2015. december 4., péntek

210 éve vívták az Austerlitzi csatát II. – Az ütközet és utóélete

Folytatjuk az Austerlitzi csatát bemutató cikkünket. Ahogyan arról már szóltunk, a német-római császár és az orosz cár egyesített, de nem éppen összhangban irányított csapatai megkezdték a francia csapatok jobb szárnyának támadását. Napóleon, a francia császár, mint egy sakkmester rögtön reagált a várt támadásra, és az ellenfelei meglepetésére a seregei egy részét, Soult marsall vezetésével nem a megtámadottak felmentésére, hanem egyenesen a szövetségesek középhadaira küldte. 
Napóleon Austerlitznél

A központi haderő a harcoló csapatok támogatása érdekében véghezvitt átcsoportosítások miatt folyamatosan meggyengült, és a hiányt nem pótolták a tartalékból. A váratlan támadással áttörtek az ellenséges „falon”, kettészakították a Kutuzov által irányított haderőt és felűzték őket a pratzeni magaslatra. A magaslaton sem sikerült az orosz-osztrák csapatoknak rendeződniük, így azt a hatalmas francia nyomásra kénytelenek voltak feladni. A legenda szerint a francia katonák a támadás előtt háromszoros szeszadagot kaptak, ami szépen megemelte a harci kedvüket.
Az ütközet
Az időközben felkelő nap fényében elég sokkoló lehetett látni a bőszen rohamozó francia haderőt. Előbb általános visszavonulás, majd pánikszerű menekülés vette kezdetét. A pratzeni események hírére a francia jobb szárnyat már csaknem sikeresen felmorzsoló osztrák csapatok, nem sokkal a céljuk elérése előtt szintén felvették a nyúlcipőt. Több ezren a befagyott Satchan-tavon át próbáltak menekülni, de a franciák Napóleon parancsára ágyúval kezdték a jeget lőni. Az ágyútűz feltörte a jeget, katonák ezrei fulladtak a fagyos vízbe. Az egykori tavat már régen felszámolták, helyén ma szántóföldek találhatók.
Csata a festményen
Ádáz csata zajlott a francia balszárnyon is, amelyet hiába próbálták megtörni a szövetségesek. Az ütközet ugyan már a kora délutáni órákra teljesen befejeződött, de ez alatt a pár óra alatt mindkét fél, kivált a vesztes oldal óriási csapást szenvedett. A napóleoni hadsereg halottainak és sebesültjeinek száma is meghaladta a 8 ezret, az osztrák-orosz csapatoknál azonban több mint 15 ezer ember esett el, 12 ezer katona esett fogságba, és 180 ágyút hagytak hátra az ellenfélnek. A két székely gyalogezred kétharmada veszett el (kb. 1700 fő), és az itt harcoló huszárcsapataink is jelentős veszteséget szenvedtek.
Az ütközet egyik újrajátszása
Ez a sokkoló vereség már túl sok volt a csata végkimenetelét ekkortájt Austerlitzben kiváró osztrák és orosz császárnak. Napóleon nem kis magabiztossággal kijelentette, hogy „ezt a csatát akkor is megnyertem volna, ha huszonötezer emberrel kevesebb katonám van.” Két nappal később, december 4-én itt a mai Slavkov u Brna kastélyában megkötötték a szövetségesek számára több mint előnytelen végkimenetelt jelentő fegyverszünetet, amely később a Pozsonyban (Pressburg) lezajlott béketárgyalással folytatódott. Az osztrák-orosz koalíció felbomlott, Ausztria elveszítette területeinek egy részét, Ferenc lemondott a császári címről, Napóleon pedig ezzel nem csak a legnagyobb győzelmét könyvelhette el, de egyenesen a legyőzhetetlenség mítosza is köré szövődött. Az osztrák befolyás megszűnésével a több mint 800 éve fennálló Német-római Birodalom története is véget ért, helyén különböző csatlósállamok jöttek létre végképp átformálva Európa térképét.
Az emlékmű
A csata századik évfordulóján a megbékélés szellemében közös emlékművet és csontkamrát (osszárium) építettek. Az egykor egymás ellen küzdő hadfelek 1910-12 között a Josef Fanta prágai építész tervezte Béke Síremléket állították fel, nem is sejtve, hogy alig pár év elteltével részvételükkel egy minden eddiginél hatalmasabb háború veszi kezdetét.

Az egykori pratzeni magaslaton, a mai Pracký kopecen 2005-ben állították fel a három császár új emlékművét. Az emlékmű hat méter átmérőjű, körben három különböző színű gránitból álló, 3,5 méter magas oszlop található. Az egyes gránitoszlopok színükben, anyagukban, származásukban különböznek egymástól, és az ütközetben résztvevő császárokra utalnak. Napóleon császár: francia, szürkésfehér, II. Ferenc császár: német, sötétszürke, I. Sándor cár: orosz barna gránit). 2006-ban és 2011-ben a magyar áldozatok emlékére két kopjafát is állítottak Telnice-ben, az egykori csatatér szélén.

Idén a csata évfordulóját követő hétvégén várhatóan mintegy 2000 korhű jelmezbe öltözött „katona”, 120 lóval és 20 ágyúval játsszák el az egykori ütközetet a Tvarožná falu melletti Santon-hegy oldalában. A két hadseregben a cseheken kívül részt vesznek a magyar, német, angol, ukrán, fehérorosz és francia hagyományőrzők is. A másfél órás emlékcsata mellett természetesen számos kísérő program is zajlik, így érdemes mindenkinek felkeresnie Slavkov u Brna-t vagy a környező településeket.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése