2017. március 28., kedd

Idézet és pár kép XXXVI. - Bohumil Hrabal: Első mondatok

103 évvel ezelőtt, március 28-án született Bohumil Hrabal. A Csehország nem csak Prága netmagazinunkban már számos cikkben foglalkoztunk a cseh irodalom eme meghatározó jelentőségű, mondhatni kultikus alakjával, így aki többet szeretne tudni az életéről, munkásságáról azoknak ajánljuk régebbi írásaink olvasását. Mi most azonban nem a Mester életművének méltatásával emlékezünk meg a születésnapjáról, hanem Hrabal idézetekkel, egy-egy műve első pár mondatával. Az első mondatok gyakorta kulcsfontosságúak a könyvek-novellák-elbeszélések stb. életében. Ezekkel a mondatokkal indítja be a szerző azt a gondolat folyamot, amely végighalad az egész alkotáson, mutatja be a reá jellemző stílusát, és nem mellesleg ragadja meg az olvasó képzeletét, akik közül sokan az első mondatokat olvasva döntik el, hogy megéri-e időt szentelniük az adott műre. Nem véletlen, hogy többek között az American Book Review is összeállította a századforduló környékén a minden idők legjobb kezdőmondatainak százas listáját, amely persze nem nélkülözi az angol nyelvű irodalom túlsúlyát és az erős szubjektivitást sem.



Jelen kis cikkünkben Bohumil Hrabal egy-egy ismertebb művének első mondatát, pontosabban első mondatait idézzük, mert úgy érezzük, hogy sok esetben csupán a legelső mondat még nem elegendő annak érzékeltetéséhez, hogy milyen fontos a felütés, az adott írás kezdete. Az első pár mondat viszont már egy sokkal teljesebb képet mutat mindarról, hogy mi vár ránk. Lássuk hát az első mondatokat, amelyet olvasva sokszor könnyedén felismerhetjük magát a teljes művet is.

„JÓL FIGYELJENEK ARRA, amit most mondok. Mikor a Prága Szállóba kerültem, a főúr megfogta a bal fülemet, megcibálta és így szólt: „Te vagy itt a pikolófiú, úgyhogy jól jegyezd meg: Semmit sem láttál, semmit sem hallottál. Ismételd el.” És én elismételtem, hogy az étteremben semmit sem láttam és semmit sem hallottam. Azután a főúr a jobb fülembe akaszkodott: „De azt is jól jegyezd meg ám – mondta –, hogy mindent látnod és hallanod kell. Ismételd el.” Én meg ámulva ismételtem, hogy mindent látni és hallani fogok, így kezdtem.” (Fordította: Varga György)


Prága Szálló, pikolófiú, főúr...természetesen nem más írás kezdetét láthatjuk, mint az Őfelsége pincére voltam regényét. A második idézetünk alapján a Hrabal műveket ismerők számára még könnyebb a mű beazonosítása. Az igazság szerint itt akár tényleg elég lenne az első rövidke mondat is, de egyszerűen nem tudjuk megállni, hogy ne folytassuk még egy kicsit, hiszen minden mondata egy varázslat.

„Harmincöt éve dolgozom a papírbegyűjtőben, és ez az én love storym. Harmincöt éve préselek papírhulladékot és könyveket, harmincöt éve kenem magam Össze betűkkel, úgyhogy hasonlatos vagyok a lexikonokhoz, melyekből ez idő alatt legalább harminc mázsát préseltem össze, korsó vagyok tehát, telve eleven és holt vízzel, elég, ha egy kicsit megbillenek, és csupa szép gondolat dől belőlem, akaratom ellenére vagyok művelt, így hát voltaképpen nem is tudom, mely gondolatok a sajátjaim, és melyeket olvastam ki valahonnan, így aztán ez alatt a harmincöt év alatt Összefonódtam önmagammal és a körülöttem levő világgal, mert én, amikor olvasok, tulajdonképpen nem is olvasok, én felcsippentek egy – egy szép mondatot, és szopogatom, mint a cukorkát, mint egy kupica likőrt, addig kortyolgatom, míg a gondolat szét nem árad bennem, mint az alkohol, s addig szívódik fel bensőmben, míg már nemcsak az agyamban és a szívemben van jelen, hanem ott zakatol összes ereimben a véredények gyökeréig.” Túlságosan zajos magány (a Gyöngéd barbárok kötetben) (Fordította: Varga György)


Folytassuk a sort egy újabb alapművel, amely jó példa arra, hogy Hrabal nem túlzottan félt a rá olyannyira jellemző barokkos körmondatokkal már a kezdet kezdetén megbombázni az olvasót. Ha valaki nem ismerné fel a regényt a mondat alapján, annak itt is az idézet végén álljon a megfejtés.

"Szeretem azt a néhány percet este hét óra előtt, mikor ronggyal és összegyűrt Nemzeti Politikával tisztítom a lámpák üvegcilinderét, gyufával ledörzsölöm az égett kanócok feketéjét, visszateszem a rézsapkákat, és pontosan hét órakor bekövetkezik az a gyönyörű pillanat, mikor abbahagyják a munkát a sörgyári gépek, és a dinamó, mely az áramot nyomja mindenfelé, ahol villanykörte ég, az a dinamó csökkenteni kezdi a fordulatszámot, és ahogy gyengül az áram, gyengül a körték fénye is, a fehér fény lassanként rózsaszínbe megy át, a rózsaszínű fény pedig szürkébe, flóron és organdin szűrődik át, végül a wolframszálak piros, angolkóros gyermekujjakat mutatnak a plafonon, piros violinkulcsot.” Sörgyári capriccio (Fordította: Hap Béla)


Folytassuk néhány további első (pár) mondattal, amelyek alapján újból könnyedén megfejthetők a művek címe.

„AZ IDÉN, NEGYVENÖTBEN, a mi kisvárosunk légtere már kicsúszott a németek kezéből. A környéké meg az egész országé még inkább. A mélyrepülők úgy tönkretették a közlekedést, hogy a reggeli vonatok délben, a déliek este, az estiek éjszaka közlekedtek, úgyhogy néha megtörtént, hogy a délutáni vonat percre pontosan érkezett a menetrend szerint, de nem a délutáni vonat volt, hanem a délelőtti személy, csak éppen négy órát késett.” Szigorúan ellenőrzött vonatok (Fordította: Zádor András)

„És a férjem első könyvecskéjének a szemleíve csak nem akart megjönni, már inni sem ivott, csak éjszakánként kiabált, hogy kiugrik az ablakon, hogy a vonat elé veti magát, és így másnap, amikor szabadnapos voltam, hát felvettem azt az én parádés ruhámat, felhúztam a piros, tűsarkú cipellőmet, fogtam az esernyőt, és útnak indultam a kiadóba. És amikor aztán ott álltam az igazgató előtt és mondtam, hogy ki vagyok, az esernyőcskémmel valahová arrafelé, Liben irányába mutattam, a Gátra, a huszonnégyes számú házra, és mondom: Hát ide figyeljen, valahol ott fekszik az én kincsem, már piálni sem piál, már ahhoz sincs ereje, hogy a vonat elé vesse magát nekem, mert annak az ő híres-nevezetes könyvecskéjének a szemleíve csak nem akar megjönni. Menjen csak el megnézni, hogy kicsinálták nekem a férjemet!” Foghíjak (Fordította: V. Detre Zsuzsa)


És az első mondatos idézet csokrunk végén következzék egy aprócska mondattöredék, ugyanis az alábbi szövegrészlet a Táncórák idősebbeknek és haladóknak című Hrabal műből származik, amely lényegében egyetlen végeláthatatlan, de annál varázslatosabb körmondat:

„AHOGY magához járogatok, kisasszony, ugyanúgy a legszívesebben a gyönyörű kisasszonyok után járogattam a templomhoz, nem mintha az egyháznak óhajtottam volna hódolni, hanem mert a parókia mellett volt egy kis bolt, és abban az üzletecskében egy Altmann nevű egyén használt varrógépeket, kétrugós amerikai gramofonokat és Minimax márkájú tűzoltó-készülékeket árult, de ugyanez az Altmann mellékfoglalkozásként szép lányok toborzásával is foglalkozott a mulatók és bárok számára, és azok a kisasszonyok gyakorta ott is aludtak annál az Altmannál egy hátsó szobácskában, vagy a nyár beköszöntével a hölgyecskék sátrat vertek a kertben, és az esperes úr szívesen sétálgatott a kerítés mentén, a szépséges kisasszonyok kivittek egy gramofont, és énekeltek és cigarettáztak, és fürdőruhában napoztak, mondhatom, gyönyörű volt az, olyan, mint maga a paradicsom...” (Fordította: Hosszú Ferenc)


2 megjegyzés: