2014. november 8., szombat

Idézet és pár kép XXII. - Patrik Ouředník: A huszonnégyes év

Az 1968-as Prágai tavaszt követő „normalizációs” időszakban, a cseh(szlovák) reform mozgalmak leverésétől, a kommunizmus újbóli megerősödésétől kezdve egészen az 1989-es bársonyos forradalomig számos cseh író, költő döntött úgy, hogy elmenekül Csehszlovákiából és emigránsként más országokban keresi a boldogulást. A nyugatra távozott írók között volt Milan Kundera, Josef Škvorecký, Arnošt Lustig mellett Patrik Ouředník is.
Patrik Ouředník
Ouředník 1984-ben, 27 éves korában Franciaországot választotta új hazájának, ahol kezdetben fordítási munkákat végzett - többek között neki köszönhető, hogy Boris Vian, vagy Samuel Beckett számos műve is olvasható cseh nyelven - majd maga is el kezdett publikálni. Munkássága során számtalan irodalmi műfajt (esszé, regény, vers stb.) próbált ki, sőt ahogyan azt a nagy sikerű Europeana című alkotásában is láthatjuk a művei gyakorta teljesen rendhagyóak, vagy éppen meghökkentőek.

Az Idézet és pár kép sorozatunkban most Patrik Ouředník “A huszonnégyes év” című alkotásából idézünk, amely mű a memoir irodalom egy sajátságos, Joe Brainard-i kottát követő változata. A valós alapokon nyugvó személyes-kollektív visszaemlékezés minden mondata így kezdődik: “Emlékszem...”. Ezen rövidke szót követően izgalmas, groteszk, vicces emlékszilánkok mutatják be hűen az 1968 és 1989 közötti konszolidált – normalizált Csehszlovákia hétköznapjait. Most következzék néhány idézet:

Emlékszem, hogy '69 nyarán a vakáció idején apám azt fontolgatta, hogy maradjunk-e Franciaországban. Emlékszem, hogy bennünket, gyerekeket is megkérdezett, mit gondolunk a dologról, s hogy a kérdése felháborodást váltott ki belőlem. Emlékszem, hogy két évvel idősebb nővérem ezt mondta: “Miért mennénk mi? Menjenek el az oroszok!”

“I/16 Emlékszem, hogy a Szovjetunió elleni további hokimeccsek egyikét egy svájci stadionban játszották (1972-ben?), amely tele volt cseh emigránsokkal, akik azt skandálták, hogy “Iván, eredj haza!”. Emlékszem, hogy a televízió és a rádió is elnémította a közvetítést, s ezután csak az élettelen, kissé zúgó hangot lehetett hallani a stúdióból, amely a mérkőzés hátralevő részét kommentálta.”

“VII/4 Emlékszem, hogy amikor barátimmal a Vencel tér egyik járdáján ültünk, rendőrök jöttek oda hozzánk, igazoltattak bennünket, és arra kényszerítettek, hogy álljunk fel.

VII/5 Emlékszem, hogy amikor barátaimmal a Károly-híd járdáján ültünk, rendőrök jöttek oda hozzánk, igazoltattak bennünket, és arra kényszerítettek, hogy álljunk fel.”

“VIII/16 Emlékszem, a prágai metró kocsijaiban olvasható feliratra: Mityisinszkij masinosztroityelnij zavod.”

“IX/13 Emlékszem, hogy amikor Franciaországban nyaraltam, azzal fűztem meg a lányokat, hogy így szóltam hozzájuk: “Csehszlovákiából jöttem, szeretnék önnel szerelmeskedni” Emlékszem, hogy a dolog működött: mindenekelőtt azonban azt kérdezték, milyen a politikai helyzet az országban?”
„XIII/5 Emlékszem, hogy azt mondták, hogy a magyar nők nem mennek el senkivel, mert jobbfélének tartják magukat. Emlékszem, hogy Magyarországról lemezeket, cseresznyepaprikát és csabai kolbászt hordtunk haza.”

„X/15 Emlékszem a közmondásra, mely szerint Aki nem lopja meg az államot, meglopja a családját.”

Patrik Ouředník: A huszonnégyes év, Kiadó: Kalligram Könyvkiadó, Pozsony, 2007. Fordította: G. Kovács László

A kötet megvásárolható ITT!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése