2014. november 17., hétfő

Csehország természet-, tájvédelmi területei XI. - Fehér-Kárpátok

Az Ausztriától egészen Szerbiáig húzódó Kárpátok észak-nyugati külső vonulatának számos tagja fekszik Csehországban, elsősorban a Szlovákiával határos területeken. Az egyik ilyen nagyobb részegység a Morva-Szlovák határhegység, amelynek központi magja a Fehér-Kárpátok nevet viseli. 1980-ban itt került kijelölésre a Fehér-Kárpátok Tájvédelmi terület, amelynek szlovákiai része már egy évvel korábban természeti védettséghez jutott. A különböző élőhelyek sokaságával büszkélkedő védett terület cseh része 715 négyzetkilométer kiterjedésű és 1996 óta egyben Bioszféra Rezervátum is.

Fehér-Kárpátok
A Fehér-Kárpátok Tájvédelmi területen a melegkedvelő tölgyeseken túl, gyertyános-tölgyesek, bükkösök, hegyi rétek és legelők egyaránt megtalálhatók. A lombhullató erdők részaránya a teljes területen belül mintegy 55%. Az erdők-mezők mozaikjai alkotta rendkívül változatos élőhelyeknek köszönhetően igen gazdag növényvilággal rendelkezik. Több, mint 1500 növényfaj egyedei számolhatóak itt össze, amelyek közül 100 fölötti a védett fajok száma. Csak az orchideafélék közül több mint 30 faj példányai élnek itt (a legtöbb Csehországban). A védett növényfajok közül megemlíthetjük a méhbangót, a poszméhbangót, a vitézvirágot, a fénylő zsoltinát, a keleti nyilasfüvet, vagy éppen a hússzínű ujjaskosbort, de a sort még igen hosszan folytathatnánk.

Méhbangó
A terület állatvilág szempontjából is igen gazdagnak hívható, hiszen a hegyi rétek, erdőszélek elsősorban rovarok és pókok sokaságának biztosít ideális élőhelyet. Az imádkozó sáska, a magyar virágdíszbogár, a szürkés hangyaboglárka vagy éppen a szurkos torzpók egyaránt jól érzi magát ezen a rendkívül diverz vidéken. Az itt lakozó gerinces állatok közül megemlítenénk az erdei siklót, a rézsiklót, a harist, a réti pityert, a cigánycsukot, a hollót, a fekete gólyát vagy éppen a hiúzt, de egy ilyen kis felsorolás épphogy csak érzékeltetni tudja a terület rendkívüli állatgazdagságát.

Holló
A Fehér-Kárpátok felső, puhább homokkő rétege alatt csekély vízáteresztő képességű mészkő található. A nagyobb esőzések hatására ezért a két réteg határán gyakorta erősebb földcsuszamlások, elmozdulások következnek be, és a megcsúszott lejtőn álló fák törzse ilyenkor elferdül. A helyiek ezeket a területeket részeg erdőknek hívják.

Megcsúszott terület és részeg erdő
A tájvédelmi területen igen nagy számban találhatunk országos, valamint helyi jelentőségű védett emlékeket, rezervátumokat. Köztük van a Javořina (a legmagasabb pontja 970 méteres), amelyet Morvaországban elsőként már 1909-ben védelem alá helyeztek, pontosabban magán kezdeményezésként a vidék akkori urai a Lichtensteinek védetté nyilvánítottak. További nagyobb országos jelentőségű rezervátum a Čertoryje, a Jazevčí, a Porážky és a Zahrady pod Hájem. A Fehér-Kárpátok már ősidők óta benépesített és hasznosított terület volt, de az ember és a természet évszázadokkal ezelőtt kialakult, harmonikusnak mondható együttélése szerencsére a mai napig megmaradt.

Velký Lopeník - kilátó a határon

Végezetül megemlítenénk, hogy a Fehér-Kárpátok, mint határ menti vidék nem csupán természeti szempontból gazdag terület, de a történelem folyamán számos népcsoport is megjelent itt. Voltak akik csak fosztogatási vagy egy kis háborúskodás kapcsán jelentek meg (törökök, tatárok, magyarok), mások azonban le is telepedtek és utódaik a mai napig is őrzik a hagyományokat. Morvák, szlovákok, valachok és még sorolhatnánk, egyaránt büszkék az örökségükre, amelyet többek között számos folklór rendezvény keretében ápolnak. 

Jellegzetes kék festésű motívumok (szlovák)
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése