2015. november 3., kedd

Idézet és pár kép XXX. - Josef Lada: Švejk a derék katona kalandjai képekben

Josef Lada, a híres cseh festő, karikaturista és még hosszan sorolhatnák mennyi más területen kiváló művész hazánkban elsősorban Jaroslav Hašek könyveinek illusztrátoraként, a közkedvelt Švejk figurájának képi megjelenítéséről ismert. Lada a „derék katona” kalandjait bemutató könyv négy kiadásához csaknem ezer rajzot készített, amelyekből könnyedén válogathatott az adott szerkesztő. A teljes rajzsorozatnak azonban csak részletei fértek bele az egyes kiadásokba, ami Ladában komoly hiányérzetet keltett. Ezért az 1950-es években Hašek szövegének feldolgozásával elkészítette az eredeti regény átírt változatát, egy igazi képregény könyvet, amely összesen 537 db illusztrációval jelent meg. A könyv Josef Lada: „ Švejk a derék katona kalandjai képekben” címmel előbb a Helikon, majd a Ciceró Könyvkiadó gondozásában jelent meg magyarul. A művet lehet folyamatosan is olvasni, de érdemes akár csak belelapozni, és a mulatságos rajzokhoz tartozó szövegrészt hozzáböngészni. Ez utóbbi technika persze elsősorban azok számára kedvező, akik már jól ismerik és szeretik az eredeti művet. Mi most három képet és szövegrészletet mutatunk be olvasóinknak a műből.


Švejkre épp rátört a reumája, amikor felszólítást kapott: jelentkezzék orvosi vizsgálatra. Vásárolt hát egy kis újoncbokrétát és egy kokárdás katonasapkát. Rokkantszéket kölcsönzött, ebben tolta végig őt az elkínzott arcú Müllerné Prága utcáin a sorozóbizottság elébe. Švejk a mankójával hadonászva ezt harsogta: „Fel Belgrádra!”
Sokaság kísérte őket, a rendőrök sorra tisztelegtek. A Krakkói utca sarkán egy hebehurgya ifjoncegyletest, aki „Le a szerbekkel!-t” rikkantott oda Švejknek, elagyabugyálták.”


És Švejk vígan kortyolgatott tovább. Odatelepedett hozzá egy magyar katona, kotorászni kezdett a szakadozott bukszájában, aztán megkérdezte Švejket, beszél-e magyarul.
- Cseh vagyok, bajtárs - válaszolta Švejk. - De attól még ihatsz velem, hát nem igaz?
A magyar katona erre megint mondott valamit, amit Švejk nem értett.
- Sebaj – mondta Švejk bátorítólag. - Igyál csak, az itt a lényeg! Igyál magyar testvér, na! - Ittak hát jókedvűen, és észre se vették, hogy közben egyik vonat a másik után indul
České Budějovice állomása felé. Akkor Švejk háta mögött hirtelen fenyegető hang harsant: A papírjait, vasi tókument! Látok, itt ül maga, iszik, nem utaz tovább...”


Valamennyi jelenlévő dermedten bámult Švejkre. Ő meg a legnagyobb részletességgel beszámolt a történtekről. Még azt sem felejtette el megemlíteni, hogy a tóparti töltésen, ahonnét a balvégzet elindult, nefelejcsek nyíltak. Hanem ahogy a tatár nevekhez ért, és mindenféle Hallimulabalimejt és Valivolavalivejt mondott, Lukáš főhadnagy már nem bírta tovább, s így szólt: - Hogy szét ne rúgjam a fenekét, vadbarom! - Ám Švejk a maga következetes módján folytatta az elbeszélést.
A rögtönítélő bíróság leírása során nem mulasztotta el megjegyezni, hogy a tábornok a bal szemére bandzsított, az őrnagynak pedig kék szeme volt. Zimmermann százados ekkor hozzávágott egy csészét.”


Josef Lada: Švejk a derék katona kalandjai képekben, 2003. Ciceró Könyvkiadó, Szombathely. Fordította: Tandori Dezső

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése