Csehország Morva-sziléziai
kerületének ötödik legnagyobb városa, a közvetlenül a
cseh-lengyel határ mellett, az azonos nevű folyó mentén fekvő
Opava, A közismert Szombathy Viktor-féle Panoráma útikönyvben
„fehér városnak” nevezett települést a XIII. században
alapították. A királyi város a történelme során meghatározó
szerepet töltött be a térség gazdasági, társadalmi és
kulturális életében. Az egykor németül Troppaunak hívott
település lakossága évszázadokon át többségben német
nemzetiségű volt, de lengyel ajkú lakosok is nagy számban éltek
itt.
 |
| Az opavai Szűz Mária-templom 1890-ben |
Sorozatunkban most Opava főterét, az alapítás óta központként működő Felső-teret (Horní náměstí) mutatjuk be. Első képünkön a tér dél-nyugati részén álló Szűz Mária-templom, préposti székesegyház épülete látható a jellegzetes aszimmetrikus tornyaival. A jobb oldali, jelenleg barokk tetejű régebbi torony 1260-ból származik, míg a csonkán maradt bal oldalit eredetileg 1420-ban húzták fel.
 |
| 1904 |
A következő, 1904-ben készült képen
az Oberringnek hívott tér nyugati része látható balra a
sziléziai gótikus stílusban emelt templom három hajós épületével
és mellette jobbra a Városi Színházzal. Ahogyan említettük
Opavában gazdag kulturális élet zajlott, s már a XVIII. század
dereka óta színházi központként tartották számon. Ezért a
város vezetése úgy döntött, hogy egy impozáns állandó
kőszínházat alapít. A Sziléziai Nemzeti Színház épületét
Eduard Kusche, bécsi építész tervei alapján 1804-ben építették
és az első előadásra 1805 októberében került sor.
 |
| 1911 |
Az 1911-ben készített képen
látszólag ugyanazt az épületpárost látjuk mégis, ha
tüzetesebben megvizsgáljuk a felvételt a színház esetében
néhány számottevő változást figyelhetünk meg. Az épületről
hiányzik a tető és az óra is feljebb „csúszott”. Ennek a
módosult képnek az oka egy kisebb tűzvész, amelynek a színház
épület 1909-ben esett áldozatul. Az építmény azonban nem sérült
meg komolyabban és helyreállítási munkálatokat (ha nem is teljes
mértékben) még ugyanabban az évben elvégezték.
 |
| 1915 |
Az 1915-ös képeslapon a tér másik,
keleti vége látható annak meghatározó elemével a Hláska-val. A
60 méter magas kilátótorony és toronyház története
egybefonódott a város történelmével. Egykoron a szorgos őrszemek
innen figyelték a város felé közelítő ellenséges csapatokat,
Opava első kereskedelmi központja, raktárépülete volt, később
a rajta elhelyezett város órája mutatta a lakosoknak az időt, és
persze szemtanúja volt oly sok vidám és tragikus eseménynek. Az
utolsó teljes átépítésére 1902-1903 között került sor. Ma a
toronyból csodálatos panoráma nyílik a városra, és az épületben
állandó történelmi kiállítást is megtekinthetünk.
 |
| 1928 |
Az 1928-ban készült fotón ugyancsak
a toronyház látható, de a lényeg a kép két szélen látható. A
teret ekkortájt még jellemzően két-három emeletes jobbára
barokk lakó- és kereskedő házak szegélyezték, és itt állt a
Régi Városháza épülete is. Ezt a ma már nem látható házat
1580-ban egy helyi mészáros építette, és tőle vásárolta meg a
város vezetése. Itt működtek a központi hivatalok, helyet adott
a Sziléziai Kereskedelmi Kamarának, városi kincstárnak, banknak
és két börtöncellának is.
 |
| 1934 |
Az 1934-ben készült kép jól tükrözi
Opava nyüzsgő életét, de mindössze négy évvel később a békés
polgári életnek vége lett. 1938-ban, a Müncheni
egyezményt követően szinte a teljes morva-sziléziai vidéket a
Német Birodalomhoz csatolták. A fejlett ipar és bányászat
stratégiai fontosságúvá tette a térséget a II. Világháború
folyamán, és Opava is kulcsszerepet játszott a hadiipari
termelésben. Ezért nem csoda, hogy 1945-ben az Opava-Ostrava
vonalában a német csapatok a végsőkig próbálták az
előrenyomuló szovjet csapatokat megállítani. Ez a reménytelen
próbálkozás csupán egy dologhoz vezetett, mégpedig a hatalmas
pusztításhoz.
 |
| 1945 |
Ahogyan az a fenti
képeken is látszik 1945 április végére az Opava belvárosában
zajló ádáz harcok csak puszta romokat hagytak maguk után. A
Felső-tér polgári házainak, üzleteinek többsége is, a Régi
Városháza épületével, az egykori hercegi pénzverdével együtt
teljesen megsemmisült, de szerencsére néhány kiemelt műemlékek
még menthető állapotban marad fenn.
 |
| 1949 |
Az 1949-es fotón a
Várostorony épület csaknem magányosan áll, a teret szegélyező
házak javát a romeltakarítás során eltávolították. A
szocialista-kommunista időszakban a teret Május 1.-re keresztelték,
és csak a rendszerváltás követően nyerte vissza a Felső-tér
nevét. Opava kiérdemelte a cikkünk elején már leírt “fehér
város” jelzőt, mivel itt a közeli “fekete” Ostravával
ellentétben nem a fekete füstöt eregető nehézipar és
kőszénbányászat vetette meg magát, hanem a jóval kevésbé lég-
és zajszennyező könnyűipar, gyógyszergyártás és
élelmiszeripar.
 |
| 1960 |
A háborút követően
a helyzet csak lassacskán rendeződött, az 1960-ban készült fotón
a színház épülete is még csak a részlegesen helyreállított
állapotában erőteljesen szocialista stílusú képet mutat.
Ugyanakkor szerencsére az épület belseje sokkal jobb állapotban
maradt fenn.
 |
| Opava főtere ma |
A 60-as években a tér
egyik oldalára hat emeletes panelházat húztak fel, míg a másikra
egy nem túlságosan szép bevásárló központot, a Slezanka-t
emeltek. Ez látható az utolsó, napjainkban készült fénykép
felvételen is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése