2015. március 12., csütörtök

Landštejn vára

Gőzerővel közeledik a tavasz, amikor nem csupán az első virágok nyílnak de a télen többségükben zárva tartó csehországi várak, kastélyok ajtajai is újból kitárulnak előttünk. Ideje meglátogatnunk egy impozáns dél-csehországi várat – várromocskát, amely az ún. Cseh Kanada természeti park erdőkben gazdag területén áll az osztrák határtól alig pár kilométerre. Ez Landštejn, azaz német nevén Landstein vára.
Vár az erdők rejtekében
A vár története nem éppen a közelmúltban kezdődött el. 1222-ben, amikor Vladislav morva őrgróf elhalálozott az itteni térség fölötti adminisztratív jogokat I. Přemysl Ottokár cseh király vette át. A határvidék megerősítése érdekében úgy döntött, hogy egy védvárat emeltet itt, amely részben a fontos, és nagy bevételt jelentő kereskedelmi útvonalakat őrzi, másrészt a határt is biztosítja. A XIII. században a Rosenberg család ősei, a Vítkovciak egyik ága (IV. Vítek és utódai) vette tulajdonba a környező területeket. A Vítkovciak - melynek történetéről egy korábbi cikkünkben olvashattak – ezen, Landštejn ága is gyors karriert futott be, és csakhamar a királyság egyik leghatalmasabb családja lett. Vílém vezetése alatt a család birtokai kiterjedtek számos más településre (Třeboň, Lomnice, Nové Hrady, Hluboká, Bystřice, Trhové Sviny, Lutová és Borovany). A politikai ambíciói miatt konfliktusba keveredett Luxemburgi János királlyal, aki olyannyira felbőszült, hogy csapatokat is küldött ellene. Azonban Vilém a nagybátyja, Petr Rožmberk támogatásával visszaverte a királyi erőket, majd 1318-ban békét kötve az uralkodóval különleges jogokhoz is jutott. IV. Károly király pedig már kifejezetten megbízott Vilémben és számos diplomáciai feladattal is megbízta, cserében Prága várgrófja címet adományozva neki.
A vár alaprajza
A Landštejn alatt húzódó, bőséges javakat biztosító kereskedelmi útvonalat a szintén rokon Hradeci urak hamar megirigyelték és folyamatosan próbálták a maguk javára módosítani. Szerették volna elérni, hogy ez Bystřicén át ne Landštejn, hanem (Jindřichův) Hradec felé vezessen így ők szedhessék be az adókat. Ugyan olykor még a király is beavatkozott a hosszú ideig tartó viszályba, de az egyre fokozódó feszültség a végén mégis nyílt háborúskodáshoz vezetett. 1356 áprilisában Jindřich halálosan megsebesítette Vilémet, és ezzel a Landštejni urak és magának Landštejn várának a legdicsőbb korszaka véget is ért.
A két torony
1381-ben IV. Vencel király az osztrák származású, de már jó ideje cseh földeken élő krájeki Konrád Krajířnak adományozta a birtokokat. A huszita háborúk alatt a család egyik tagja Leopold, Zsigmond királyt segítve harcolt Jan Žižka huszita hadvezér ellen, de mondhatni igencsak pórul járt. Žižka csapatai elfoglalták és porrá égették a bystřicei kastélyt, egy időre elfoglalták Landštejnt is, ráadásul elrabolták a feleségét és gyermekeit is. Leopold fia ugyan már a huszitizmus felé fordult, de sohasem kötött velük igazi szövetséget. A Krajíř-ház a háborúkat követően az addig elsősorban védelmi célokat szolgáló Landštejn várában a kényelmesebb itt tartózkodást szolgáló reneszánsz háromszintes palota épületet építettek, de emellett megerősítették a falakat is, bástyákat építve hozzá. A korábbi várkapu helyett ekkor alakították ki a ma is használatos újat.
Az egyik bástya
1579-ben azonban a család utolsó megmaradt írmagja, Anna úrnő eladta a birtokait Stefan von Einzig osztrák kamarásnak, aki azonban hamar túladott rajta. A folyton változó tulajdonosok mellett további fejlesztések nem történtek, a várat inkább csak egy kevésbé fontos urasági lakhelyként használták. 1771-ben újabb drámai esemény történt. A legmagasabb vártornyot villámcsapás érte , az általa okozott tűz pedig a vár teljes lakórészét megsemmisítette. Senki sem kívánta az épületet helyreállítani, és az elhagyatott vár köveinek, fáinak egy részét mint kiváló építőanyagot lassacskán elhordták a környező településekre.
A palota egy falrésze
Az immáron csak várrom utolsó tulajdonosa 1923 és 1945 között Sternbach osztrák gróf, aki csak mint afféle turisztikai célpontot használta ezen birtokát. A II. világháborút követően a várrom állami tulajdonba került, de se pénz, se akarat nem volt a helyreállításra. 1972-ben azonban merő önkéntes alapon nekiálltak az emberek a várfalak újjáépítéséhez, amelyet később nagyobb léptékű állami rekonstrukció követett. 1990-ben végül megnyitották a közönség előtt a várat.
Várárok - udvar
Maga a vár a későbbi átépítése ellenére is egyike Csehország három fennmaradt román kori várainak. A vár szívét jelentő, magasabb, déli torony felső részét mára kilátóvá alakították, ahonnan csodálatos panoráma nyílik a Cseh Kanada vidékére. A vár kisebb, északi tornya mellett található egy kis kápolna, csodás freskó maradványokkal. A két torony közé építették anno a palota épületet, a magas, vastag falak és az épületek között pedig tágas udvar fekszik.
Kilátás a toronyból a vár bejáratra
Az idelátogató turisták egy remek kis kiállítás megtekintése keretében megismerkedhetnek a hely történetével, a régészeti leletekkel, középkori fegyverekkel. A vár impozáns méretű falai még a híres német költőt, Friedrich von Schillert is megihlették.
A vár felülnézetből

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése