Theodor Čejka és az eszperantista mozgalom

 A cseh eszperantó mozgalom a napokban ünnepelte egyik honi alapító atyjának, Theodor Čejkának 144 évvel ezelőtti születésnapját. Ebből az alkalomból álljon itt néhány szó róla, valamint magáról az eszperantóról illetve a mozgalom csehországi történetéről. Mindenekelőtt egy kis személyes múltba tekintéssel kezdeném. Megboldogult diák koromban az egyetemista társaim egy része ugyanúgy szenvedett a nyelvérzék vagy az önbizalom hiányától, mint sokan manapság. Az idők múlásával a középfokú nyelvvizsga letétele egyre nyomasztóbb terhet jelentett a számukra, így a helyzet megoldásra várt. Voltak, akik a Magyarországon kevesek által beszélt nyelvek felé menekültek, joggal bízva abban, hogy pl. svédül valójában nem kellett középfokon tudni ahhoz, hogy egy középfokú nyelvvizsga papírt szerezzenek. És voltak, akik egy olyan nyelvhez fordultak, melyet csak a XIX. század legvégén alkottak meg. Tették ezt azért, mert ebből a többihez képest sokkal könnyebben tanulható nyelvből szerzett középfokú nyelvvizsga papírt ugyanúgy elfogadták, mint pl. a jóval nehezebben abszolválható angol nyelvvizsgát. Ez a nyelv nem volt más, mint az eszperantó.

Theodor Čejka

Az eszperantó nyelv születése 1887-re a „Doktoro Esperanto: Lingvo Internacia” című könyv varsói megjelenéséhez kötődik. A „Nemzetközi nyelv” című könyv egy új, nemzetek felett átívelő segédnyelv alapjait tette le, melynek szülőatyja egy lengyel szemorvos, név szerint Lazar Ludwig Zamenhoff (1859-1917) (alias Doktoro Esperanto) volt. Zamenhoff ezzel az új, „közös” nyelvvel próbálta a soknemzetiségű környezete különféle nyelven beszélő tagjai közötti kommunikációt megkönnyíteni. Az eszperantó mozgalom hamar szárnyra kelt és mára közel 130 országban lehet eszperantó nyelven beszélő embereket fellelni. Az egykori segédnyelv immáron egy önálló nyelvvé vált. A nemzetközi eszperantó mozgalom a céljait az 1996-os Prágai Nyilatkozatban rögzítette. A prágai világkongresszuson kiadott nyilatkozat alapvetően hét pontban foglalta össze az eszperantó mozgalom legújabb kori önmeghatározását, melyek a következők: demokratizmus, transznacionális oktatás, pedagógiai hatékonyság, soknyelvűség, nyelvi jogok, nyelvi sokszínűség és emberi emancipáció. 

Theodor (Ryčan) Čejka és családja

Az eszperantó mozgalom csehországi gyökeret verésében többek között a már említett Theodor (Ryčan) Čejka játszott kiemelkedő szerepet. Čejka 1878-ban a morvaföldi Holešovban látta meg a napvilágot, majd gyermekkorát Hukvaldyban töltötte. Iskolaéveit követően Bystřice pod Hostýnemben, mint tanár helyezkedett el, és itt alapított családot. Čejkát két másik társával (Bilík és Holub) együtt igencsak érdekelte egy nemzetközi nyelv megteremtésének és használatának gondolata, így felvették a kapcsolatot Zamenhoffal. Ezt követően nem csupán az új nyelv népszerűsítéséhez fogtak, de 1900-ban megalkották az első cseh-eszperantó szótárt is tartalmazó nyelvkönyvet is. Čejka később Josef Krumpolccal együtt számos nyelvkönyv, publikáció, újság stb. készítésében is részt vett, valamint képviselte a cseh, ill. osztrák-magyar eszperantó mozgalmat a különféle eszperantó kongresszusokon is. 1940-ben a náci Németország betiltotta az eszperantó nyelv használatát és a mozgalom tagjainak egy részét munkatáborokba hurcolták. A második világháborút követően egy pár évig ugyan újra szabadon működhetett az eszperantó mozgalom, de 1952-ben immáron a kommunistákon volt a sor, hogy betiltsák. Magát az eszperantó nyelvet is csak speciális oktatási intézményeken belül lehetett elsajátítani. Ám szerencsére a történelem kereke lassan ugyan, de csak fordul így 1969-ben Brnoban végre szabadon megalakulhatott a Cseh Eszperantó Szövetség, melynek tagjai hálásan emlékeztek meg a két elhunyt alapítóról Čejkáról és Krumpolcról. A ma is aktív Szövetség azóta is számos módon rótta le tiszteletét előttük, mi pedig ezzel a cikkecskével.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése