagy a közeli Pasohlávky faluban építettek nekik egy lakhelyet.

A Szent Lénárt-templom, háttérben a Pálava domvidék látható

Csaknem 100 épület hűlt helye, a temető és más értékek kerültek több millió köbméter víz alá. „Örök” mementóként egyedül az egykori Mušov temploma maradt fenn a vízzel feltöltött folyóvölgyből épphogy kilógó kis domb tetején. A templomnak már csak a falai állnak, a berendezési tárgyait elvitték, oltárát a szintén dél-morva Černvír-be telepítették át. De, hogy mennyire is lesz örök ez az emlék, az kétséges, mert az épületet veszélyezteti a magas talajvízszint és az időnkénti árvizek. A templomhoz hivatalosan ma nem lehet bejutni, a kíváncsiskodók vagy csónakkal, vagy tél víz idején a befagyott tavon gyalog átkelve tesznek nem túl legális látogatást. Sajnos az őrizetlen templom gyakorta a vandálok kedvelt prédája is. Reméljük, a jövőben garantálni tudják a Szent Lénárt-templom fennmaradását.

Szent Lénárt-templom

A víztározó létrehozásakor igen nagy értéket képviselő ártéri területek vesztek el, az ott élő ritka növény-, és állat populációkkal egyetemben. Persze az éremnek két oldala is van, és így nem tagadhatjuk le, hogy egy víztározó a károkozás mellett jelentős pozitív hatást is gyakorolhat az adott térségre. Az előnyök az árvíz elleni hatékony védelem mellett a vízgyűjtő területről származó víz visszatartásában, az idegenforgalmi (pl. horgászat) lehetőségekben, halgazdálkodásban, stb. is megnyilvánulhatnak. A víztározó területe ma védettséget élvez, így jelentősen hozzájárul a vízi madarak védelméhez. 

Miközben a blog bejegyzéshez kerestem háttér információkat, rábukkantam egy győri sporthorgász egyesület 2011-ben született írására, amelyben a víztározónál tett hatodik látogatásukról adtak számot. Leírásukban felettébb dicsérték a víz kiváló minőségét és a halgazdagságot. Számos faj, remek példányai mellett itt 2 kiló (!) feletti dévér keszegek is foghatóak.