2015. június 10., szerda

Akkor és most 30. - Vidnava

Ahogyan azt már sokszor megállapítottuk, a határvidékek szinte valamennyi országban mondhatni különálló életet élnek. Csehországban a határvidék túlnyomó része szudétanémet terület volt, ahol a többségi lakosok kitelepítését követően szinte újra kellett kezdeni az életet. Számos helyen ez könnyebben működött, de akadtak olyan vidékek (sajnos jelentős számban), ahol a település újranépesítése, a korábbi gazdasági élet megújítása nem, vagy csak évtizedekkel később sikerült.
Vidnava, 1916
Morvaország Olomouci kerületének északi részén, a cseh-lengyel határ mentén fekvő falvak-városkák az utóbbi hátrányos helyzetűek közé sorolhatók. Egy jellemző példa közöttük Vidnava, az a csodás városka, ahol az utcákon járva még a mai napig is érezhető, hogy itt az 1940-es évek végén egyszerre megállt az idő, és az óramutató azóta is csak lassabban halad előre. Csodás régi kapualjak, félig lefestett egykori falfeliratok, impozáns de hosszú évtizedek óta fel nem újított polgári házak, az egykori fényesebb múlt megmaradt tanúbizonyságai. Akkor és most sorozatunk mostani részében ide kalauzoljuk el olvasóinkat régi képeslapok, fényképek és mai felvételek segítségével.
Kisvárosi kastély
Vidnava település kedvező fekvése miatt hosszú történelmi múltra tekinthet vissza, hiszen már 1291-ben említést tettek létezéséről, mint a térség fontos kézműves és adminisztratív központja. Nevét a Widna/Vidnávka folyójáról kapta. A XIV. században német telepesek érkeztek a vidékre, és a település neve is német, Weidenau lett. Mivel a Jeseník hegységtől északra helyezkedik el, ezért jóval inkább összekapcsolódott a gazdasági-társadalmi élete a mai Lengyelországhoz tartozó területekkel. A huszita harcok alatt a felkelő csapatok gyakorlatilag porrá zúzták a települést, és ezt a csapást egészen a XVI. századig nem is heverte ki. Az 1500-as években hosszabb ideig ugyan újra virágzásnak indult, de a néhány tűzvész, a pár járvány, majd a harmincéves háború során a többször is átvonuló svéd csapatok megint csak holtakat és romokat hagytak maguk után. Vidnava a későbbiekben sem lelte meg a nyugalmát. A Sziléziáért vívott harcok végét jelentő békeszerződés következtében a határon túlra került, így a település a XVIII. század végén gyakorlatilag elszigetelődött. Jóformán teljesen megszűntek az addig virágzó kapcsolatai a tőle keletre fekvő falvakkal, városokkal. Ennek ellenére a település tartotta magát, vasút épült ki, kaolint bányásztak, ipar települt be, így ha lassan is, de fokról fokra fejlődött. De ennyit a száraz történetmesélésről, most lássunk néhány képet is.
1900
Az 1900-ból származó képeslapon jól látszik, hogy a városka a római katolikus egyház szoros befolyása alatt, vele szerves együttműködésben élt. A bal felső sarokban látható a wroclawi püspök által 1899-ben alapított Papi Szeminárium, középen a német nyelvű Gimnázium, jobbra az említett tanintézmény saját Assisi Szent Ferenc-templomával, valamint lent a papi nyugdíjas otthon.
1906
Az 1906-os levelezőlapon Vidnava főtere, a Ringplatz figyelhető meg. A barokk, klasszicista és empire stílusban épült házakkal szegélyezett tér jobb szélén a Városháza épülete áll, míg balra a tértől egy kicsit hátrább az eredetileg XIII. századi gótikus alapokon nyugvó Szent Katalin-templom látható. A templom előtt a XVIII. század végéről származó szobrok – Nepomuki Szent János, Szűz Mária, Szent Flórián – helyezkednek el.
1908
Az 1908-ban készült felvételen egy szép panorámát láthatunk a városkáról, bal oldalt a Szeminárium épületegyüttesével, ahol annak fénykorában nem kevesebb mint 370 papnövendék élt és tanult.
1924
Az 1924-es képen újból a tér tekinthető meg, de ezúttal egy másik, északi vége látható. Az épületek nagy része ma is áll.
1940
Az 1940-ben készült fotó már Vidnava háborús éveiben készült. A felvételen szinte még idillikus a látvány, de ebben az évben a papi szeminárium már bezárt, a Szudétavidéket megszálló német csapatok vették át a város, és persze az épület irányítását, amelyet a későbbiekben tiszti börtönné és koncentrációs táborrá alakítottak át. Előbb lengyel, majd francia, angol és szovjet foglyokat szállítottak ide. A sebesült katonák gondozása érdekében katonai kórház épületet és gyógyszertárat is építettek hozzá. 1945 legelején néhány brit katona megpróbált megszökni, de elfogták őket és hat katonát fejbe lőttek.
1940
A szintén 1940-ben készített fotón a városka legnevezetesebb épülete a XVI. század közepéről származó reneszánsz kastély látható, amelynek kertjét teljesen fal vette körül. Ennek egy szakasza ma is áll, egy gótikus, szamár hátat formáló portállal.
1942
Az 1942-ből származó fénykép jól mutatja, hogy a többségében német nemzetiségű lakosság számottevő része kit-mit is támogatott. De ez korántsem volt igaz mindenkire. Pár évvel később a kollektív büntetés részeként kitelepítésre került számos békepárti professzor és neves szemináriumi tanár is.
1969
Az 1969-es fotón újból a főtér (Mírové, azaz Béke), az 1867-ben épült Városházával látható.
Az egykori szemináriumi épület
A fenti fotó az egykori szemináriumi épületet mutatja a mai, erősen lepusztult állapotában. A II. Világháború után, a kommunista hatalomátvételt és a lakosság változást követően a Szeminárium, mint oktatási egység bezárt. Egy darabig raktár volt, majd egészen 1997-ig mint gyermek szanatórium üzemelt. Ezt követően azonban már végleg lakó nélkül maradt, állaga folyamatosan leromlott. Mostanában gyúlt csak valami halvány fénysugár, ami a sorsának jobbra fordulásával kecsegtet, de még semmi sem biztos, az sem kizárt, hogy állami börtön lesz belőle. És végezetül tekintsünk meg még néhány mai képet Vidnava város nevezetességeiről.
Szent Katalin-templom
Városháza


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése