2014. szeptember 17., szerda

Julius Fučík, az indulók királya

Őszinte vallomással kell kezdenem. Nem különösebben rajongok a cirkuszok világáért. Amellett, hogy nagyra értékelem az akrobaták sokszor emberfeletti teljesítményét, sohasem békéltem meg az állatidomárok (szerintem) nem túlságosan állatbarát tevékenységével és a vándorcirkuszok vonzóan-taszító légkörével. Mégis ha felcsendül a cirkuszi világ klasszikus bohóc indulója, a „pap pa parapara pap pa paa pa” valahogy jól eső érzéssel csöppenek vissza a gyermekkorom jó pár alkalommal cirkuszt látott világába. Azok számára akik nem fejtették volna meg, hogy melyik zeneműt is próbáltam minimalista módon interpretálni, azok hallgassanak be az alábbi videóba: 
 


Csak jóval később tudtam meg, hogy ez a múltidéző vidám cirkuszi zenemű eredetileg egy katonaindulónak született, és még később értesültem róla, hogy a szerzője egy cseh zeneszerző, Julius Fučík. Miután ez a zeneműve (és számos más indulója) az egész világon ismertté vált, így érdemes egy kicsit jobban megismerkednünk komponálójával. Már előre szólunk, hogy személye nem összekeverendő az akár „cseh Ságvári Endrének” is titulálható, azonos nevű kommunista újságíróval, aki nem mellesleg a cikkünk főhősének unokaöccse volt.
Julius Fučík
Julius Fučík, avagy teljes nevén Julius Arnošt Vilém Fučík 1872. július 18-án született Prágában. Zenei tanulmányai során (fagott, hegedű, ütőshangszerek és zeneszerzés) többek között nem kisebb művész volt a tanára, mint a XX. századi komolyzene egyik meghatározó egyénisége, Antonín Dvořák.

Julius Fučík és felesége
Fučík elsősorban a katonazenék, zenekarok világa felé vette az irányt – ez a fúvós hangszeren játszónak abban a korban szinte kötelező volt -, ahol a zenészi, és ami lényegesebb zeneszerzői tehetsége hamar napvilágra került. 1891-ben lépett be az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregébe, és először a 49. számú ezred zenekarában az osztrák katonai indulók „királya”, Josef Franz Wagner vezetése alatt zenélt. Három évvel később tett ugyan egy rövid kitérőt a polgári világ felé, előbb másodfagottosként játszott a prágai Német Színházban, majd a horvátországi Sisak Danica kórusának karmestere lett, 1897-ben azonban visszatért a hadsereghez. Mindössze 27 évesen a szarajevói 86. számú gyalogsági regiment bandájának élén alkotta meg élete fő művét, a már említett Gladiátorok bevonulása címet viselő indulót, amivel nemzetközi hírnévre tett szert. A darabot eredetileg szimplán Opus 68-nak hívta, az ismertebb, „római” nevét kicsivel később kapta. A mű 1910-ben Louis-Phillipe Laurendeau kanadai zeneszerző áthangszerelését követően a Dörgés és Villámlás címmel vált igazán népszerűvé. Ezt a verziót játsszák a cirkuszokban a mai napig is.



A Gladiátorok bevonulása
Attila induló
1900-ban Fučík zenekarát Budapestre vezényelték, és az elkövetkező 10 évet itt a magyar fővárosban töltötte. Ebben az időszakban, pontosabban 1907-ben komponálta másik legsikeresebb darabját, a Florentin Indulót. Budapesten akkortájt nyolc zenekar is állomásozott, akik mind játszották az időközben egyre jobban gyarapodó számú Fučík indulókat. A nagy számban rendelkezésre álló zenész állomány lehetővé tette a művész számára, hogy kísérletezzen a darabjaival, így ekkortájt számos átiratot alkotott. Fučík rendkívül termékeny és kreatív zeneszerző volt. Élete során több mint 400 különféle zeneművet szerzett, köztük a legismertebb indulókon kívül polkát, keringőt, sőt még requiemet is! Számos műve nem mellőzi a magyaros dallamokat sem, sőt az Attila indulóról vagy a Kinizsi indulóról pusztán hallás után csak igen kevesen mondanák meg, hogy nem egy magyar zeneszerző alkotása. Egyik személyes kedvencem pedig a fenséges vezérdallammal megáldott Téli Viharok címet viselő walzer.


1910-ben visszatért Csehországba és a terezíni (akkoriban Theresienstadt) 92. számú gyalogezred zenészeinek karmestere lett, ami a maga idejében a monarchia egyik legjobb katonazenekarának számított. Számos turnén vettek részt, többek között Prágában és Berlinben, ahol nem kevesebb mint tízezer ember hallgatta a vérpezsdítő előadásukat.

A Gladiátorok bevonulását lejátszó zenedoboz
A sikereken felbuzdulva Fučík újból kivált a hadseregből. Berlinben saját zenekart szervezett, továbbá saját zeneműkiadót indított (Tempo Verlag néven) a több száz zeneműve terjesztése, népszerűsítése céljából. Azonban a sors iróniája, hogy a katonai indulók zsenijének életét pont a háború tette tönkre. Az I. világháború kirobbanásakor már nem a rézfúvósokra volt szükség, hanem a fegyverekre, és a zene élvezete is a háttérbe szorult. A vállalkozása hamarosan csődbe ment, majd ezt követően az egészségi állapota is megrendült, szervezetét megtámadta a rák. Mindössze 44 évesen, 1916. szeptember 25-én hunyt el Berlinben. A testét átszállították szülővárosába, Prágába, ahol a Vinohrady temetőben lelte meg végső nyughelyét.

Julius Fučík sírja
Julius Fučík legnépszerűbb katonaindulóit manapság is előszeretettel játsszák. A Florentin Induló vagy a Gladiátorok bevonulása, de akár mindkettő is szerepel a bicskei, a kaposvári, a békéscsabai fúvósok (és még hosszan sorolhatnánk) repertoárjában.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése