2014. május 28., szerda

Akkor és most 20. - Sušice – főtér

Sušice városát a netmagazinunkban sűrűn emlegetett Šumava hegység kapujának is hívják, hiszen Nýrsko, Vimperk és Kašperské Hory mellett egyike a hegyvidéket körülvevő nagyobb településeknek. Ez az egykor aranyban gazdag medrű Otava folyó partján fekvő város a maga több mint 11 ezer lakosával, a környék egyik központja, és egyben a kerékpáros, bakancsos továbbá télen a síturisták kiinduló helye. Az Akkor és most sorozatunkban ezen csodás városka főterével foglalkozunk, miközben szokásunkhoz híven sok-sok képet mutatunk be.

Sušice – főtér a levegőből
Sušice-t a legenda szerint i. sz. 790 környékén alapították, de a valóságban inkább a XIII. századot képzelhetjük el születése idejeként. 1273-ban II. Přemysl Otakar uralkodó a környéket, így a települést is meghódította és Bohémiához csatolta. Mivel fontos kereskedelmi megállóhelynek számított Bajorország felé, továbbá része volt az ún. Arany-ösvénynek is, így Luxemburgi János király masszív falakat emeltetett köré. Sušice a kiemelt szerepe miatt virágzó várossá fejlődött egészen a cseh szuverenitás végét jelző fehérhegyi ütközetig. Ezt követően azonban a gazdagságnak vége szakadt, főként azután, hogy a svéd csapatok bevették, kifosztották és felégették az egész települést, amely nem is tért magához évszázadokon át. 
1908
A város főtere, amelyet ma Szabadság-térnek hívnak (náměstí Svobody) csaknem egyidős a településsel. Az Otava-folyó mentén, attól egy épületsáv távolságban nyugatra húzódik. Az 1908-ból származó képeslapunkon a tér délkeleti sarka látható. Balra, a kút mögött az impozáns homlokzatú épület ma a Városi (Šumava) Múzeum. A Hotel Fialka napjainkban is szállodaként – étteremként üzemel, de jelenleg felújítás alatt áll.

1912
A második, 1912-ből származó képünk pont itt a hotel előtt készült. Északi irányba tekintve a főteret és a középen elhelyezkedő magas tornyú Városházát ábrázolja. Ez az épület 1592 után (ebben az évben csaknem az egész város leégett egy tűzvészben) épült eredetileg reneszánsz stílusban. 1707-ben egy újabb tűzvészt követően barokk stílusúvá alakították át, majd később, a XIX. században klasszicista formát nyert.

1924
Az 1924-ben készített fényképen ismét a déli sarok látható a mai Múzeummal és a napjaikat csöndes, de szorgos munkával töltő helyi lakosokkal.

1927
Az 1927-es felvételen pedig a Hotel Fialka tetejéről tekinthetjük át a teret, és az azt övező városrészeket. Impozánsan nyúlik a magasba a Városháza 31 méter magas óratornya, amelyre a kíváncsi turisták is felmászhatnak, hogy csodálatos panorámában részesüljenek.

1930
1930-as képünkön már megfigyelhetjük az átalakított köztéri kutat és környezetét, továbbá az első gépkocsikat. A kép jobb oldalán előbukkan a tér közelében álló, XVIII. századi Szent Vencel-templom épülete is.

1945
Sušice és főtere a második világháborút szerencsére súlyos károk nélkül vészelte át. Erre bizonyság az az 1945-ben készült kép is, amelyen a bevonuló, felszabadító amerikai csapatok és az őket köszöntő, de legalábbis fogadó helyiek láthatók.

1953
8 évvel később, 1953-ban a városka ismét egy nyugodtabb képét mutatta. A főtéren szaporodik a gépkocsi állomány, jobbra a dombtetőn szépen mutat az Őrangyal Kápolna, amelyet a XVII. század végén egy helyi család emeltetett hálából fiúk csodás megmeneküléséért. A történet szerint a kisfiú miközben járta az erdőt egy kígyóra lépett, amely hangos sziszegéssel kísérve meg akarta marni. Azonban hirtelen megjelent egy angyal, mire a lábatlan támadó letekeredett a fiú lábáról és csöndben eliszkolt.

1966
Az 1966-os légifotón a magasból pillanthatunk le a főtérre, amelyhez számos helyi legenda fűződik. Az egyik szerint a téren a szökőkút mellett van egy kő, amelyre ha rálépünk, balszerencse ér minket. Ezért csak óvatosan sétáljunk a környékén!

1960-as évek
Ugyancsak ekkortájt készülhetett a következő felvétel, amelyen a Városháza egy kissé elferdült vörös csillagot visel a homlokzatán. Csoda, hogy a helyi pártfunkcionáriusoknak nem tűnt fel ez az „ideológiai” elferdülés.

Napjainkban
Végezetül nézzünk meg egy utolsó, napjainkban készült fényképet a főtér legszebb részéről. Hát nem csodálatosak a homlokzatok, a sgraffito díszítésű házak, és a távoli Šumava? Dehogynem, csak az a fránya sok kocsi ne rontaná el a képet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése