 |
| Trabanttal a Hiltonig |
Pár
nappal ezelőtt, 2014. március 12-én elhunyt Věra
Chytilová
cseh filmrendező, forgatókönyvíró, aki egyike volt a 20. századi
cseh filmművészet legnagyobb mestereinek. Számos remekműve közül
megemlíthetjük az 1966-ban bemutatott Százszorszépek című
filmdrámáját, vagy akár a kritikus hangvételű, A paradicsomi
fák gyümölcseit esszük című alkotását is, amelyet a kor
szocialista cenzúrája a filmforgatástól való több éves
eltiltással honorált. Későbbi filmjei közül a magyar nézők
számára is ismertek közé tartozik az Egy faun megkésett
délutánja (1983), az Örökség (1993) vagy a Jiří
Menzel főszereplésével forgatott Játék az almáért (1976).
Bohumíl
Hrabal (akinek születésének századik évfordulóját ünnepli
március 28-án a világ), Věra
Chytilová
és Jiří Menzel - mint kortársak - élete, pályafutása többször
keresztezte egymást. A mostani idézetünk - melynek forrása Jiří
Menzel és Szabó G. László Trabanttal a Hiltonig című 2011-ben a
Kalligram Könyvkiadó gondozásában megjelent interjúkönyve - a
három cseh fenomén egyik ilyen kapcsolódási pontját, eseményét
eleveníti meg Menzel visszaemlékezésében.
„(Szabó
G. László)Ön, aki már kamaszkorában is szenvedélyes olvasó
volt, mikor figyelt fel Hrabal írásaira?
(Jiří
Menzel) Hatvankettőben vagy hatvanháromban, nem emlékszem. Akkor
majdnem ötvenéves volt, de könyve még nem jelent meg. Mivel
tényleg faltam az irodalmat, és két-három kulturális hetilapot,
világirodalmi folyóiratot is olvastam, jól ismertem őt. A
Plamenben és a Literární novinyban jelentek meg Hrabal úr első
írásai, és azonnal beléjük habarodtam. Mert mindegyikkel
megnevettetett. Volt bennük ugyanis valami, amit senki másnál nem
tapasztaltam: Hrabal egészen közelről nézte és láttatta az
embereket. (…) Akkoriban még a legmerészebb álmaimban sem merült
föl, hogy ezekből a szövegekből én fogok filmeket forgatni.
Arról ábrándoztam, hogy majd asszisztálni fogok a nálam
ügyesebb, rátermettebb, öntudatosabb kollégáim mellett.
Évfolyamtársaim, Jaromíl Jireš,
Jan Němec, Evald Schorm és Věra Chytilová sokkal határozottabban
haladtak a pályán. Én nagyon bátortalan és vézna legényke
voltam. Mivel ők is szerették Hrabal írásait, összefogtak, hogy
közös filmet rendeznek. Később szóltak Ivan Passernek, és
megkerestek az ajánlattal engem is. Nagy tett volt ez a részükről.
Ha nem hívnak, mástól vagy másoktól aligha kapok lehetőséget.
Kezességet vállaltak fölöttem a barrandovi filmgyár főnökeitől,
akik azt mondták: rendben, forgasson ő is. Pedig teljesen
ismeretlen voltam előttük. Engem csak a főiskolán ismertek.
 |
| Věra Chytilová, Jiří Menzel és a cseh filmes újhullám |
(Szabó
G. László) Věra Chytilováról sem nagyon tudom elképzelni, hogy
közéjük tartozott.”
(Jiří
Menzel) Ő tényleg külön fejezet. Ő nem is volt azon a
találkozón, amikor Palace Szálló alagsorában, ahol a filmklub
működött, valamennyien leültünk beszélgetni Hrabal úrral.
Akkor láttam először.
(Szabó
G. László) És milyen benyomást tett önre?
 |
| Menzel és Hrabal a hatvanas években |
(Jiří
Menzel) Őszintén szólva, egészen máshogy képzeltem el. Komoly,
szemüveges, idősebb értelmiséginek. Ő meg úgy nézett ki, mint
egy nemzetközi rangú futballista. Szép, sportos alakja volt,
egyenes derékkal ült az asztalnál, és egészen különlegesen
tartotta az ujjai között a még meg nem gyújtott cigarettát.
Aztán, mielőtt beleszívott volna, olyan mozdulattal emelte a
szájához, mintha nyolcast írna a levegőbe. Amikor már az
édesanyját is megismertem, akivel többször is beszélgethettem,
rájöttem, hogy tőle örökölte ezt az egészen különleges
gesztikulációs rendszert. Mivel Věra (Chytilová) nem volt jelen a
megbeszélésen, én képviseltem az érdekeit. Ivan Passer ugyanis a
Világautomata büfét akarta megfilmesíteni, és én tudtam, hogy
Věrának is erre fájt a foga. Egészen szoros kapcsolat fűzte a
novellához, mivel a papája sokáig büfés volt egy pályaudvaron,
és az ott történtek ismeretében lehetett néhány konkrét
elképzelése a filmről. Passer nem ragaszkodott szívósan hozzá,
úgyhogy ez a rész Věrának maradt. Miután közöltem vele az
örömhírt, hogy az övé a Büfé, megkérdeztem tőle: Na, és ha
másik novellát kellett volna választanod, melyik mellett döntesz?
Mit tudom én, mondta felháborodottan, s hozzátette, nem olvastam
tőle semmi mást, csak ezt az egyet. Azt hittem megölöm. Később,
amikor szóba jött a Barrandovon, hogy a Szigorúan ellenőrzött
vonatokat kellene filmre vinni, őt is felkérték a rendezésre.
Volt is mindenféle őrült elképzelése...Ketten már
visszautasították előtte a felkérést, ő még nem gondolkozott.
Azt találta ki, és ezt el is mesélte nekem, hogy mindent láttatni
szeretne, amit Hrabal úr leírt. Ezt lett volna a legnagyobb
őrültség, de Věra ezt nem tudta. Végül ő is visszalépett, és
így talált meg aztán engem a felkérés.”
Jiří
Menzel - Szabó G. László: Trabanttal a Hiltonig, Kiadó: Kalligram
Könyvkiadó, Pozsony, 2011
A
kötet megvásárolható itt:
(http://www.kalligram.com/index.php?cl=kniha&iid=1148)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése