2017. március 21., kedd

Plumlov – Vár állott, most kőhalom...meg egy csonka kastély

Pár évvel ezelőtt egy forró nyári napon a közép-morvaországi Tovačovból elindulva, Prostějovon át bicajjal felküzdöttük magunkat Plumlov városkába, ahol Csehország egyik legfurább várrom – kastély párosa fogadott. A kis Hloučela folyó felduzzasztásával nyert Podhradský azaz magyarul Váraljai tó fölötti sziklára érve ugyanis egy olyan gazdasági épületekkel csaknem teljesen körbevett klasszikus kastélyudvar található, ahol középen egy nagyobbacska sziklatömb, míg attól vagy tíz méterre a tó fölé magasodva, három szintes, téglatest alakú kastélyépület meredezik. Első ránézésre rögtön eszünkbe jut az irodalom órákon a tanár által sokszor feltett kérdés: „vajon mire gondolt a költő?” Azaz miként is sikerült ezt a furcsa párost összehozni? Ennek jártunk utána.
Plumlov

Persze nem várjunk hatalmas rejtélyeket, hiszen egy picit is tüzetesebb vizsgálódással és belegondolással rögtön kitalálható, hogy az udvar közepén álló sziklatömbön egykor egy kisebb méretű erődítmény állhatott. És valóban, még a XIII. század elején II. Přemysl Ottokár király a Drahany felföld határán, a már említett folyó fölé, egy a királyi birtokokat örző-védő feladatokat ellátó kis váracskát emeltetett. Pontosabban ez volt sokáig a hivatalos verziója a plumlovi vár építésének, de manapság inkább azt pedzegetik, hogy a király balkézről született fia, Mikuláš kapta meg az apjától a jogot, hogy egy kis erődöt építhessen ide. Akár így, akár úgy a váracska felépült, egy torony, egy épület, pirinyó várudvar és falak, ennyi fért el a területen.


Ám a XIV. században a vár tulajdonjoga pár évenként megváltozott. 1311-ben Luxemburgi János királyhoz került, majd nagyrészt a Kravař nemesi család birtokolta, de volt egy rövid idő amikor az egész az innen igen távol élő dél-cseh Rosenbergek birtokainak részét képezte. Végül a Kravařok kihalásával a plumlovi birtokok előbb a tavat kialakító Kunštát, majd 1495-ben a neves Pernštejn család kezére jutottak. A XVI. században az eredetileg gótikus váracskát a Pernštejnek komfortosabb reneszánsz kastélyocskává igyekeztek átalakítani, ám még így sem vált a számukra túlzottan tetszetősebbé. Így nem is nagyon látogatták, az épület állaga pedig ennek megfelelően egyre romlott, majd egy tűzvész végképp megrongálta.

A kastélyudvar bejárata kívülről..
...s belülről
1599-ben egy új tulajdonos lépett a színre, a Liechtenstein hercegi család, akik ugyan helyreállították a várat és megerősítették a falakat, négy bástyát is építve, de még ezek a védelmi beruházások sem tudták visszaverni a harmincéves háborúban errefelé is portyázó svéd csapatokat. Így három éven át ők uralták a helyet, majd elvonulásuk után visszakerült a Liechtenstein családhoz. A cseh nemességgel szemben a Habsburgokat támogató katolikus család a hirtelen jött hatalmuk és pénzük mellett ekkortájt még rangjukhoz méltatlanul kevés rezidenciával, kastéllyal rendelkeztek. Így jött a gondolat, hogy Plumlov legyen az egyik fő tartózkodási helyük. Az idősebb Liechtenstein, Karl Eusebius ugyan alig hagyta el Valtice kastélyát, ám úgy vélte, hogy Plumlov a fiának, Jan Adamnak pont jó lesz. Ám az apuka és a gyerek elképzelései az új kastélyról teljesen eltértek, mely véleménykülönbség a későbbiekben a kastély sorsát meghatározó drámai fejleményekhez vezetett. A kezdeti elképzelés még arról szólt, hogy a korábbi várra emelnek egy újabb szintet, de aztán az apa azt tanácsolta a fiának, hogy egy teljesen új kastélyt építsen fel. Az új kastély grandiózus elképzelés szerint három szintig magasodó négy szárnyból állt volna, dupla szoba sorral, kívül hatalmas monolit oszlopokkal, gazdag díszítésű homlokzattal, pompa, pompa hátán.

Pompás kőfaragások
A fák mögött megbúvó kastély
1680-ban kezdetét vette az építkezés, ám egy évvel később a munkálatokat szemügyre vette az épp a mézesheteit töltő fiatalabb Liechtenstein, és apja elképzeléseivel szemben erős változtatásokat eszközölt. Az öreg herceg ezen kissé kiakadt, mert ő Morvaország legpompázatosabb kastélyát akarta megépíteni, de a gazdasági szempontokra érzékenyebb fiának nem ez volt az elképzelése. Olyannyira összetűztek, hogy Adam otthagyta Plumlovot, „csináljon az apám amit akar” felkiáltással. A munkálatok így továbbfolytatódtak egészen 1684-ig mikor is Karl Eusbius elhalálozott. A szponzor, egyben a kastély megálmodójának halálával a munkák lelassultak, részben a munkaerőhiány miatt, részben pedig azért mert az egész beruházás olyan horribilis mennyiségű pénzt emésztett volna fel, melynek kigazdálkodásához Adamnak nem volt sok kedve. Így a négy szárny közül csupán egyetlen egy épült fel, igaz az gazdagon díszítve, ám ezzel a további munkálatoknak örökre vége is szakadt. A kastély ebben a befejezetlen, torzó formájában nem volt túl kapós így lakatlan és berendezés nélküli maradt. 

A csonka kastély épülete
1801-ben a kastélyt egy vihar súlyosan megrongálta, melyről az aktuális Liechtenstein családfő tudomást szerezve annak lebontása mellett döntött, a vár megtartása mellett. Ám a helyiek éppen ellenkezőleg gondolták a helyzetet és „félreértve” az utasítást a várat 1803 és 1806 között a sziklatömbig lebontották, csak egy kis faltöredék maradt meg, míg az adminisztratív feladatok ellátására jóval alkalmasabb kastélyt helyreállították. 
A kastély, előtte a várától megfosztott sziklatömb
A XIX. század közepétől a XX. század derekáig a kastély és a gazdasági épületek helyi adóhivatal, börtön és bíróság szerepet töltötték be. A kastély a II. világháborút követően állami tulajdonba került, és ma számos kiállítás tekinthető meg benne. A kastély a maga csonkaságával is népszerű a turisták körében, hiszen csodás panorámát nyílik a folyóvölgyre és számos remek rendezvényt tartanak a sziklatömbbel színesített kastély udvarban.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése