Elhelyezkedés: Dél-Csehországi kerület, Písektől északra,
Orlík nad Vltavou településtől ÉNY-i irányban fél kilométerre.
 |
Az Orlíki Schwarzenberg kastély |
Az Orlíki kastély egyike a szívünknek legkedvesebb cseh
műemlékeknek. A cseh vidék bejárását célzó első túránk során „fedeztük fel”, és
persze rögtön bele is szerettünk. A mai napig élénken felrémlik bennünk az a sok-sok
évvel ezelőtti pillanat, mikor a kastélyparkon át haladva feltárult előttünk a vízparti
kastély épülete, a maga csodás mivoltában. A napjainkban Orlíki tóként nevezett
126 km2 vízfelületű tározó (valójában a Vltava folyó egy szakasza) szélén, egy
kis hajókikötőtől nem messze álló kastély egykor egy magas, 70-75 méterre nyúló
kőszikláról nézett le az alant sebesen hömpölygő Moldva folyóra. Ez az ideális,
igen romantikus elhelyezkedése - amint ezt látni fogjuk - a múlt század közepe
táján gyökeresen megváltozott. Nézzük hát milyen érdekes múltja is volt eme
szépségnek és milyen is a jelene.
 |
Orlík |
A mai kastélyépület helyén, valamikor a XIII. század elején,
elsősorban a környező kereskedelmi utak védelmében már állt itt egy kisebb erőd
az említett folyó feletti sasbércen. Az ekkortájt még jóval kisebb épületet a
XIII.-XIV. században gótikus stílusban kibővítették. Az országszerte épült
többi kis váracskával, erőddel együtt védelmezte a cseh uralkodó érdekeit, és
persze a környék adminisztratív centruma szerepét is betöltötte. Ez az állapot
1357-ben változott meg, mikor Orlík kikerült a király tulajdonából és innentől
kezdve számos kisebb-nagyobb úr birtokolta. A számtalan birtokosa közül érdemes
megemlíteni a Svojšíni Zmrzlik családot, kik 1407-től tulajdonolták kisebb
megszakításokkal. Azért a több kis megszakítás mivel a huszita háborúk idején
egy-egy rövidebb időre Jan Žižka huszita hadvezér olykor főhadiszállásaként
használta.
 |
A kastély kívülről és az udvara |
Kerek száz esztendővel később, egész pontosan 1507-ben azonban az
épület egésze a tűz martalékává vált, így egy évvel később Zmrzlikék eladták a
romokat a Švamberkeknek. A gyönyörű panorámájú helyre eme gazdag cseh nemesi
család egy impozáns reneszánsz kastélyt húzott fel, ám 1620-ban elkobozták a
vagyonukat a protestáns lázadást leverő Habsburgok. Ezt követően előbb a Dél-Csehország
legnagyobb urainak számító Eggenbergek vásárolták meg, majd a család kihalását
követően az Orlíki kastély a neves Schwarzenberg család egyik ágának tulajdonába
került. Ők egészen a XIX. század elejéig nem vették lakhelyként a birtokot családi
használatba, így inkább csak afféle helyi uradalmi alközpont szerepét töltötte
be. Ám a Schwarzenberg család fokozatos gyarapodásával (mind anyagi, mind
számbeli téren), a második generációnak is kellett egy méltó háztartás, így
Orlík is megtelt élettel.
 |
A kastély és a folyó |
A kastélyt évszázadonként egyszer tűzvész pusztította, de az
épületegyüttest minden egyes tragédia után helyreállították, sőt ki is
bővítették. Az 1802. évi tűz után Karel Filip (Karl Philipp zu) Schwarzenberg
marsall, császári-királyi tábornagy, mint aktuális tulajdonos például immáron
egy harmadik szintet is felhúzatott a folyton bővülő, addigra már több szárnyas
kastélyépületre. Az utolsó komolyabb átalakítást J. Gruber bécsi építész
irányításával a XIX. század közepén végezték el rajta, és ekkor nyerte el a ma
is látható angol neogótikus stílusjegyeit.

A II. világháború során a németek által megszállt, majd azt
követően államilag elkobzott kastély 1992-ben visszakerült eredeti
tulajdonosaik, a Schwarzenbergek kezébe, de az épület nagy része (legalábbis a
turisztikai főszezonban) azóta is szabadon látogatható. A kastélyt egy 143
hektáros angolpark veszi körbe. A park eredetileg kiterjedtebb volt, ám az
1960-as években, a szocialista energiapolitika jegyében végzett Moldva (Vltava)
folyó duzzasztás során 40 hektárnyi területét elárasztottak. Maga az egykor
magas sziklabércen magasodó kastély ennek során vált kis túlzással élve „tópartivá”.
Ha a törzsolvasóink közül bárkinek ismerős ez a történet, nos az nem a véletlen
műve. Egykor már részletesen bemutattuk az innen alig tíz kilométerre található
Zvíkovi várat, mely ugyancsak a Moldva partjának egykori sziklabércére épült és
a folyó felduzzasztásánál vált „vízivárrá”.  |
A kastély 1904-ben |
 |
A folyóvölgy a duzzasztás előtt és után |
A duzzasztó építéséről szólnak A Hét című magyar lap egyik
1960. évi számában megjelent cikk sorai: „A gát a Vltaván épül, a középkori
Zvikov és Orlík várától északra. 1954-ben kezdték meg az építkezést, és 1961
júniusában végzik be. A 70 kilométernyi hosszú tó teljesen megváltoztatja a
vidék arculatát, és az áram, amelyet fővárosunknak ad, hatszáz bányász munkáját
takarítja meg. Az igaz, hogy fél tucatnyi falu került a nagyvíz fenekére, de
néhány ezer ember új házba költözött be.”
 |
Kastély a "tó" partján |
A kastélyt az elmúlt évtizedekben is csinosítgatták a
régi-új tulajdonosai, és évente turisták tízezrei keresik fel ezt csodás
gyöngyszemet. Számos helyisége közül a könyvtár, a Fegyverfolyosó, a Vadászterem,
a Nagy és Kis lovagtermek, a Kék szalon és a Birodalmi szalon is látogatható. A
Napóleon-házban pedig Karl Philipp zu Schwarzenberg egykori marsallnak - aki az
1813-as lipcsei „népek csatájában” a koalíciós erők főparancsnoka tisztet
töltötte be -, az ütközetet követően Napóleontól kapott tárgyait lehet
megtekinteni.