Csehországban az elmúlt években
egyre inkább kezdenek szembenézni a múlt árnyékos oldalaival, a
történelem sötét, feldolgozatlan történéseivel, amelyek közé
tartozik a szudétanémet lakosság kollektív bűnössé
nyilvánítása, majd áldozatoktól sem mentes kitelepítése is a
második világháborút követően. Kateřina
Tučková, a cseh ifjú író generáció egyik kiemelkedő tagja a
2009-ben megjelent Gerta Schnirch meghurcoltatása című regényében
a hírhedt brünni halálmenet (20-30 ezer brünni
német kiüldözése a városból) egyik túlélőjének történetét,
életét beszéli el. Egy felemelő, érzelemben gazdag történet a
cseh-német viszályról, a háború és az azt követő időszak
kegyetlenségéről, a huszadik század történelmi viharairól, a
bűnről, a bosszúról és a megbocsátásról. Idézetünk Brno
(Brünn) szovjet csapatok általi „felszabadításának”
napjairól szól.
„Az utcákon lassan guruló,
hangszórós kocsikból orosz dalokat játszottak. A felszántott
járdák peremén fáradt katonák üldögéltek, cigarettáztak és
valami harapnivalót készítettek szerény készletükből a
tábortüzeknél. Az a néhány brünni, aki csatlakozott hozzájuk,
hogy legalább az utolsó pillanatban hozzájáruljon a város
felszabadításához, a környező házak között szaladgált.
Lementek a légópincékbe, a pincékbe, és kivezették a
bentlevőket, ahogy az idős férfi is tette velünk. Aztán az utcán
felhangzott Leviatan, a moszkvai rádió bemondójának ismert,
mély hangja: Moszkva govorit, govorit Moszkva! A főparancsnokság
jelenti...Malinovszkij marsall és a II. ukrán front hadserege ma,
április 26-án, folytatta a támadást, és egy mesteri bekerítő
hadművelettel, majd frontális támadással elfoglalta Brünn,
Csehszlovákia nagy ipari központjának jelentős csomópontjait, és
a német ellenállás legfőbb gócpontjait...”(...)
(...)„A város, amely most tucatnyi kráterből vérző utcatorzók szövevényére emlékeztetett, megrokkant, és a belsejében tragikus színházat játszottak a legkülönbözőbb csoportok. A Kounic-kollégiumból kiözönlöttek a Gestapo vallatásait túlélt cseh házigazdák. A tépett, fáradt idegenek csoportjaira, amelyek tagjai éhes szemmel újra és újra szlivovicéért könyörögtek, cseh anyák vetették rá magukat gyermekeikkel euforikus hangulatban. A férfiak fontoskodva szervezték a forradalmi gárdát és a nemzeti bizottságokat. Rohamsisakos sihederek rajai töltényeket és fel nem robbant gránátokat gyűjtöttek. És ott voltak a helyi németek, legyengült asszonyok és gyerekek, akik szintén a törmelék felett görnyedtek. Felettük kezdték meghúzni a lélekharangot. Ha maradt is férfi köztük, azt a városon túli táborok valamelyikébe vitték, ahol állítólag szinte a bőrüket is lenyúzták, viszonzásképpen. A háttérzenét mindehhez a Vörös Hadsereg tagjai és azok a románok szolgáltatták, akik elszakadtak Schörner csapatától és nem mentek tovább Prága irányába, a szólót pedig a táborokból és a bevetésekről visszatért „hősök” játszották, kalandorok és aranyásók, akik a romokban német vagyon után kutattak, olyan múlt nélküli emberek, akik szabadon járkáltak a városban, majd eltűntek új, ígéretes kincsek reményében.
(...)„A város, amely most tucatnyi kráterből vérző utcatorzók szövevényére emlékeztetett, megrokkant, és a belsejében tragikus színházat játszottak a legkülönbözőbb csoportok. A Kounic-kollégiumból kiözönlöttek a Gestapo vallatásait túlélt cseh házigazdák. A tépett, fáradt idegenek csoportjaira, amelyek tagjai éhes szemmel újra és újra szlivovicéért könyörögtek, cseh anyák vetették rá magukat gyermekeikkel euforikus hangulatban. A férfiak fontoskodva szervezték a forradalmi gárdát és a nemzeti bizottságokat. Rohamsisakos sihederek rajai töltényeket és fel nem robbant gránátokat gyűjtöttek. És ott voltak a helyi németek, legyengült asszonyok és gyerekek, akik szintén a törmelék felett görnyedtek. Felettük kezdték meghúzni a lélekharangot. Ha maradt is férfi köztük, azt a városon túli táborok valamelyikébe vitték, ahol állítólag szinte a bőrüket is lenyúzták, viszonzásképpen. A háttérzenét mindehhez a Vörös Hadsereg tagjai és azok a románok szolgáltatták, akik elszakadtak Schörner csapatától és nem mentek tovább Prága irányába, a szólót pedig a táborokból és a bevetésekről visszatért „hősök” játszották, kalandorok és aranyásók, akik a romokban német vagyon után kutattak, olyan múlt nélküli emberek, akik szabadon járkáltak a városban, majd eltűntek új, ígéretes kincsek reményében.
A város átcsoportosult, mozgott, a lakott épületek kiürültek, az üresek benépesültek, a periférián új fogolytáborok alakultak. Brünn a háború utáni összevisszaságban örvénylett, napról-napra alakulva. Most már nem a cseh-német lakosság viszálykodása és versengése osztotta meg a várost. Egyik napról a másikra idegenebb lett.”
Kateřina Tučková: Gerta Schnirch
meghurcoltatása, Kiadó: Kalligram Könyvkiadó, Pozsony, 2012, Fordította: Csoma Borbála
A kötet megvásárolható itt: http://www.kalligram.com/index.php?cl=kniha&iid=1270
A kötet megvásárolható itt: http://www.kalligram.com/index.php?cl=kniha&iid=1270
 |
| Kateřina Tučková |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése