Ki- és bevándorlás: múlt és jelen a cseh földeken

A körülöttünk zajló világpolitikai eseményeknek, a nem is oly távoli háborús, vagy politikai–társadalmi szempontból neurotikus helyszíneken zajló tragikus történéseknek köszönhetően ismét menekültek tíz- vagy éppen százezreire készülhet fel Európa, s benne hazánk mellett a Cseh Köztársaság is. A cseh földek hosszú idő után váltak ismét kívánatos bevándorlási célterületté. Ennek okán érdemes áttekinteni az itt lezajlott főbb emigrációs és immigrációs történéseket, hiszen részben ezeknek köszönhetően lakják ma az országot azok, akik.

Tüntetés az etikus bevándorlási politikáért
A Cseh Királyság első, az ország életét, gazdasági fejlődését alapjaiban meghatározó bevándorlási hullámára a XIII. - XIV. században került sor, amikor a német földekről emberek százezreit hívták be az országba. Az erőgazdálkodáshoz, bányászathoz jól értő német telepesek elsősorban a Cseh-medence peremhegységeire, a cseh-morva-sziléziai határvidékekre költöztek be. Tömeges letelepedésüket követően évszázadokon át szinte teljes mértékben megőrizték nemzetiségi hovatartozásukat, nem olvadtak be a lokálisan az amúgy is többnyire kisebbségben levő cseh népességbe. Ez később, közel 600 év elteltével vezetett tragikus következményekhez.

Irány Amerika
A XV.-XVIII. században kiugróan magas be-, vagy kivándorlás nem történt. A háborús időszakok alatt (huszita háborúk, harmincéves háború) és azt követően természetesen felerősödött a migráció (előbb a ki-, majd a betelepülés), ám Magyarországgal ellentétben a cseh földeket nem érte el a török veszedelem. Ennek köszönhetően elmaradt a valóban tömeges mértékű népességcsökkenés, menekülés, illetve a későbbi betelepülés. Ez a stabilitás azonban a XIX. század közepére eltűnt. 1850 és 1914 között a mai Cseh Köztársaság területéről közel 1,6 millió ember távozott, elsősorban a jobb élet keresésének reményében. A zömében jól képzett mezőgazdasági és ipari munkások/kézművesek főként az Egyesült Államokat, Kanadát és Argentínát választották új lakhelyüknek, de sokan közülük osztrák, magyar, dél-szláv területekre költöztek. A kivándorlási folyamat az első Csehszlovák Köztársaság kikiáltása után sem szűnt meg, sőt a 20-as években érte el a csúcspontját. Ugyan közel 40 ezren tértek vissza Ausztriából és mintegy 100 ezren az USA-ból, de a 30-as évek gazdasági válsága továbbra is az emigrációs folyamatokat erősítette.
A többségében szudétanémetek lakta területek 1939-ben
A cseh földeken több száz éve élő szudétanémet lakosság is már annyira a hazájának érezte a lakóhelyét, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása után sem merült fel bennük a költözés szándéka, így a részarányuk továbbra is a 30% körül mozgott. Azonban a II. világháborút követően a becslések szerint mintegy 2,82 millió német vált nemkívánatossá az országban és többségüket Németországba és Ausztriába telepítették ki. A helyüket csak részben tudták betölteni a más kommunista vagy legalábbis szovjet befolyásoltság alatt álló országból (pl. Kuba, Mongólia, Lengyelország, Vietnam, Angola) érkező, többnyire nem állandó letelepedésre, hanem csak szakmai tapasztalatszerzésre vagy iskolai oktatásra vágyó emberek. Mindez a 70-es években komoly munkaerőhiányhoz vezetett. Említésre méltó számban érkeztek a polgárháború elől menekülő görögök is, akik elsősorban az észak-morva területeken telepedtek le. A korábbi német lakosok helyére közel 20 ezren érkeztek Bulgáriából, de sok szlovák, vagy szlovákiai roma is áttelepítésre került. A felvidéki magyarok sokaságát is megpróbálták a cseh területekre áttelepíteni, de szinte valamennyien visszatértek eredeti lakóhelyükre.
A szudétanémetek kitelepítése
A kommunista érában, 1950-től 1989-ig is a részben gazdasági, részben politikai menekültek voltak többségében. Ugyan a súlyos bűncselekménynek ítélt disszidálás együtt járt a családi kapcsolatok szinte teljes megszűnésével, a szülőföldről való „örökös” kitiltással, a családi vagyon elkobzásával és a rokonok – ismerősök hivatalos szervek általi inzultálásával mégis több mint 550 ezer cseh szánta el magát erre a kétségkívül nehéz lépésre. A kommunista rezsim bukásával azonban számukra újra megnyílt a lehetőség a demokratizálódó országba való visszatérésre, és ezzel sokan éltek is. Főként azok, akik vissza is kaphatták a korábban elkobzott tulajdonaikat.
A prágai Roma Büszkeség napja 2014-ben
Az 1990-es évek közepén, majd a 2000-es években is, a hazánkhoz hasonlóan elhibázott romapolitikának „köszönhetően” részben társadalmi, részben gazdasági szempontból hátrányban élő cigányok ezrei keresték a jobb életkörülményeiket az akkor még befogadó Kanadában, illetve az Egyesült Királyság területén. Ez a bevándorlás tömegessége miatt Kanada esetében egészen az egyoldalú vízumkényszer bevezetéséig vezetett, amelyet csak sok évvel később szüntettek meg. Ettől eltekintve az elmúlt 25 évben a Cseh Köztársaság inkább vonzza a munkára, jobb megélhetésre vágyó embereket, minthogy távozásra serkentené.
Fő bevándorlási forrás országok 2011-ben
A már évtizedes bevándorlási folyamatot a közelmúlt gazdasági válsága csak lelassítani tudta, de megszüntetni nem. 2012-ben már több mint 430 ezer, az országban legálisan tartózkodó külföldi állampolgárt tartottak számon. A legtöbben szlovák állampolgárok, és őket követik sorrendben az ukrán, lengyel, vietnami, orosz, román és német nemzetiségűek. A magyarok 6-7 ezer fővel képviseltetik magukat. A külföldiek közel 40%-a él a cseh fővárosban, illetve annak környékén, de jelentős a számuk a Karlovy Vary térségben, Brno-ban, illetve Mladá Boleslav ipari vidékén is. Közel 50%-uk fiatal, 20 és 39 év közötti, közel 60%-uk férfi. Az illegálisan Csehországban tartózkodókra vonatkozólag csak becslések vannak, számuk növekszik, de egyelőre még nem jelentős. 2014-ben 4822 emberről derítették ki, hogy nem jogszerűen tartózkodik az országban. A legtöbb illegális menekült Ukrajnából, Kuvaitból, Oroszországból és Szíriából érkezett. A bevándorolt külföldiek közül csak elenyésző számban fordulnak elő olyanok, akik érdemben igazolni tudják, hogy politikai, etnikai vagy vallási üldöztetés miatt kívánnak menedéket kérni.
Kínai étterem Csehországban
Csehország kétségtelen csábereje azonban nem csupán pozitív hatással járhat. Ugyan Csehországban egyelőre még „csak” a romák, nem romák között beszélhetünk számottevő és időnként erőszakba is torkolló feszültségről, de egy esetleges újabb gazdasági válság, a nemzetközi terrorizmus terjedése akár a csehek és a bevándorlók közötti viszonyt is megronthatja. Ezért egész Európa, és benne a Cseh Köztársaság egyik nagy megválaszolandó kérdése, hogy milyen mértékig lehet és szükséges befogadni a más országból érkező embereket, mi az a határ, amíg pozitív hatással bírnak a társadalomra és a gazdaságra, és mikortól számítva okoznak kezelhetetlen problémát.
Az első iszlámellenes tüntetés Csehországban

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése