2014. október 13., hétfő

Rabštejn nad Střelou: a legkisebb cseh város

Nyugat-Csehországban, Plzeňtől északra, a csöndes, nyugodt Rakovníki hegyvidéken található az ország és talán egész Európa legkisebb lélekszámú városa Rabštejn nad Střelou. A település ma közigazgatásilag ugyan a közeli Manětínhez tartozik, mégis mondhatni megmaradt önálló „entitásnak”. Ugyanis nem lehet, nem is szabad egy olyan településről pusztán csak egy másik jelenleg nagyobb város részeként beszélni, ahol minden szegletből az egykor dicső múlt maradványai pillantanak ránk, ahol várrom, kastély, kolostor és fenséges templom egyaránt megtalálható, büszkén hirdetvén a régi szép időket.

Kolostor - templom - kastély a hegyek között
Napjainkban Rabštejn nad Střelouban néhány házban alig több mint 20 állandó lakos él, de a település ahogyan azt majd látni fogjuk nem véletlenül szerezte meg a városi címét. Rabštejn varázslatos erdős vidéke a XII. században a Milhostic családhoz tartozott, magát a települést először egy 1269-ban kelt dokumentumban említették. 1321-ben Oldřich Pluh z Rabštejna, Luxemburgi János király kegyeltje vásárolta meg a birtokot, majd várral rendelkező, városfallal védett települést hozott létre, amelynek 1337-ben városi rangot adományozott az uralkodó. De Rabštejn nem sokáig maradt a Pluh család birtokában, túlságosan is fontos állomás szerepét töltötte be Prágából Cheb városa, illetve Bajorország felé. Ezért IV. Károly mondhatni „rávette” a tulajdonosokat, hogy 3000 meisseni groschenért cserébe váljanak meg tőle. Így a város immáron királyi lett, és az uralkodó egy megbízottja vezette. Rövidesen azonban újabb urak jöttek majd mentek, de mindeközben a város egyre fejlődött. Az 1500-as években számos különleges joghoz jutott, így például hetente tarthatott saját vásárt, és persze megkapta a sörfőzés jogát is. 1483-ban a vár szomszédságába egy karmelita kolostor épült, amelyet később átépítettek.

Rabštejn a XVIII. században
Maga a vár egy valóságos rejtély, hiszen a fennmaradt két torony között egy mélyebb völgyszerű rész található, amely inkább szétválasztja, mintsem egységgé kovácsolja egy erődítményt. A kutatók, történészek sokáig tanakodtak, hogyan fejtsék meg ezt a talányt, és manapság afféle hajlanak, hogy itt nem egyetlen nagy, hanem két kisebb vár állhatott egymás közvetlen közelségében. Mindkét torony egy-egy kisebb vár maradványa, amelyből a városközponthoz közelebb álló a Rabštejn, míg a jelenlegi kastélytól távolabb eső a Sychrov nevet viselte. 
A Sychrov várából fennmaradt torony
Az előbbi épült korábban, úgy a XIII. század közepe táján, míg az utóbbit feltehetőleg IV. Károly királyi megbízottja építhette. Sychrovot önállóan először 1439-ben említették, mint idősebb Jana z Rabštejna várát, és az ő, valamint családja birtokában volt egészen 1508-ig. Ezt követően Sychrovot a másik várhoz csatolták és 1518-ban már egyetlen közös tulajdonosuk volt, a Šlikek személyében. A két vár mintegy egymást vigyázta, hiszen a tornyokból egymás várfalának még tökéletesebb védelmét láthatták el. Ez egész Csehországban egyedülálló, sehol máshol nincs erre példa. Sychrov várát azonban hamarosan elhagyták, majd fokozatosan lepusztult, egyedül csak a tornya maradt meg az utókor számára.
Torony maradvány a Rabštejn várból
A XVI. század végén Joachim von Libštejn az aktuális úr, a korábbi várat (Rabštejn) lebontatta, és új kastélyt építtetett, a Střelou patak feletti sziklán. Joachim azonban mint hithű protestáns részt vett a császár elleni felkelésben, amelynek köszönhetően még a halálában sem hagyták békében nyugodni. Holttestét egy hónapon át nem engedték eltemetni, így mutatván példát a katolikusokkal szembe szegülőknek.

A kolostor épülete
A cseh függetlenség elvesztését követően a városnak is új urai lettek. Egy rövidebb ideig a híres-hírhedt Wallenstein birtokában is járt, majd ezt követően sorra váltogatta urait. A cseh lakosságot lassacskán felváltották a német és zsidó telepesek, akik kézművesiparral és kereskedelemmel, valamint mezőgazdasággal foglalkoztak.

A kastély
A XVIII. század eleje hozta az utolsó nagyobb fellendülést, ekkor építették át a reneszánsz kastélyt barokk stílusúvá, ekkor épült a Loretto kápolna és számos más épület is. Az utak mentén ma is megcsodálható barokk szobrok többségét is ekkor állították, ám ezt az időszakot követően Rabštejn fokozatosan elveszítette jelentőségét. Az ipartelepítéshez nem rendelkezett megfelelő adottságokkal, az új kereskedelmi útvonalak elkerülték, így egyre inkább egy a külvilágtól elzárt városkává, majd később faluméretű településsé esett össze. A város utolsó tulajdonosa, pontosabban tulajdonos nője 1945-ig Terezie Seilern-Aspang volt.

A kolostor temploma
Mindezek tetejében Rabštejnt (német nevén Rabensteint), mint alapvetően német nemzetiségűek lakta város sorsát a II. világháború, majd az azt követő kitelepítés csaknem teljesen megpecsételte. A 40-es években még közel 400 fő élt itt, az 50-es években azonban már csak alig több 70 ember népesítette be. Az 1979-ben megjelent Csehszlovákia útikönyvben 200 lakosról írt a szerző. Nem csupán német lakosait vesztette el, de a világháborúban felszámolódott a település több mint 300 éves zsidó közössége is. Az egykori házak többségét lebontották, de szerencsére néhány igencsak impozáns megmaradt. A település 1980-ban vesztette el önállóságát, a postája 1998-ban zárt be, az üzletei is sorra megszűntek, minden arra utalt, hogy közeleg a vég.

1901 - ben még szép számban álltak a házak
De az elmúlt évtized szerencsére pozitív változásokat hozott, újból van remény a túlélésre. A városka egyre népszerűbb a turisták körében, akik immáron több étteremmel felszerelt szállóhelyen is tölthetnek el valóban csöndes éjszakákat ezen a gyönyörű természeti környezettel körülölelt helyen. A Loretto kápolnát is évről évre egyre több zarándok keresi fel. Ugyanakkor a kastély és a kolostor épülete nem is oly régen magántulajdonba került. Sajnos még nem tudni, hogy az új gazda mennyire tartja majd be a műemlékvédelmi előírásokat, és mennyire szabja át az épületeket a maga képére, de reméljük, hogy még sokáig csodálhatjuk őket, és talán még a kastélykertbe is beengedik a mezei turistákat.

Egy megmaradt ház

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése