2014. szeptember 8., hétfő

Idézet és pár kép XXI. - Josef Macek: A huszita forradalmi mozgalom

A híres cseh, főként szépirodalmi írókkal és műveikkel foglalkozó sorozatunkban ezúttal mintegy kakukktojásként egy történelmi alkotást és annak szerzőjét mutatjuk be. És nem is akármilyen művet! Egy könyvet amelyet Klement Gottwald köztársasági elnök határozata alapján az 1952. évi állami díjjal tüntették ki. A cseh történelmet jobban ismerők, illetve a dátumon elmélázók számára már gyanús lehet, hogy milyen korszakban, milyen irányzatot képviselve születhetett ez a „remekmű”. Azok számára viszont akik kevésbé avatottak a múlt ismeretében, álljon itt egy kis magyarázat.
Josef Macek: A huszita forradalmi mozgalom
A II. világháború után az újjáformált Csehszlovákia a hazánkhoz hasonlóan közvetlenül a Sztálin vezette Szovjetunió uralma alá került. A kommunista pártvezér „hazai” alteregója, mint jól tudjuk Rákosi Mátyás volt, míg Csehszlovákiában ugyanezt a szerepet Klement Gottwald töltötte be. Gottwald 1948-ban szerezte meg - természetesen Moszkva támogatásával – a hatalmat és egészen 1953-ban bekövetkezett haláláig vezette az országot. A Sztálin iránt végletekig hű elnök, aki persze a kellő mértékben rettegett is a generalisszimusztól az öt éves „uralma” alatt mintegy kétszázezer embert küldött munkatáborba vagy börtönbe és 230 embert végeztetett ki, mint a rendszer ellenségét. De a mostani történetünk nem róla szól, csak ezzel is azt kívántuk érzékeltetni, hogy az 50-es évek elején született írott alkotásoknak bizony alapos szűrőn kellett átesniük ahhoz, hogy megfeleljenek a kommunista ideológia követelményeinek.

Klement Gottwald
A Josef Macek által írt mű, melynek címe: „A huszita forradalmi mozgalom”, csont nélkül átfért a szigorú cenzúra szűrőjén. Nem is csoda, hiszen maga a szerző is, aki ekkoriban még csak alig töltötte be a 30. életévét az új rendszer lelkes támogatója volt, és még évtizedeken keresztül az is maradt. Macekról még szólunk pár szót, de most következzenek kisebb idézetek a „varázslatos hangvételű” művéből. Legyen az első a már önmagában is sokat mondó című („A huszita forradalmi hagyományok jegyében építjük a szocializmust”) előszóból:

Népi demokratikus köztársaságunk előtt szent a huszitáknak az igazságosabb és boldogabb társadalom megteremtésére irányuló célkitűzése és törekvése. A huszita „isten harcosai” az osztálynélküli társadalom csodás látomásáért, a kizsákmányolók és kizsákmányoltak nélküli boldog és örömmel teljes álomképért harcoltak.(...) A Szovjetunió Kommunista Pártja tapasztalataiból okuló Csehszlovákia Kommunista Pártja elvezetett bennünket oda, ahová valaha a bátor huszita harcosok álma kelt szárnyra.”

Az előszóban persze még szinte kötelező szerűen szó van „Sztálin lángeszű tanításairól”, Klement Gottwald elvtárs szavairól, de a lényeg az, hogy mindez előrejelzi a fő célt. Ebben a történeti munkában bizony a huszita harcosok és a kommunista állam dolgozói között húznak maximális párhuzamot.

A táboriták (radikálisabb husziták) veresége a Lipany melletti csatában
A mű utolsó fejezete is csodamondatok sokaságának tárháza: „Az imperializmus időszakában, amikor a korhadó burzsoázia hiába védte a kizsákmányolók előjogait a forradalmi munkásosztállyal szemben, a burzsoázia igyekezett kitörülni történelmünkből minden forradalmi hagyományt, amely esetleg megmutathatta volna népünknek az előrehaladás útját és támaszt nyújtott volna igazságos harcában. Sőt ellenkezőleg, a burzsoázia érdekében rá kellett mutatni, hogy a huszita forradalmi mozgalom történelmünk legnagyobb csapása volt, amely után bomlás, zűrzavar, pusztulás és csüggedés következett. (…) A történelmi materializmus, a leghaladóbb társadalmi osztálynak, a munkásosztálynak a szemlélete, leleplezhette valamennyi hamisítást és elferdítést. Marx Károly mutatott rá először, hogy a huszitizmus osztályharc volt, nem pedig vallási reformáció. (…) A német megszállás idején Klement Gottwald buzdító szava Moszkvából szinte közvetlen utalásként hatott a husziták győzelmes harcára az idegen keresztesek ellen. A huszita harci jelszó: „Ellenségtől ne féljetek, tömegére ne nézzetek, vágjátok csak, üssétek, ne maradjon élő lélek!” (…) A cseh és szlovák dolgozó nép felszabadulva a kapitalizmus járma alól, a huszita forradalmi mozgalom hagyományainak jegyében szállt harcba a szocializmusért.”
A huszita forradalom puritán borítóval
A két idézet közötti 200 oldalon lényegében „a huszitizmus, mint a szocializmus elődje” fő gondolat kibontása történik, de azért ne legyünk teljesen igazságtalanok. Ha képesek vagyunk a rengeteg ideológiai maszlagot és szóhasználatot (pl. belső reakció felszámolása) valahogy lefejteni a szövegekről, számtalan érdekességet tudhatunk meg a XV. századi cseh történelmet meghatározó huszitákról, történetükről, a mozgalmuk alakulásáról, harcaikról és bukásukról.
Josef Macek egyik halála után kiadott könyve
És minden eddig olvasottak dacára ne törjünk végleg pálcát a könyv írója felett sem. Macek ugyan egészen 1969-ig lelkes politikai pályát is befutott a kommunista pártban, de Csehszlovákia szovjet (a szövetségesekkel együtt) katonai megszállása nála is kiverte a biztosítékot. Tiszta meggyőződését követve nyíltan tiltakozott az ország lerohanása ellen, ezért 1970-ben megfosztották minden addigi tisztségéből, kizárták a pártból, kiebrudalták az általa alapított és vezetett Történeti Intézetből, és a továbbiakban nem adták ki egyetlen munkáját sem. Ezért hiába vált az idők során kiváló történésszé, a Jagelló korszak legszakavatottabb szakértőjévé a munkáit csak az 1991-ben bekövetkezett halálát követően ismerhette meg a nagyközönség.

Josef Macek: A huszita forradalmi mozgalom, Művelt Nép Könyvkiadó, 1954, Fordította: Bóné András.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése