2014. május 10., szombat

Kutná Hora ezüstbányászata és az Olasz udvar

Kutná Hora, ez a Prágától 70 kilométerre fekvő település manapság egy csendesnek mondható kisváros, azonban műemlékeinek sokasága és gazdagsága erősen sejteti, hogy ez nem volt mindig így a történelem során.
 

Kutná Hora az Olasz udvarral

Malini érme
A várost, amelynek neve a történészek szerint a „kutat” szóból ered, a közelében felfedezett ezüstbánya lelőhelyek tették gazdaggá és politikai, kulturális szempontból is jelentőssé. Egyik mai városrészében, Malinban már a X. században is készítettek ezüst pénzérméket, ami árulkodó jele volt annak, hogy milyen kincseket rejthetnek a környékbeli földek, de a nagyobb volumenű ezüst kitermelés és feldolgozás igazán a XIII. században kezdődött el. Az ezüstércben gazdag vidéknek gyorsan híre ment, és az 1290-es évek környékén telepesek ezreit majd később tízezreit vonzotta ide. Ezek a telepesek főként a közeli német nyelvterületekről érkeztek, és magukkal hozták fejlett technikájukat is. Megjelenésük következménye Kutná Hora életének hirtelen felpezsdülése és a város növekedésnek indulása lett.
 

IUS REGALE MONTANORUM
Az ezüst bányászat első komoly fordulata 1300-ban következett be, amikor II. Vencel király (1278-1305) kihirdette az IUS REGALE MONTANORUM nevű törvényt. Ez a négy kötetes kódex latinul íródott az Orvietoi Gozzius olasz jogász támogatásával. Ez a nagyon modern törvény a bányászat teljes körű működését szabályozta. Népszerűségét bizonyítja, hogy világszerte számos más országban is alkalmazásra került. Cseh nyelvre a XV. században fordították le, és egészen 1834-ig ez volt érvényben. Ennek a törvénynek a keretében került sor a pénzrendszer reformjára is, amelyet II. Vencel király itáliai pénzemberek bevonásával hajtott végre. Az addig használt dénár és brakteáta érmék helyett egységes pénzérmeként vezették be a Prágai Groschent, amelynek gyártását kis idő után Prágából Kutná Hora-ba helyezték át. Ezáltal vált a város nagy hírű pénzverdei központtá és Prága által is irigyelt, jelentős várossá. A Prágai Groschen a korábbi pénzérméktől majdnem háromszor súlyosabb, ezüsttartalma pedig a súlyának általában a fele volt. A közel 250 éven keresztül vert érméből változatlan megjelenés mellett körülbelül fél milliárd darabot készítettek.

Prágai Groschen
Olasz udvar
Mindeközben a város fejlődött, szebbnél szebb egyházi és főúri épületeket emeltek, amelyek közül a csodálatos és nagyon hangulatos Olasz udvart (Vlašský dvůr) emelnénk ki. Ez volt Kutná Hora gazdasági életének a központja. Nevét a bányászat szabályozásában és a pénzügyi reformban részt vevő itáliai szakemberek tiszteletére kapta. Itt működött a pénzverde is, és a város fénykorában királyi palotaként is funkcionált, számos jelentős politikai eseménynek adva helyet. Az épületegyüttes kiemelkedő helyen, valószínűleg a város védelmét szolgáló védvár helyén épült fel. Folyamatosan bővítették, a XV. században egy rekonstrukción esett át, ekkor épült a királyi palota részét képező kápolna is. A huszita háborúk tűzvészei szerencsésen elkerülték, de a XVIII. század végére az állapota nagyon leromlott, majdnem teljes lebontásra ítélték. Neogótikus stílusban történő újjáépítését Louis Lábler neves építész vezette, aki törekedett az eredeti elrendezés és terek megőrzésére. Sokak szerint munkája a műemlékvédelem tankönyvbe illő példája lehet.

Olasz udvar másként
De kis kitérőnk után térjünk vissza magához az ezüst bányászatához. A XIV. század második felében a felszínhez közeli lelőhelyek kezdtek lassan kimerülni. Az egyre mélyebbről történő ezüstérc kitermeléséhez már bonyolultabb módszerekre és technikai felszerelésekre volt szükség, így a pénzverde is nehézségekkel küszködött. Mindemellett a történelem viszontagságai is közbeszóltak, a huszita háborúk pusztításai komolyan megviselték a várost és környékét, és persze a bányászatra is rossz hatással voltak.
 

Bányászat Kutná Horában
Változást II. (Dobzse) Ulászló, cseh nevén Vladislav II. Jagellonský (1456-1516) cseh és magyar király uralkodása hozott, akit 1471-ben Kutná Hora-ban (németül Kuttenberg) koronáztak meg. Az új király teljesen megújította a bányászati tevékenységeket, az itt kitermelt ezüstből fedezte többek között a Prágai vár és Karlštejn várának építését. A város befolyása egyre nőtt, ugyanakkor társadalmi feszültségek keletkeztek és a korrupció is felütötte a fejét. Az 1490-es években a bányászok körében zavargások kezdődtek, és lezajlott a késő középkor leghevesebb lázadása. A helyzet normalizálódott, ám az ezüstkészletek fogyóban voltak és 1530 körül a kitermelés csökkentésére is sor került. 1541-ben a legnagyobb bányát bezárták, ezzel Kutná Hora-t megfosztották királyi privilégiumaitól.
 

Még egy kis Olasz udvar
1547-ben megszűnt a Prágai groschen gyártása, helyét az ezüst tallér vette át, amelyhez már import ezüstöt is felhasználtak. A városban ekkor még továbbra is működött a pénzverde, és látszólag minden rendben ment. A válság azonban újra jelentkezett, és a harmincéves háború (1618-1648) eredményeként megkezdődött a bányászok tömeges elvándorlása, a gazdasági helyzet romlása, amelyek hatásaként a város is jelentős pusztulásnak indult. Ezt követően még ugyan jött egy kis átmeneti fellendülés, azonban a város régi hírnevét és a bányászat korábbi szintjét már nem sikerült visszaállítani. 1727-ben a pénzverde is bezárásra került, és ezzel egy jelentős korszak is lezárult Kutná Hora életében. A virágzó korszak emlékeit szerencsére megőrizte a cseh állam, ezért mindenképpen ajánljuk a város testközelből való megtekintését és felfedezését.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése