2017. november 14., kedd

2017 a barokk éve Csehországban II. – a barokk építészetről és a cseh barokkról röviden

Ahogyan azt a Csehországot idén felkeresők is megtapasztalhatták a 2017-es esztendő a barokk jegyében zajlik. Barokk kiállítások, barokk koncertek, barokk fesztiválok, barokk barokk hátán elsősorban a Cseh Turisztikai Hivatalnak köszönhetően. Az országos turisztikai szervezet ebben az évben ugyanis a barokk stílust jelölte ki, mint olyan központi témát, amely köré a legfontosabb turisztikai eseményeit, programjait felfűzi. Ezen programoknak a többsége ugyan már lezajlott, de természetesen a barokk műemlékek, maguk az építészeti és egyéb művészeti remekművek nem csupán most tekinthetők meg, barokk zene sem csak most hallgatható így érdemes többet megtudni a barokkról és azon belül is a csehországi barokkról. Mi ebben a cikkben főleg az építészetre koncentrálunk, tesszük ezt azért, mert pl. a cseh barokk zeneszerzők nevei (Brixi, Mazák, Vojta, Vodňanský, Biber, Černohorský) és művei vélhetőleg igen keveset mondanak a magyarok számára. Azt azonban mindenesetre leszögeznénk, hogy a csehországi barokk zeneművészet, szobrászat, festészet számtalan remekművel gazdagította a világot.
Egy tipikus barokk templom belső

„Barokkos túlzással” él, szokták mondani arra, aki a valósághoz képest felnagyítva ábrázol valamit (maga a barokk kifejezés is az olasz barocco szóból ered, mely nem mást jelent, mint nyakatekert okoskodást). Ez a mondás önmagában is utal a barokk stílust művelők egyik legfontosabb céljára amely nem más, mint a meghökkentés. Aki betér egy barokk templomba szinte azonnal visszahőköl a szemmel elsőre befogadhatatlan látványtól, az építészeti formák bonyolultságától, a túldíszítettségtől, az egész kép mozdulatlan mozgalmasságától. Mindeme szinte túlzásba vitt cicomázottság azonban egyáltalán nem kaotikus, láthatóan a harmónia, szépség, arányosság és tökéletesség szándékával fogant meg. Az elénk táruló kép harmonikus, de egyáltalán nem békés, inkább a feszültség, valamiféle nyugtalanság, az ellentétek küzdelméből fakadó mozgalmasság árad felénk.

Barokk házsor
A barokk, mint a XVI. század közepének szülötte, szakított a reneszánsz egy nézőpontú, felületi, statikus szemléletével, ahol az egyes alakzatok egymáshoz képest mellérendelt viszonyrendszerben helyezkednek el. A barokkban a mélység-magasság, a több nézőpontúság, az alá-fölé rendelés párosult a dinamizmussal. Mintha az az üzenet áradna felénk, hogy ember, tudd a helyed, az isteni tökéletességhez képest te magad csak egy tökéletlen, bűnös lény vagy. Vége már a reneszánsz szabadosságnak, elcsitult már a reformáció zajos morajlása, utad visszatért az ismét erejének teljében lévő dicsőséges Anyaszentegyház által kijelölt ösvényre. Nézd milyen hatalommal bír a katolikus egyház, milyen nagy a pompa: aranydíszek, márvány padló, márvány oszlopok, óriási falfestmények, „égbenyíló” freskók, monumentális építészeti megoldások, szoborcsoportok, szín-formagazdagság...s a mindent körülölelő misztikusság. Láthatod, hogy Isten, és az ő földi képviselői hatalmasak, te pedig csupán egy halandó porszem vagy, akire ha jól viseli magát esetleg várhat az e-világon túli béke és boldogság.

A prágai Szent Miklós-templom
Természetesen a barokk stílus nem kötődött kizárólag az egyházhoz, s ekkortájt nem csupán templomok, katedrálisok s más egyházi épületek születtek meg, hanem a világi építészet is szinte megszámlálhatatlan barokk építményt alkotott. A polgári házak seregei mellett egymás után sorra épültek a tekintélyes méretű, szobrokkal, szökőkutakkal, nyírt sövényekkel díszített parkokkal ellátott úri kastélyok. A kastélyokban dinamikus hatású tükörtermek, folyosószerűen elnyúló galériák, monumentális lépcsősorok, csavart oszlopok, egymás után fűzött centrális terek, díszes kovácsoltvas kerítések, kapuk. Pompa, pompa hátán. A barokk stílus Itáliában a XVII. század utolsó harmadáig dominált, de pl. a német területeken, a Habsburg birodalomban, illetve Oroszországban a XVIII. század első felében élte a fénykorát, majd lassan itt is beletorkollott a következő nagy stílusirányzatba, a klasszicizmusba.

Kilian Ignaz Dientzenhofer
A cseh barokk építészet, amely afféle „radikális barokként” külön ágát képviseli ennek a stílusnak, elsősorban három építésznek köszönhetően emelkedett Európa élvonalába, illetve hagyott hátra világörökség szintű maradandó értékeket. Christoph és fia Kilian Ignaz Dientzenhofer, valamint Giovanni Santini (csehül Jan Blažej Santini-Aichel) munkásságának említése nélkül lehetetlen lenne ma csehországi barokkról beszélni. (Santiniről bővebb cikket ITT olvashatnak.) A bajor építész dinasztiához tartozó Christoph Dientzenhofer nevéhez számos prágai épület, többek között a Břevnovi kolostortemplom, a Kaiserštejn, a Vrtbovský és más paloták, polgári házak megépítése kötődik, de a cseh vidéken is sok maradandót alkotott, pl. Szent Klára-templom (Cheb), Teplái kolostor és további számos templom. Egyes műveit, pl. a Kisoldali (Malá Straná) Szent Miklós-templom építését ő kezdte el, de a halálát követően a művet fia Kilian Ignaz fejezte be. A fiatalabb Dientzenhofer építette sok más mellett a prágai Nepomuki Szent János-templomot, a Karlovy Vary városában álló Mária Magdolna-templomot, vagy éppen a Prága Óvárosában látható Szent Miklós-templomot is.

Žďár nad Sázavou
Anélkül, hogy még egyszer részletesebben beszélnénk Jan Blažej Santiniről a cseh barokk építészet (s azon belül is a barokk gótika) kiemelkedő alakjáról, a „fény építészéről” álljon itt felsorolás szerűen néhány remekbe szabott építménye: a Žďár nad Sázavou Zöld-hegyén (Zelená Hora) álló Nepomuki Szent János-zarándoktemplom, a Kutná Hora városa mai Sedlec városrészében álló Keresztelő Szent János és Szűz Mária-temploma, bencés kolostori templom Kladruby-ban, a Plasy kolostor, Želiv temploma, a zvole-i Szent Vencel-templom és még hosszan sorolhatnánk. Az említett három meghatározó jelentőségű, a cseh földeken alkotó, de mégis Európa-szerte hírnevet szerző építész mellett természetesen még számos más szintén tehetséges mester formálta át az országot, hiszen a cseh vidéken ma is látható templomok, kápolnák túlnyomó többségükben barokk stílusban épültek.

A Mátyás kapu
Az első csehországi barokk építményt, a prágai Mátyás kaput valószínűleg Giovanni Maria Filippi itáliai építész alkotta még 1614-ben, de azt követő hosszú békehiányos időszakban (Harmincéves háború) sokáig más maradandó nem született. A korai cseh barokk épületeket többségében itáliai építészek alkották, mint pl. Giovanni Pieroni, Andrea Spezza (Wallenstein palota / Valdštejnský palác), Carlo Lurago (a Klementium újraépítése, Humprecht kastélya stb.), Francesco Carrati (Černín palota), Filiberto Lucchese, Giovanni Pietro Tencalla (Kroměříži érsekség). A talján építészeken kívül azonban számos más nemzet kiváló művészei is alkottak a mai Csehország területén, köztük kiemelhetjük a francia Jean Baptiste Mathey nevét, akinek többek között Troja kastélyát köszönhetjük.

Vranov nad Dyjí kastélya
A későbbi (magas) barokk (1690-től a 18. század közepéig) időszakában alkottak a már említett Dientzenhoferek és Santini, de rajtuk kívül feltétlenül említést kell tennünk Giovanni Battista Alliprandiról, valamint az osztrák Johann Bernhard Fischer von Erlachról. A főként osztrák földön alkotó Erlachnak köszönhetjük Vranov nad Dyjí impozáns kastélyát. Teljes mértékben lehetetlen feladat lenne felsorolni Csehország tízezernyi barokk templomát, kolostorát, kápolnáját és más épületét, nem beszélve a megannyi barokk szoborról, melyek megalkotása oly sok kiváló építész, szobrász, kőmíves, ács és más mester, valamint az utókor számára ismeretlen munkások nevéhez fűződik. A barokkot a túlzásai miatt lehet nem szeretni, lehet imádni, de az biztos, hogy a barokk épületek a mai Csehországról alkotott képünk elemi részét képezik, s hiányukban a turisták seregei sem jutnának megannyi varázslatos élményhez. A következő cikkünkben a gazdag cseh barokk örökség néhány számottevő tagját mutatjuk be röviden.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése